5. fejezet

Chanyeol~

Ajkai ajkaimra tapadtak. Gyomromban lepkék kezdtek el kikelni. Felemelő érzés volt, egy hibával. Rövid ideig tartott. Feleszmélni sem volt, időm szemeim is nyitva maradtak, testem ledermedt. Nem gondoltam volna, hogy megteszi. Nem gondoltam volna, hogy megcsókol! Baekhyun megcsókolt! Már csak arra eszméltem fel, hogy nincs ott. Ajkaim megcsapta a "szellő". Utána fordultam, hátha itt van még, de sebesen száguldott ki a helységből. A pultra vetettem tekintetem az italokat pedig kifizettem. Magam mellé nézve megpillantottam egy telefont. Kezeim köze vettem majd feloldottam. A háttéren én szerepeltem még debüt koromban. Ez biztos Baeké. Zsebre vágtam a telefont. Hiába való lett volna utána mennem. Elvégre is mit mondanék neki? Mit tudnék reagálni erre? Fogalmam sincsen mit kéne tennem.

Tekintettemmel végigpásztáztam a tánc parkettet Suhót keresve, de nem találtam meg. Elindultam fel a VIP felé, de ott sem találtam. Kezdtem ideges lenni! Elővettem telefonom. Meglepődve láttam, hogy 5 nem fogadott hívásom volt, és 3 SMS-em mind ez Suhótól. Felnyitottam őket. Megnyugodtam, hogy már otthon van méghozzá nem is egyedül. Na, szép Suho, te vagy a legjobb!

Indulni készültem haza, mikor Baek mobilja hirtelen csörgésbe kezdett. Szívemhez kaptam kezem az ijedségtől. Még a csengőhangja is az én számom. Elővettem a telefont. A kijelzőn valami Minseok neve állt. Vajon ki lehet? A barátja? Felvegyem? Ne vegyem?



Baekhyun~

Gyorsan szereztem egy taxit és Minseokot is berángattam magam mellé.

- Mi történt Baek? Én még maradtam volna.... - duzzogott Minseok.

- Ne haragudj, de valami olyasmit csináltam, amit nem kellett volna és, ó a francba ott hagytam a telóm, a fenébe.... - idegességemben elkezdtem hadarni.

- Oké, oké, nyugi, megcsörgetem a telefonod és akkor meglátjuk, hogy megvan-e még - nyugtatott Minseok.

- Induljak vagy még ne? - förmedt ránk a taxi sofőr.

- Egy pillanat - mondtam, remélve hogy türelmes hangulatban van. Közben Minseok fölhívta a telóm és kb. 90%-ban biztos vagyok benne, hogy Chanyeol vette föl, de hagytam Minseokot beszélni.

- Okés, akkor most az lesz, hogy te megvársz itt én meg visszamegyek érte és utána mindent szépen elmesélsz. - nézett rám szigorúan Minseok és én csak bólogatni tudtam. Mikor elindult visszafelé nagyot sóhajtottam és mondtam a taxi sofőrnek, hogy csak még egy picit várjon.

Chanyeol~

Felvettem a mobilt. Egy fiatal srác szólt bele. Hangja kedves volt és aggodalommal teli. Biztosan aggódik Baek miatt. Ez aranyos! Megbeszéltük, hogy visszajön érte a bárba, így úgy döntöttem, nem indulok addig haza. Kutakodtam kicsit a telefonba és saját mobilom számat is belecsempésztem, majd felhívtam róla, hogy nekem is meglegyen az övé. Tovább nézelődtem. Rengeteg kép szerepelt benne rólam! Hirtelen ötlettől vezérelve becaplattam a mosdóba és készítettem magamról neki egy szexi ajakbeharapós képet. Csak neki! Nem is értem miért tettem,de úgy éreztem nem fogom megbánni.

Újra a táncparkett közelébe jártam a telefonnal világítva pont, ahogyan megbeszéltük. Hamar megtalált. Ő is picike volt. Nem csak magasságra, hanem szélességre is. Arca kedvességet sugárzott.



Baekhyun~

Mikor Minseok visszatért a telefonommal, megint elkezdtem össze-vissza beszélni, próbáltam elmondani neki, hogy mi is történt.

- Annyira hülye vagyok! Meg túl sokat ittam ahhoz képest amennyit szoktam! Ha emlékezni fog rá lehet, hogy mindent elrontottam! - kezdtem kicsit kiakadni. Mégis honnan jött az ötlet, hogy megcsókoljam? Pedig még mondta is, hogy arra se tudná, hogy mit reagáljon, ha csak azt mondanám neki, hogy szeretem, nem hogy egy csókra! Hülye alkohol.

- Várj, mi van? Megcsókoltad? Chanyeolt? Te?? - hüledezett Minseok.

- Igen! Ez a probléma! Mi van, ha a mentorom lesz és minden tisztára kínos lesz köztünk, csak ez a pici hiba miatt? - kezdtem újból pánikolni.

- Figyelj Baek, szerintem menj el aludni és majd holnap agyalunk ezen. Jó? - kérdezte megnyugtatóan mosolyogva Minseok.

- Oké.... - mondtam halkan, majd szép lassan bementem a szobámba, gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam az ágyamba. Mivel még nem jött álom a szememre felkaptam telefonom az éjjeliszekrényemről. Feloldottam és elkezdtem nyomogatni. Valahogy elkezdtem nézegetni a képeimet. Hirtelen majdnem a szívem is megállt. Egy képet találtam benne, ami tuti, hogy eddig nem volt benne. És enyhén jól nézett ki. Ó kit akarok átverni, nagyon szexi volt. A képen Chanyeol selfieje volt, amin épp beharapja alsó ajkát. Hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem a névjegyzéket és leesett az állam mikor megláttam, amire kíváncsi voltam. Ez az ember tényleg szórakozik velem. Ott díszelgett a telefonomban Park Chanyeol száma azzal a névvel, hogy: Yeollie~ . Pluszba a kép, amit az imént említettem. Úgy döntöttem, írok neki egy smst, ha már megadta a számát.

'Jó kép ne haragudj a ma este miatt, felejtsük el, oké?'

Chanyeol~

Miután Baek barátjának a telefont, elváltunk és mindketten elindultunk hazafelé. Taxit hívtam magamnak lévén, hogy Suho elvitte az autómat. Az én autómat!

Olyan fél óra alatt haza is jutottam. Első dolgom volt Yodát megnézni. Amint nyugtáztam magamban, hogy szokása szerint az ágyamban fekszik, elszaladtam fürdeni. Nem sokat időztem bent. Fáradt is voltam és végig Baek csókján kattogott az agyam. Nem mondom, hogy nem élveztem, mert nagyon is de, ennyi idő nem volt elég, hogy többet is kiváltson belőlem. Olyan.. búcsú pusziként jött le.

Az ágyamban fekve gondolkoztam ezen tovább és több minden is eszembe jutott. Amiket elhessegettem. Próbáltam csak a kellemes hangjára gondolni és arra, ahogyan csillogó szemeivel nézett a bárban. Felidéztem magamban arcát és alakját is. Bőre puhaságát, formás kis feneket, és azt ahogyan táncolt. Elmélkedésemet telefonom zavarta meg. Szemeim kinyitottam, majd telefonom feloldva konstatáltam, hogy üzenetem jött. Nem is akárkitől, személyesen Baekhyuntól. Végig olvasva üzenetét kicsit elszomorodtam. Mi van, ha nem akarom elfelejteni? Végig nyaltam ajkaimon, amik kiszáradtak,es alsó ajkam előrébb buktatva néztem a képernyőt. Fáradt voltam, de meg is válaszoltam neki. Nem bírtam ki hogy ne!

’És ha nem akarom elfelejteni? köszönöm ezt csak te láthatod, remélem nem latom viszont sehol!’

Baekhyun~

Mi az, hogy nem akarja elfelejteni? Nekem jobb lenne, ha túl részegek lettünk volna ahhoz, hogy holnap emlékezzünk rá, de sajnos nem ittunk annyit.... Gyorsan írtam neki egy választ, majd elmentem aludni.

'hát... akkor nem felejted el..... jóéjt '

Chanyeol~

Válaszolt! Izgatottan nyitottam meg az üzenetet,ám ez hamar elmúlt. Ahogy végig olvastam a sorokat úgy éreztem magam, mintha rám tapostak volna. Mint ha gúnyosan mondta volna, vagy épp azt akarja, hogy elfelejtsem? Hát nem! Azt benézted Baekhyun. Sosem fogom elfelejteni. Nem válaszoltam neki vissza. Telefonom az ágy másik végébe hajítottam, szemeim pedig lehunytam. Kár volt. Akkor is az Ő arca lebegett szemeim előtt. Párnát csapva arcomba kezdtem forgolódni az ágyon mindaddig, míg le nem gurultam. Nagy puffanással értem földet. Oldalra pillantottam, ahol Yoda értetlen fejet vágva nézett rám. Elmosolyodtam rajta. Magamhoz húztam és átöleltem, fejét kinyújtott karomra helyezte. Fülei orromat csiklandozták, fejem hátrébb húztam a szemeimet pedig lehunytam. Hamar jött el hozzám az álom. Olyan gyorsasággal, mint a villám csapás.



Baekhyun~

Álmomban azon gondolkoztam, hogy vajon túl nyers voltam-e az utolsó üzenetemmel. Fel is keltem emiatt kb. fél háromkor és addig nem bírtam visszaaludni, míg nem írtam valami kedvesebbet vissza

'Nem tudom elfelejteni, és nem bírtam aludni az előző üzenetem miatt, ne haragudj >< de a következő fordulóig ne találkozzunk, mert gyakorolnom kell sokat >< ezt muszáj volt leírnom ahhoz, hogy most már tudjak aludni, köszi~ ^__^ <3 '

Miután ezt tisztáztam, lévén, hogy már hajnali három volt kb. délután négyig aludtam egy jót.

Chanyeol~

Olyan dél, fél egy körül kelhettem fel. Vele álmodtam. Meg az álmaimba is beleférkőzött! Ez lehetetlen, hogyan képes erre ilyen rövid idő alatt?

Nehezen másztam fel a földről. Hátam teljesen beállt, nyakam rettenetesen fájt. Nyöszörögve lépkedtem be a mosdóba. Ott elvégeztem fontosabb dolgaimat, mint például, mosakodás, fésülködés, wc-zés. Következő célom a konyha volt. Hasam hatalmasat korgott jelezve hogy kaját akar, méghozzá sürgősen. A hűtőhöz rohantam, és megvizsgáltam mi van benne. Csupa olyan dolog, amit én nem tudok elkészíteni. Első gondolatom az volt, hogy rendelek, de megint hozott kaját enni nem akarok! Visszabaktattam a hálószobába. Ágyam rendbe tettem, majd telefonom kezeim köze vettem. Amit felnyitottam szemeim felcsillantak. Baekkie irt! Úgy döntöttem, még nem nézem meg, várok vele egy picit.

Bő 5 perc után, hogy felhívom Suhót jöjjön át kaját csinálni nekem. Gyorsan tárcsáztam is számát.

- SuHo vedd már fel~ - dalolásztam.

- Bazd meg Chanyeol, tudod te mennyi az idő?! - dünnyögött a telefonba -Te miért nem alszol még?

- Neked is szép jó reggelt – kuncogtam - Gyere át kaját csinálni éhes vagyok! És hozd a kocsimat is haza!!

- Rendelj magadnak, fáradt vagyok, és gondolom ott a fiúka is akivel este akcióztatok.

- Hogy mit csináltam?! - tágultak ki szemeim. Baekhyunra gondol? - Te Baekhyunra gondolsz? Ő csak egy versenyző, nem fektettem meg es amúgy sem vagyok olyan. Suho, inkább gyere kaját csinálni, 5 perced van, hogy itt legyél. - kinyomtam a telefont es az agyra vetettem magam vele együtt.

Suho itt is volt 5percen belül. Le sem tagadhatná, hogy imád. A nappaliból figyelve néztem Suho ténykedését. Közben persze kibeszéltük az estét. Mindent elmondtam neki Baekről, ó meg nekem arról akit megismert. Mint kiderült, még buli után elmentek étterembe kajálni míg én Baekkel voltam a bárnál. Nem bírtam tovább, annyit beszéltünk róla, hogy muszáj volt megnéznem, mit írt. Örültem, hogy ő sem tudja elfelejteni. De annak kevésbe, hogy nem akar velem még egy hétig találkozni. Azonnal választ írtam neki.

'Örülök, hogy nem tudod elfelejteni! :$ De nagyon sajnálom, hogy nem akarsz addig találkozni velem.:<'

Jobb ötlet híján még csatoltam hozzá egy szomorú fejes képet és elküldtem.



Baekhyun~

Másnap minimális fejfájással ébredtem. Sajnos mindenre emlékeztem az előző napból. Mekkora egy hülye vagyok. Na, mindegy túlteszem magam rajta és úgy csinálok, mintha nem történt volna semmi. Lecsekkoltam a telefonom esetleges üzenetekért és pont volt is egy. Chanyeoltól. Sajnálja, hogy nem akarok találkozni. Mindezt egy olyan aranyos képpel, hogy ott fangörcsöltem az ágyamon, párnámba temetve arcomat.

'jóreggelt^^(ne nézd az időt, nekem az a reggel amikor fölkelek) nem az hogy nem akarok, csak a gyakorlásra kell koncentrálnom ><'

Gyorsan elküldtem, majd kimentem a konyhába keresni valami kaját. Találtam egy üzenetet Minseokkietól, miszerint már elment, de majd este visszajön, és itt marad segíteni kiválasztani, hogy mit énekeljek a következő fordulóban. Megreggeliztem, bár igazából lehet, hogy késői ebédnek kéne mondani, de nem érdekes. Megvártam még Minseok megérkezett, és együtt elkezdtünk valami jó kis dalt keresni.

EGY HÉTTEL KÉSŐBB~

Úton voltam a Yehet-Faktor felé. Megint kicsit izgultam, de már megszoktam, most kellemesen érintett ez az érzés. Mikor odaértem kicsit elvoltam veszve, hogy mit is kéne csinálnom, de mikor megkérdeztem az egyik ott dolgozó embert, azt mondta, hogy még van fél órám mielőtt eligazítanak. Úgy tűnik idegességembe korábban indultam el, mint kellett volna. Egy olyan tíz perc üldögélés után elkezdtem nagyon unatkozni. Úgy döntöttem írok Chanyeolnak. Ha már úgyis végig sms-eztük ezt az egy hetet.

'Yo, én itt vagyok;) túl korán értem ide ><'

Elküldtem és csak vártam, hogy válaszoljon.

Chanyeol~

BaekHyun visszaírt aznap. Nagyon boldog voltam, egész nap ugráltam és áradoztam róla Suhónak aki egy idő után meg is unta. De nem érdekelt! Ő elment, én meg oda mentem Yodához aki pedig elaludt rajtam. Hát ez szép, ennyire nem vagyok unalmas!

Az, az egy hét nagyon, de nagyon lassan akart eltelni. Vonszoltam magam mindenhova, de fellépéseimen aktív voltam és mosolyogtam. Kíváncsi voltam néz-e vajon vagy sem. De biztosan, ha a fanom nem? Akkor nyomon követ mindent!

EGY HÉT MÚLVA~

Boldogan mentem be újra a Yehet-faktornak helyet adó épületbe. Hamar elkészítettek a stylistok, sminkesek, és még kaját is kaptam! Bent ültem az öltözőmben, mikor Baekkie üzent nekem. Elmosolyodtam üzenetén majd azonnali válaszírás helyett, úgy döntöttem inkább megkeresem. Kilopóztam "rejtekhelyemről" majd osonva lépdeltem ki a várakozóba. Azonnal megismertem Baekhyunt. Ott ült nekem háttal, füleiben fülhallgatók. Mögé mentem, majd kezeim vállara helyeztem. Hirtelen ugrott egyet, amit nem hagyhattam kuncogás nélkül.



Baekhyun~

Épp zenét hallgattam (természetesen Chanyeolt), mikor hirtelen a csodás mély hang tulajdonosa is megjelent élőben, halálra ijesztve engem.

- Jaj, megijedtem! - pattantam fel székemről és megajándékoztam egy gyors öleléssel. Barátok meg szokták ölelni egymást, nem? Ugye? Én megmondtam.

- Légyszi csináljunk valamit, meg fogok halni unalmamban, mire elkezdődik. - sóhajtottam. A körülöttünk ülők nem igazán vágytak társaságra, úgyhogy tényleg unatkoztam.

Chanyeol~

Megölelt. Időm sem volt vissza ölelni, mert már húzódott is el. Gondolom, nem akar sokáig itt a többiek előtt ölelni. Mikor közölte, hogy unatkozik úgy döntöttem megmutatom neki az öltözőmet. Megragadtam aprócska kezeit és végig vonszoltam a kis folyosókon egészen ajtómig. Ott egy pillanatra elengedtem, míg kinyitottam az ajtót kártyámmal és beengedtem előre. Körbenézett a fél színpad nagyságú helyen, majd leült.

- Na, hogy tetszik?- mosolyogtam. - Tudunk videojátékozni vagy enni. Melyiket szeretnéd? Vagy beszélgessünk?


Baekhyun~

Chanyeol öltözője nagyon király volt! Minden volt benne, ami csak kellhet.

- Omo, először együnk valamit, a szereplések előtt mindig éhes leszek. - nevettem el magam.

Chanyeol~

-Van baconos szendvics meg gyümölcsök esetleg hot dog?- léptem a kajás pulthoz várva mit kér. Miután pár percen belül sem tudott dönteni, tele pakoltam egy tálcát és azt vittem oda hozzá. Kezébe adtam, majd leültem mellé. Olyan kellemes illata van. Pont, mint az nap este mikor megcsókolt. Pillantásom arcáról ajkaira tévedt. Ahogy visszagondoltam, kellemes puhaságara, azonnal pillangók kezdtek előtörni bennem. Ajkaim beharaptam, nehogy olyat tegyek, amit ő nem akar. Nem szerettem volna, ha elmegy.


Baekhyun~

- Haha, észrevetted, hogy mikor együtt eszünk mindig van baconos szendvics? Biztos direkt miattam. Az emberek egy csomószor mondják, hogy a nevem hasonlít kiejtésben a baconre... nem tudom miért - nevettem. Valamiért most nagyon jó kedvem volt és folyton szélesen mosolyogtam. Próbáltam nem észrevenni, hogy, milyen őrülten szexi Chanyeol mikor beharapja az ajkát. Levettem egy hot-dogot a tálcáról és elkezdtem enni.

Chanyeol~

-Hm.. annyira nem is. Baek, Bacon, Baek…bacon - ismételgettem egyre halkabban. - Nekem a Baek jobban tetszik, ha Bacon lennél megennélek. - nevettem el magam édeskésen. Elkezdett enni, és mi máshoz nyúlt volna, mint a legperverzebb kajához a hot doghoz! Enni kezdte az ételben levő mustár pedig megmaradt szája szélen. Istenem, most mit tegyek, nem vette észre és mosolyogva eszik tovább. Hirtelen ötletem támadt! Arcát kezeim köze fogtam és magam fele fordítottam. Simán lecsókolhatnám onnan, de e helyett egy másik megoldáshoz folyamodtam. Hüvelykujjam segítségével letöröltem onnan majd elengedtem arcát és lenyaltam ujjamról az ételmaradékot.



Baekhyun~

Mikor Chanyeol maga felé fordította a fejem, egy pillanatra megállt a szívem. Első találkozásunk óta vagy nyolcadszorra. Szerintem tátott szájjal, bambán meredtem rá mikor letörölte a számról a mustárt és lenyalta az ujjáról. Gyorsan összeszedtem magam és mintha mi sem történt volna, elkezdtem tovább enni.

- Várod már a show-t? - kérdeztem. Én egy kicsit kezdtem izgulni.

Chanyeol~

Elmosolyodtam kipirult arcán.

- Aha, nagyon várom, szeretném hallani milyen dalt választottál, meg ma megtudjátok, kihez kerültök. Én magamnál akarlak tudni! - szemem végig futott rajta minden porcikáját végig mérve. Sajnos fenekét nem láttam, mert azon ült, de remélem, színpadon látom majd! Bár ott nem foghatom meg. Ismételten arcát figyeltem. Felfedezni véltem egy kósza tincset, amit hamar rendezni szerettem volna. Kicsit előrébb hajoltam, majd megigazítottam neki. Istenem, miért néz ilyen hatalmas csillogó szemekkel. Úgy megcsókolnám! De nem szabad… de.. én meg akarom. De jó, gratulálok Chanyeol már magaddal vitázol.


Baekhyun~

Megint talált valamit az arcomon, ami rossz helyen volt és alkalmat adhatott rá, hogy minél közelebb jöjjön hozzám... Szépen lassan elsimított egy kis rövid hajszálat a szemem elől, finoman érintve ujjbegyével arcomat. Ma elég tapizós hangulatában lehet. Nem bánom, megint érzem azokat a drága pillangócskákat.

- Haha, még tovább kell jutnom ahhoz, hogy akárkihez is kerülhessek, de őszintén szólva nagyon szeretnék hozzád kerülni... veled kényelmesen érzem magam... - erre a mondatomra nagyon elpirultam és lenéztem megint a hot-dogomra, majd gyorsan befejeztem.

Chanyeol~

- Hidd el, tovább fogsz. Nagyon szép hangod van. Ezt a tehetséget nem lehet elvesztegetni! - Vigyorogtam és közelebb csusszantam. - Bakkie..átölelhetlek?


Baekhyun~

Szívem megint gyorsabban és hangosabban kezdett verni. Nagyon közel volt, és ahogy kérdezte, hogy átölelhet-e az... Jézusom, úgy imádom a hangját. Kicsit szaggatottan kezdtem venni a levegőt, de ez nem volt olyan feltűnő. Mélyen a szemeibe néztem.

- I...igen... hogyne... b..barátok szokták, nem? - próbáltam terelni a figyelmet arról, hogy most egyáltalán nem barátként gondolok rá. Bár ez nehéz volt a folytonos dadogásom meg pirulásom miatt.

Chanyeol~

Pillangók százai robbantak szét a gyomromban, amint igent mondott. Nem is tétlenkedtem sokat. Magam felé fordítottam teljes testtel, majd gyengéden és lassan simultam oda hozzá. Éreztem teste melegét, szívének heves dobogását. Annyira mámorító volt már ez is. Kezeim hátát simogatták, fejemet pedig vállára hajtottam. - Mi van ha többet akarok, mint barátság?- suttogtam magamnak a kérdést és lehunytam a szemem.


Baekhyun~

Mikor Chanyeol átölelt, én is szép lassan (azért nem siettem, nehogy a végén még azt higgye, hogy erre várok már egy ideje) nyaka köré fontam a karjaim. Egy ideig kibírtam, de mivel mindketten ültünk ezért ez így elég kényelmetlen volt, szóval egy merész ötletem támadt. Szépen lassan bemásztam az ölébe. Teljesen kényelmesen elhelyezkedve rajta. Mellkasunk szinte egybeolvadt annyira közel voltunk egymáshoz. Szorosan öleltem és fejemet a nyakába fúrtam. Mintha valamit mondott volna, de olyan halkan hogy nem tudtam kivenni.

- Kellemes érzés megölelni valakit... - sóhajtottam. Nem tudom mikor akart elengedni, de nekem egyelőre jó volt így.

Chanyeol~

Sohasem akarom többé elereszteni! Örökre így akarok maradni vele. Érezni az illatát. Azt, hogy itt van velem. Amint ölembe ült és kényelembe helyezte magát, hátrébb dőltem, vele együtt. Kezeim szorosabban fontam köré. Nem akarom, hogy elmeneküljön, mint akkor.

-Nagyon jó érzés téged ölelni! - apró mosoly jelent meg arcomon és jobb ötlet híján megpusziltam arcát. Meg sem próbált elhúzódni, felesleges is lett volna.


Baekhyun~

- Chanyeol? - kezdtem halkan. - Mi.... mi most mik vagyunk egymásnak? - annyira nem tudtam, hogy mit csináljak, minden elhatározásom romokban hevert, ahogy itt ültünk és öleltük egymást.

Chanyeol~

-Fogalmam sincsen… egyben biztos vagyok.. Tetszel nekem, bár alig ismerlek. Nagyon jó érzés ölelni téged. Apró pillangók vannak a gyomromban. A csókot sem tudtam elfelejteni, most is türtőztetem magam, hogy ne tapadjak azokra a gyönyörű ajkaidra. – fúrtam vállába a fejem.



Baekhyun~

Nyeltem egy nagyot.

- Van egy.... ajánlatom - suttogtam a fülébe. - Amíg van időnk a műsor kezdetéig, mindent szabad. Azt csinálsz velem, amit akarsz.

( Nagyon sajnáljuk, hogy ilyen későn hoztunk új fejezetet, csak a szerkesztéssel meg javítással voltak gondjaim mert nem volt időm x) de reméljük ez is tetszik ^^)

A XiuHan kezdetét majd holnap teszem fel külön fejezetben, mert most még nincs kijavítva meg szerkesztve és már nincs rá időm ^^" 

(Hogy ez ne maradjon ki, itt van néhány új kedvenc képem *w* )

4.fejezet

( Baekhyun gyönyörű mosolya >< )

Baekhyun~

- Na, tovább jutottál? Tutira igen! Ugye? - kérdezte Minseok pont olyan szélesen vigyorogva, mint én. Biztos, hogy látszott rajtam hogy igen, de azért természetesen válaszoltam neki.

-IGEN! - kiáltottam boldogan és elkezdtem öröm táncot lejteni. Minseok hangosan nevetve csatlakozott, majd miután elfáradtunk szorosan magához ölelt.

- Tudtam, hogy sikerülni fog.... már ideje volt. - borzolt bele a hajamba. Az ilyen pillanatokban éreztem azt, hogy tényleg ő az idősebb.
Mindent el akartam neki mesélni szóval bementünk a nappaliba és a Minseokkie által készített forró csokit szürcsölgetve elkezdtem ecsetelni kezdeti szerencsétlenkedésemet. Egy csomót áradoztam neki Chanyeolról, hogy milyen kedves, meg vicces, meg aranyos. Mikor ahhoz a részhez értem, ahol kiderült, hogy még a pénztárcámat is itthon hagytam, jól kiröhögött. Aztán mondtam neki, hogy Chanyeol vett nekem enni.

- Várj, azt mondod, hogy Park Chanyeol meghívott ebédelni? És ő fizetett? - nézett rám, izgatottságtól kitágult szemekkel. - Baek, ez pont olyan, mint egy randi! Lehet, hogy bejössz neki! - mondta vigyorogva, pattogva a kanapén.

- Dehogyis! Csak megsajnált, mert szarul néztem ki.... - motyogtam elpirulva. Oké, bevallom, mindent megadtam volna azért, hogy Chanyeollal randizhassak, de erre nem tudom, mennyi esély van.

- De még akár lehet is belőle valami! - ütött vállon játékosan egy aranyos mosoly kíséretében.

Elmeséltem még neki, hogy mennyire jó érzés volt megint színpadon lenni, és hogy mindent beleadtam. Miután befejeztem, hirtelen eszébe jutott valami.

- Jujj tényleg, ma este bulizni megyünk, csakhogy tudd, meg kell ünnepelnünk a továbbjutásod! Meg amúgy is el akartam menni erre az új helyre, amiről nemrég hallottam, és most már okom is van rá - nevetett Minseok.

Nem igazán volt kedvem bulizni, kicsit már fáradt voltam, de Minseoknak egyszerűen nem tudok nemet mondani...... Ha bárki kérdezi, akkor a túlzott aranyossága miatt.

- Jó, csak adj valami kaját, nagyon éhes vagyok - sóhajtottam egy nagyot és feltápászkodtam a kanapéról.

Miután ettem, lassan elkészülődtem, és Minseokkal elindultunk. Mikor odaértünk jól szemügyre vettem a helyet. Kívülről nem tűnt rossznak, kíváncsi voltam vajon belül milyen. Mondjuk szerintem az egyetlen dolog, amit jobban meg fogok nézni bent az a bárpult. Egy picit biztos innom kell ahhoz, hogy esetleg táncolni kezdjek vadidegenekkel.

A biztonságiaknál meg kellett állnunk egy, kicsit mert Minseokkieról nem hitték el hogy elmúlt 18. Haha, az ilyen helyzetekben jókat szoktam nevetni. Gyakran előfordul.
Egy idő után sikerült bejutnunk. Minseok azonnal aranyosan dühöngve a mosdó felé vette az irányt, engem faképnél hagyva. Az ilyen helyeken néha félek egyedül hagyni. Nem mintha én annyival, magasabb, erősebb, vagy félelmetesebb lennék, hogy magamat ne kelljen féltenem. De legalább meg tudom védeni magam. Hapkidoztam.
Mivel Minseok magamra hagyott, szépen leültem egymagamban a bárpulthoz és rendeltem egy italt. Kíváncsi vagyok történik-e ma este valami vagy csak itt fogok ülni és full részegre iszom magam unalmamban.

Chanyeol~

Az órák gyorsan teltek. Lomha testem vonszoltam a ház egyik szobájából a másikba hogy időben elkészüljek. Időközben Suho is haza szaladt átöltözni, de már fél tízkor az ajtómban toporgott utánam kiáltozva hogy hol vagyok már, siessek, mert elkésünk.

- Aish~ - túrtam hajamba - Itt vagyok már! - léptem oda Yodához, hogy elbúcsúzzak tőle. Emellett ellenőriztem, hogy mindene meg van-e. Sikeresen konstatáltam magamban, hogy jó gazdi vagyok.

- Jaj, Chanyeol induljunk már! Yodának semmi baja sem lesz! - Suho megragadta karom és a kocsiig rángatott.


Mire észbe kaptam, már a szórakozó hely bejáratánál álltunk. Soron kívül bejutottunk annak köszönhetően, hogy elég híres vagyok. Amint beléptünk az ajtón megcsapta fülem a zene. Szememmel végig pásztáztam a terepet. Meg van az első célpontom! A bárpult. Lábaim automatikusan vittek keresztül a tömegen, magam mögött hagyva Suhót aki valószínűleg a VIP asztalt ment elintézni. Amint a bárhoz értem letettem seggem egy székre. Gondolkoztam mi legyen az első ital, amit kipróbálok, de nagyon sokféle volt!

- Ahh, mit igyak? - tettem fel hangosan a kérdésem. Igazából választ nem vártam, de örültem volna, ha kapok valami jó tanácsot.

Baekhyun~

Már túl voltam három pohár italon (nem tudom mi volt az, kértem, hogy adjanak valami jót) mikor egy magas személy lehuppant a mellettem lévő székbe. A félhomályban csak, magas, viszonylag izmos alakját tudtam kivenni. Egy kicsit ismerős volt, látni akartam az arcát. Már majdnem megszólítottam, de pont elkezdett hangosan gondolkodni. Rögtön felismertem a hangját, ilyen mély, szexi hangja csak egy embernek van az ismeretségi körömben. Úgy tűnik, nem tudja, mit igyon. Nos, ezen lehet, hogy tudunk segíteni.

- Mit szólnál egy sex and the beach-hez? - kérdeztem aranyosan rá mosolyogva. Remélem voltam annyira emlékezetes, hogy pár óra alatt ne felejtsen el.

Chanyeol~

Oldalra kaptam a fejem. Ez a hang! Sose tudnám kiverni a fejemből. Ez Baekhyun... az a Baekhyun, aki a válogatáson volt, akit elvittem a büfébe, és akinek kaját vettem! Arcomra hatalmas vigyor ült ki.

-  Hmm, lehet, megkóstolnám! - fordultam a kiszolgálóhoz, majd leadtam a rendelésem.

- Hat te hogy hogy itt vagy? - Istenem hogy tudok ilyen hülyeséget kérdezni!

Baekhyun~

- Haha, én ünnepelni jöttem a tovább jutásom - kacsintottam rá. Valahogy sokkal nyitottabbnak éreztem magam és felszabadultabban beszélgettem még vele is. Park Chanyeollal. Lehet az a három ital megtette a hatását. 

- Gondolom te pedig a válogató végét jöttél megünnepelni - mosolyogva kortyoltam egyet italomból.

Chanyeol~

- Hát azt meg is kell! Még ott a következő forduló is, de egy biztos, tutira az én csapatomban leszel! Az enyémben, nem Noonáéban! - vigyorogtam. - Engem Suho rángatott el, most otthon aludnék, de nem lehet... Ha már ünnepelnünk kell, szerintem igyunk rád! - emeltem meg az immáron megkapott italomat kissé, majd kortyoltam bele. - Hm… ez nagyon jó!

Baekhyun~

- Oh, tényleg? Nekem úgy tűnt Noona is eléggé megszeretett engem - vigyorogtam önelégülten. Ettől a pár italtól teljesen megváltoztam. Vajon neki föl fog tűnni? Zavarni fogja? Végülis ez is egy énem.

 
- Igyunk magamra - mosolyogtam.

Miután ittunk még párat úgy döntöttem, hogy most már képes vagyok táncolni szóval megragadtam Chanyeol karját és berángattam a táncparkett közepére. Karjaimat a nyaka köré fontam és elkezdtem úgymond táncolni az ütemre. Egy kicsit úgy éreztem magam, mint egy... khm... de erről nagyrészt az alkohol tehetett.

Chanyeol~

Jaj, hagyja már Noonát akkor is nálam lesz és nem nála, ha törik, ha szakad. Noonát felejtse el, csak arra gondoljon, hogy nálam lesz! Még elfogyasztottunk pár italt, nagyon finomak az egyszer biztos! Baekhyun egy hirtelen ötlettől vezérelve - gondolom én - vagy az alkohol hatása miatt, eléggé felszabadult lett. Ez az új felfedezésem is nagyon tetszett.

Baek karomat megragadva húzott a tánc parkettig majd ott nyakam körül összekulcsolta kezeit. Én sem tétlenkedtem sokat, kezeim hátán lecsúsztattam egészen a derekáig, majd közelebb vontam magamhoz. Vágyat éreztem. Vágyat arra, hogy megfogjam kerek fenekét, de nem tettem meg. Milyen lenne már?

Baekhyun~

A szívverésem egy pillanatra megállt mikor ő is átölelte a derekam és magához húzott. Pulzusom egyből az egekbe szökött. Ez így nem lesz jó. Ő lesz a mentorom, ez így nem helyes. Mindenki azt fogja hinni, hogy kivételeznek velem. Nem kéne éreznem semmit. De olyan hívogatóak voltak az ajkai. Azon kaptam magam, hogy egyre közelebb hajolok. És ő is. Szerencsére még időben észbe kaptam és lehajtott fejem neki támasztottam mellkasának. Muszáj kibírnom egy kis ideig. Na meg persze nem mintha tetszenék neki vagy ilyesmi. Nem tudom. Lehet, hogy ez csak az alkohol hatása.

Chanyeol~

Egyre közelebb és közelebb jött ajkaival ajkaimhoz. Kívántam. Nagyon is meg akartam volna csókolni, de tudtam, hogy nem lett volna helyes. Távolodni nem tudtam már egyszerűen nem akartam. Vonzott magához. Hirtelen elkapta a fejét. Gondolom meggondolta magát vagy megbánta, amit tenni akart... de én érezni akartam. Nagyon is. Fejét mellkasomba fúrta. Kis ideig hagytam is majd kicsit felemeltem a fejét és homlokára nyomtam egy puszit.

Baekhyun~

Egyszer miatta fog leállni a szívem. Vagy szívrohamom lesz. Nem tudom, pontosan milyen tünetei vannak, de mivel a szívem csinál mostanában fura dolgokat, ezért arra fogom.
Fölnéztem rá, de hiba volt. Ő is rám nézett és éreztem, hogy innen már nincs kiút. Túl mélyen beleestem. Az alkohol a szervezetembe meg most tényleg nem jött jól.
Mivel nem volt jobb ötletem hogy mit reagáljak, még szorosabban öleltem, és a nyakába fúrtam a fejem. Komolyan nem tudtam, hogy mit csináljak.

Chanyeol~

Jobb kezem elvettem csípőjéről, és haját kezdtem simogatni vele. Olyan puha volt és finom kókusz illatot árasztott. Gyengéden húztam közelebb magamhoz, a maradék kis távolságot is kiküszöbölve magunk között. Finoman hajába túrtam, majd fejem lentebb hajtottam nyakához. Pipiskedni kezdett, hogy még magasabb legyen, ennek következtében csípőjénél a póló feljebb csúszott, mutatva az alatta rejtett bőrt. Kezemnek csak egy kis része érezte meg, eleinte de azonnal egész tenyerem oda simítottam.

- B..baekhyun. - suttogtam fülébe saját nevét. - kicsit megrezzent és már távolodott volna, de nem engedtem neki.

Baekhyun~

Éreztem Chanyeol tenyerét a bőrömön. Olyan jó érzés volt, hogy kirázott a hideg. Mikor a nevemet suttogta azt hittem ott helyben elájulok. Annyira szeretném megadni magam, de abból csak rossz sülne ki. Hiába próbáltam gyengén arrébb húzódni, nem hagyta.

- Chanyeol... nem kéne.... tudod... - suttogtam neki remélve, hogy tudja, hogy amit most csinálunk az a jelenlegi státuszunkban nem helyes. Mentor/zsűri-versenyző. Akár ki is zárhatnak, azt meg nem engedhetem meg magamnak. Túl régóta vártam erre. Chanyeolra is, de ő nem megy sehova. Remélem.

Chanyeol~

Tudtam, hogy nem szabad, tisztában voltam vele. De az illata, a bőre puhasága, a szemei, ahogyan csillognak! Tényleg gyönyörű ez a srác!

- Igen. Tudom... - lehajtottam fejem, engedve neki hogy hátrébb lépjen, de csak addig engedtem, míg fogni tudtam.

- Sajnálom, nem tudom mi ütött belém. - hazudtam neki. Pontosan tudtam, hogy mi az, amiért ezeket tettem, de ezt még magamnak is nehezemre esett bevallani. Mindig is próbáltam elkülöníteni a magán életet és a munkát. Ezt most sem szerettem volna másképp.

Baekhyun~

Hátrébb léptem és összekulcsoltam az ujjainkat. Visszavittem magunkat a bárpulthoz és leültünk.

- Chanyeol, ugye tudod, hogy ha ilyeneket csinálsz egy hatalmas rajongóddal, akkor az elég nagy hatással lesz rá..... - próbáltam célozgatni arra, hogy már teljesen a kisujja köré csavart. Lassan már bátran kijelenthetem, hogy szerelmes vagyok belé. Rajongóknak sokkal egyszerűbb beleszeretni az idoljukba, még ha nem is beszéltek velük soha. Én ráadásul már azon is túl vagyok. Szóval, ja, a Yehet-Faktor után jöhet Chanyeol meghódítása. Vagy akár már közben is elkezdhetem. Csak diszkréten, hogy a többiek meg a média ne jöjjön rá.

Chanyeol~

Összekulcsolta ujjainkat majd visszavezetett a bárpultig. Ahogy puha keze az enyémet szorította a gyomrom bizseregni kezdett. Jól eső érzések cikáztak egész testemben.

- Igen, tudom. És tényleg sajnálom, de ha valamit szeretnék, annak nehezen tudok ellen állni. - meredtem szemeibe.- Gondolom, hogy nem lehet egyszerű, ha a kedvenced ilyeneket csinál, és hát könnyen bele is szerethetsz az illetőbe, de úgy gondolom még nem tettem olyat, amivel ezt értem volna el. Mármint hogy belém szeress - pillantottam le kezére. Az istenért sem akartam onnan elnézni!

- Vagy.. talán tévedek és már szerelmes lettél? - haraptam be ajkaim.

Baekhyun~

Őszintén nem tudtam, hogy mit reagáljak. Még én magam se tudtam, hogy szerelmes vagyok-e belé. De egyre valószínűbbnek éreztem, főleg miután láttam, ahogy beharapja szája szélét. Jézusom, túl szexi ez nekem.... Park Chanyeol mit művelsz velem?

- És ha azt mondanám, hogy igen? Akkor mit tennél? - suttogtam, a szemébe nézve, kissé bizonytalanul. Kíváncsi voltam, hogy ha esetleg tényleg szeretném - amit még nem tudok - mit reagálna.

Chanyeol~

-  Hát biztosan meglepődnék elsőre. De tudnám kezelni a dolgot. Nem egy fiú vallott már szerelmet nekem.  - mosolyogtam majd megfogtam a kezét és hüvelykujjammal simogatni kezdtem kézfejét, végig szemeibe nézve. - De úgy őszintén, nem tudom... még nem tudom.... majd ha közlöd velem, hogy szeretsz, akkor majd kiderül.

Baekhyun~

Teljesen szándékosan csinálja. Ez tuti. Kezem elkezdett bizseregni tenyere érintésére. Egy darabig egymás szemébe néztünk. Majd hirtelen ötlettől vezérelve (ha később emlékeznék rá, az alkoholra fogom) lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Egy pár pillanatig élveztem ajkait az enyémeken, de mielőtt reagálhatott volna megszakítottam a csókot és kiszaladtam, útközben felkarolva az épp valakivel beszélgető Minseokot.

- Figyu, mi most megyünk - mondtam és kiviharzottunk a szórakozóhely ajtaján.

(Remélem tetszett és nem lett annyira zavaros, vagy esetleg túl gyors a történet alakulása ^^" most egy-két képet hoztam :3 a következő fejezetben pedig szépen lassan elkezdődik a XiuHan szál *o* de direkt úgy fogom csinálni hogy aki annyira nem szereti, annak ne kelljen elolvasnia feltétlenül:))

3. fejezet

(Baekhyun válogatón énekelt dala ;) )

Chanyeol~

Alig hogy leraktam a seggem, már jött is be az első személy, valami Luhan. Kínai származású fiú, de nagyon jól beszéli a koreait, le a kalappal előtte. Maga a szám, amit választott nem az a tipikus, amit válogatóra szán az ember, de így csak még jobban tetszett.

A zene elindult. Luhan énekelni kezdte a választott dalt. Néhol voltak hibák, de azok sem súlyosak. Látszólag D.O-nak és Kyuhyunnak nagyon tetszett, rólam nem is beszélve. Ez a szám az ébresztőm!

 - Nos, hát Luhan- kezdett bele Kyuhyun- Nem találok szavakat. Az hogy kínai létedre ilyen jól megy az angol, lenyűgöző! Biztosan a mentorod lennék! Én igent mondok!- mosolygott rá. Szegény biztosan megijedhetett. Kyuhyunt követte Ailee, Én majd végül D.O. Mindannyian végig dicsértük, mert lássuk be nagyon jó volt! 

Aztán amint kiment jött egy leányzó, alig voltak lányok, pedig azt hittem sok lesz, de ezek szerint tévedtem. A lány jól teljesített! Ailee noonának nagyon tetszett. A hangjuk még hasonlított is! Aztán jött Ő! Gyorsan a papírra pillantottam.

- Há! Baekhyun! - kiáltottam el magamat. Társaim mind rám néztek, mint ha hülye lennék, de egy legyintéssel elintéztem az egészet, majd vártam, hogy bejöjjön.





Baekhyun~

Mielőtt még szólítottak volna, gyorsan elmentem a mosdóba, hogy rendbe szedjem magam. Mikor végeztem, visszamentem a váróba és épp láttam, ahogy egy lány elindult a színpad felé. Egy fiú már hiányzott a társaságból, tehát gondolom ő már végzett. Kezdtem megint izgulni, de most nem az a rosszfajta volt, hanem az, mikor már alig várom, hogy megmutathassam, nekik mit tudok. Eltelt pár perc és szólították a nevem. Torkomban dobogó szívvel indultam el a színpad felé, és egy pillanatra arról is megfeledkeztem, hogy Chanyeol is ott ül a zsűriben. Felléptem a színpadra és egy pillanatra nem sok mindent láttam, mert a fények elvakítottak egy kicsit. Megálltam a színpad közepén és a számhoz emeltem a mikrofont.

- Hello! - üdvözöltem a zsűrit.

Chanyeol~

Zsűri társaimmal mind egyszerre köszöntünk vissza. Arcomra sunyi mosoly ült. Meg van a neved!

- Na, szóval Byun Baekhyun. Miért jelentkeztél ide, miért szeretnél énekes lenni? Mennyi idős vagy?

- Van barátnőd? - vágott közbe Noona. Csak egy fintort vágtam, majd visszafordultam Baekhyun felé.





Baekhyun~

Tekintetem végig szaladt a zsűrin. Csupa olyan ember ült ott, akit nagyon szeretek és vagy elképesztő hangja van, vagy nagyon jó színész, vagy mindkettő. Meglepetésemre Chanyeol kezdett el hozzám beszélni. Mikor Ailee noona megkérdezte, hogy van-e barátnőm láttam, hogy Chanyeol elfintorodott, de a jelenlegi helyzetben nem kezdtem el nagyon gondolkozni rajta, hogy miért.

- Kezdem azzal, hogy 22 éves vagyok, egy éve lakom Seoulban. Azért jöttem ide, mert nagyon szeretek énekelni és szeretném, ha a hangom boldoggá tenné az embereket. - mosolyogtam a zsűrire. - És nincs barátnőm. - néztem rá Ailee-re halkan nevetve zavaromban.

Chanyeol~

Cseles! Elég hatásosan tud beszélni. Ez, hogy nincs barátnője kisebb boldogság érzetet adott. Nem tudtam volna megmondani miért, de örültem neki. Vigyor ült ki arcomra, amit nem tudtam levakarni onnan.

- És mit fogsz énekelni nekünk? - tértem a tárgyra.

- Ennek örülök- harapta be ajkát noona.

- Noona! Nem. Baekhyun nem lesz a tied!- suttogtam miközben szúrósan néztem rá.





Baekhyun~

Chanyeol mondott valamit Aileenek, de túl halkan ahhoz, hogy a hangos szívverésemen keresztül halljam. Noona elnevette magát rajta és utána csak mosolygott.

- Really I Didn't Know-t, Im Hee Suk-tól. - mosolyodtam el, és elkezdtem felkészülni lélekben az éneklésre.

- Halljuk - szólalt meg D.O. Úgy tűnt ő ismeri a dalt. Bólintottam és fejemet lehajtva vártam, hogy elindítsák a zenét. Aztán elkezdtem énekelni.

Chanyeol~

Nagyon izgatott lettem a választott szám hallatán. Egyik kedvencem. A szöveg rengeteg érzelmet közvetít. Remélem BaekHyun nem bukik bele ebbe a nehéz dalba.

A zene elindult. BaekHyun a szájához emelte a mikrofont, szemeit lehunyta. Végignéztem zsűri társaimon, akik mind érdeklődve figyelték. Egyszer csak egy gyönyörű hang csapta meg fülemet. Azonnal az énekesre figyeltem. Elképesztő volt. A hangjához nagyon passzolt, rengeteg érzelem jött elő belőlem. Sok gyerekkori emlék, a pályafutásom kezdeti nehézségei, az első szerelmem, a vele való szakításom. Szemeim automatikusan záródtak le, de könnyeim így is utat törtek maguknak. Ezt a hangot minden nap hallgatnám. Sosem akarom, hogy abba hagyja. A büfében nem gondoltam volna, hogy egy ilyen srácból ilyen hangok szöknek fel.

A dalnak vége lett Baekhyun abba hagyta az éneklést. Pislogóim kinyitottam, mosolyogva állt előttünk - még a mosolya is szép- nem is értem miért nem figyeltek még fel rá eddig. Szám szóra nyílt, de hang nem jött ki rajta. Semmi sem. Ahogy magam mellé néztem a többiek sem tudtak igazán mit mondani, kivéve Kyungsoot.

- Gratulálok! Szép teljesítmény. Nagyon nehéz dalt választottál, remélem, ezt tudod. De sikerült megugranod. A hangodhoz nagyon illett ez a dal, gyönyörűen kiénekelted a magas hangokat. A színpadi előadáson még van mit javítani, de megoldható. Minden esetre én tovább küldenélek. - D.O után Kyuhyun is felbátorodott.

- Hát én nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon meghatódtam, tényleg nagyon szép hangod van. Elég érdekes a hangszíned, ami nagyon tetszik, minden nap szívesen hallgatnám. Akár musicalekben is simán el tudnálak képzelni, én is igent mondok.

Már kezdtem volna bele de Noona közbe vágott. Aish, én akartam most mondani, de nem szólók érte, majd panaszkodok Suhónak.

- Hát Baekhyun az első kérdésem az lenne, lennél a férjem? - nevette el magát Noona - Szerelmes lettem a hangodba! Az biztos, hogy első számú rajongód leszek. A magas hangokat néha egy kicsit lentebb vitted. Nem tudom, ez direkt volt vagy nem? Minden esetre igent mondok. Remélem, én leszek a mentorod! - álmodozz csak noona, Őt nem kapod te meg!

- Na, végre én jövök! – vigyorogtam rá. - Eleinte nem gondoltam volna, hogy ilyen hang jön ki belőled nagyon megleptél, jó értelemben. Haza viszlek és a személyes rádióm leszel. Nincs apelláta – kacsintottam - Bár a magas hangokhoz nem nagyon értek lévén hogy rapper vagyok, de biztos tudnék segíteni neked benne, tovább mehetsz! Tőlem is igent kapsz! - Forogtam székemmel, mint egy öt éves.



Baekhyun~

Mikor befejeztem az éneklést kinyitottam a szemem és mosolyogtam. Annyira jó érzés énekelni és kiengedni minden érzésemet egyszerre. Nem emlékszem semmire abból, hogy, hogyan énekeltem, csak arra emlékszem mikor elkezdtem. De látni, hogy a közönségnek és a zsűrinek tetszett nagyon jó érzés volt. Az meg pláne, hogy Chanyeol még meg is könnyezte. Szívem a torkomban dobogott és annyira boldog voltam, hogy nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Mikor a mentorok sorban mondták a véleményüket, és hogy tovább jutok e, mosolyom még nagyobb lett. Láttam, hogy Chanyeol már nagyon akarja mondani, de mindig gyorsabb nála egy-egy zsűri tag ezért szúrós szemekkel nézett mindig arra, aki előbb megszólalt. Főleg Ailee noonára, aki megkérdezte, hogy lennék-e a férje. Erre nem tudtam mit csinálni csak halkan elnevettem magam.

Valamiért Chanyeol véleményét vártam a legjobban. Izgatottan ránéztem és mikor elmondta a véleményét, és hogy tovább mehetek megint elmosolyodtam. Ó, hogy én milyen szívesen lennék a személyes rádiója.

- Köszönöm, most nagyon boldog vagyok! – hajoltam meg és széles vigyorral az arcomon elindultam kifelé. – Sziasztok! – a vége felé már majdnem elkezdtem szökdécselni örömömben. Még villantottam egy utolsó mosolyt Chanyeol irányába és lementem a színpadról.

A backstage-ben szépen elmondtak nekem mindent a következő fordulóról, hogy ott dől majd el, melyik zsűri lesz a mentorom, és hogy itt nincs kategorizálva, hanem véletlenszerűen beosztanak valakihez, illetve minden zsűrinek van egy valaki, akit ő választhat, így mindenkihez 4 ember kerül. Ha esetleg vita lenne, hogy több zsűri ugyanazt az énekest szeretné akkor megbeszélés alapján eldöntik, hogy kié legyen. Nagyon szerettem volna ha Chanyeol engem választ, vagy véletlenszerűen hozzá kerülök. Úgy éreztem, hogy nagyon jóban tudnánk lenni. Miután mindent elmondtak, megkerestem a cuccomat, amit valahol a váróban leraktam és szépen lassan elpakoltam, miközben az utolsó srác is bement. Azon tűnődtem, hogy megvárjam-e Chanyeolt míg kijön, de aztán arra gondoltam, hogy annyira jóban azért még nem vagyunk, és amúgy se biztos, hogy errefele jönne ki, szóval inkább elindultam hazafelé. Az egész busz utat végig vigyorogtam, és mikor haza értem, Minseok ott várt rám, én meg széles vigyorral elkezdtem mindent elmesélni neki.

Chanyeol~

Amint kiment már jött is a következő, aki szinten kínai volt. A neve Zhang YiXing. Ő egy lassabb számmal érkezett, ami mellé gitározott is. Nagyon szeretem a gitáros embereket! YiXingnek elég különleges hangszíne van. Kicsit lányosabb, de valahogy mégis férfias. A dal nem volt hosszú, alig 3 perc, teljes mértekben passzolt hozzá. Zsűri társaim nem igen tudtak mit reagálni. Amint megkapta az eredményt boldog mosollyal arcán ment ki a színpadról. 
Zsűri társaimmal fáradtan dőltünk hátra. Tudjátok milyen több száz embert végighallgatni? Nem? Akkor elmondom, nagyon fárasztó. Voltak dalok, amiken majdnem be is aludtam. 

Megkönnyebbülve nyitottam be házamba, majd vettem volna célba a közeli szófát, amikor eszembe jutott Baekhyun hangja. Már az emléke is megmelengette szívemet. Bársonyos kedves szívemig hatoló hangja van. Hátam az ajtófélfának döntöttem és fejem hátra vetve csúsztam le a földre. Szemeim lehunyva próbáltam vissza idézni hangját kisebb nagyobb sikerrel. 

- Chanyeolah~ Hát te?- bökdöste meg Suho a vállam, Yodával a kezébe. 

- Uh~ vége a napnak!- vigyorogtam rá Yodát elvéve tőle. 

- Oh, te azt csak hiszed! Ma ünneplünk, menj pihenj le egy kicsit este bulizni megyünk. Nyílt egy új szórakozó hely, ki kell próbálnunk! 

Felesleges lett volna ellenkeznem, neki nem lehet nemet mondani. Van olyan sunyi, hogy így is úgy is elcsal.

( fejezet vége, random gifek következnek :3 a következő fejezet lehet hogy egy kicsit tovább fog tartani, de igyekszünk minél hamarabb kész lenni vele ;) )

2. fejezet

Chanyeol~

Hamar eljött a válogató napja. Suho már hajnali 6kor ott volt az ajtóm előtt. Ismétlem hajnali hatkor! Imádja, mikor megyek valahova, mert olyankor övé Yoda és nagyon jól elvannak egymással. Amint beengedtem, mindenfajta köszönés nélkül szaladt oda hozzá majd kezdte becézgetni engem le se szarva. Na, kösz Suho igazi barát vagy. Mit sem törődve velük felmentem a szobámba kicsit helyre pofozni magamat, a többit majd a sminkesek megoldják.

Mire beértem a többi zsűritag már bent ült a sminkesek és a stylistok keze alatt. Sajnáltam őket pedig ez a cécó rám is várt - hurrá! Amint beültem a székbe oda rohantak hozzám és kezdték el feladatukat. Úgy bő egy óra alatt elkészültem mindennel és még volt 2-3 perc a kezdésig. Mindenki izgult mar a zsűri társaim közül, aminek szót is adtak ebből én sem maradhattam ki. Egy kis eszmecsere után helyünket elfoglalva vártuk a versenyzőket. Kyuhyun ült a jobb szélen, mellette Ailee, utána következtem én, majd D.O. Amint belépett az első énekes, vagy rapper jelölt már látszott rajta, hogy nem lesz valami nagy esélyes, és ez így ment több versenyzőn keresztül, néha-néha becsúszva egy-egy kiemelkedő énekessel. Mit ne mondjak jókat kacagtam rajtuk istenem azok a hamis, hangok borzasztóak voltak. Kyungsoo beszólásai meg nagyon tetszettek, de legfőképpen az, amikor azt mondta:" Te atya úr isten ebbe még a süket ember is bele halna! Hogy volt merszed ide jelentkezni? Nem tévesztetted el a bolond kerestetikkel? Kérlek, ezt hanyagold ennél még a macskám is jobb mikor tüzel, pedig azok a hangok borzasztóak!" Ahányszor csak eszembe jut sírok.

Úgy 2 órája ülhettünk itt mire jött egy nagy szünet. Megkönnyebbülve léptem ki az ajtón egy kis friss levegő, es valami kaja reményében. Arra nem számítottam, hogy egy fiút találok össze kuporodva a falnál ülve. Haja belőve, ruhája tökéletesen passzolva alakjára, már amennyit láttam belőle.

- Jól vagy?- oda léptem hozzá és leguggoltam. - Hahó? Minden rendben van? Eltévedtél? – böktem meg mutató ujjammal térdét.

Baekhyun~

Chanyeol odalépett hozzám és megkérdezte, hogy minden oké e. Tőlem. Chanyeol hozzám szólt!

- Umm, csak egy kicsit megszédültem, semmi komoly, meg nem ettem semmit tegnap óta, de semmi gond, minden rendben, nem kell aggódni, jól vagyok.... - elkezdtem össze-vissza beszélni. Nem tudom miért, de egy kicsit zavarban voltam. Fölnéztem Chanyeolra és lassan megpróbáltam felállni.

- És, hát, ha már itt vagy, el szeretném mondani, hogy nagyon felnézek rád és nagyon tehetséges vagy és nagy rajongód vagyok, és azt hiszem, túl sokat beszélek és lehet, hogy mennem kéne… - hadartam megint elpirulva. Nem tudom, mi van velem, biztos az éhség tehet erről az egészről. Aish.

Chanyeol~

Nagyon édes volt, ahogyan hadart! Végig arcát figyeltem, ahogy csak mondja, és csak mondja. A hangja már ebből ítélve sem lehet rossz! Miután mondta, hogy felnéz rám egy kisebb mosoly ült ki arcomra. Szerettem ezt hallani, ilyenkor büszke voltam magamra, hogy példát mutatok az embereknek és valamilyen szinten segítek is rajtuk.

- Oh, örülök, hogy találkoztunk, de elég pocsékul nézel ki. Mármint kissé sápadt vagy, jobb lenne, ha ennél valamit. Gondolom énekelni is fogsz, és nem lenne jó, ha ott ájulnál el a színpadon. Kicsit kemény és a végén még megsérülnél. - vettem kissé poénosabbra. Nem tudom mennyire sikerült, de reménykedtem, hogy, legalább egy picit.

- Gyere, van itt egy büfé a közelben ha a hátsó ajtón megyünk két perc és ott vagyunk nagyon finom baconos szendvicsük van! Na, lenne kedved? - vártam válaszára. Nem szeretném, ha ez a babaarcú srác rosszul lenne.

Baekhyun~

Omo, most komolyan azt akarja, hogy vele menjek a büfébe? Nem is tudtam, hogy itt van büfé, pedig kerestem, de nem találtam... De nem is ez a lényeg, gyorsan Baek, válaszolj, különben hülyének néz és itt hagy.

- Uh, igen, mehetünk, eddig nem találtam a büfét... - motyogtam elpirulva.

Chanyeol~

- Nem pont az épületben van, hanem mögötte és nem sokan ismerik, de isteni íze van az ottani kajáknak - vigyorogtam, olyan aranyos, ahogyan zavarban van! Kicsit beszéltem még hozzá az ételekről meg az ízűkről. Már kezdtem egy idiótának érezni magam, de ha szeretem a hasam, akkor szeretem, és ha ételről van szó be nem áll a szám.

Nem kellett sokat sétálnunk mire oda értünk. Kicsit instabil lábakon állt így néha el kellett kapnom, hogy, el ne essen. Még hogy jól van! Na persze... pont azt látszott rajta! Amint beértünk a kis helyiségbe rögtön leültettem egy asztalhoz majd én vele szembe.

Baekhyun~

Kiderült, hogy nem én vagyok a hülye, amiért nem találtam meg a büfét, hiszen kint volt... Na, mindegy. El sem hiszem, hogy Chanyeol itt van velem és hozzám beszél, és rám mosolyog. Olyan aranyosan áradozott a kajákról és olyan jó volt hallgatni. Néha el is mosolyodtam egy-egy megszólalásán. Bele se gondoltam, hogy ő most egy mentor-zsűri kombó. Már ott tartottam a rosszul létben, hogy neki kellett többször is elkapnia, nehogy elessek. Mondanom se kell, a szívem kihagyott néhány ütemet ilyenkor. Odaértünk a büfébe, és már messzebbről éreztem az isteni illatokat. Chanyeol segített leülni majd ő is leült.

- Azt mondod, hogy a baconos szendvicsük nagyon finom? - kérdeztem tűnődve. Szerintem azt fogok venni. - Akkor lehet, hogy abból kettőt veszek... meg egy kólát mindenképp... Meg ennék egy fagyit is... ugye nem kerül sokba? - megint csak hangosan gondolkodtam és elkezdtem keresni a pénztárcám. Mikor nem találtam semmit a helyén, az alapból sápadt arcom még sápadtabb lett. - Francba, otthon hagytam a pénztárcám. - mondtam szitkozódva és lefejeltem az asztal. Mármint, érted, depressziósan leraktam a fejem az asztalra... Igen.

Chanyeol~

Szegény. Otthon hagyta még a pénzét is. Nagyon megsajnáltam szegénykémet. Minden szó nélkül álltam fel majd mentem a pulthoz leadni a rendelést. Sor szerencsére nem volt így első voltam. Vettem 4 baconos szendvicset 2 nagy kólát, amiből az egyik zéró volt. Az alakom meg kell, hogy maradjon! Majd végül készíttettem egy fagyi tálat, de azt csak később hozzák ki. Gyorsan hátra pillantottam, de még mindig az asztalon feküdt, kezdtem azt hinni, hogy elájult. Amint a tálcán volt a kaja kifizettem és mentem is egyenesen vissza az asztalhoz. Letettem a tálcát majd végig simítottam kicsit hátán hogy észrevegyen.

- Egyél nyugodtan. A vendégem vagy mára! - vigyorogtam. Sose gondoltam volna, hogy egyszer ilyet csinálok, eddig csak kutyusokon segítettem.

Baekhyun~

Egy darabig még elmerültem a szerencsétlenségemben észre se vettem, hogy Chanyeol elment, míg vissza nem jött kajával és egy simítással a hátamon tudtomra nem adta, hogy itt van. Fölkaptam a fejem es tágra nyílt szemekkel néztem rá, majd az ételre, rá, majd megint az ételre.

- Komolyan? Köszönöm, megmentetted az életem! - néztem rá csillogó szemekkel - Mivel érdemeltem ki? - ráncoltam össze a szemöldököm, és miközben vártam a válaszát elkezdtem enni meg inni. Tényleg isteni volt, Chanyeol nem viccelt! Szerintem az arcomra is kiülhetett egy olyan kifejezés mintha kb. orgazmusom lenne, de hát, ha valaki ilyen finom kaját eszik, nem tehet róla.

Chanyeol~

- Pusztán nem szívesen nézném, hogy éhen halsz, vagy netalántán elvinne a mentő. Ez az első, hogy ilyet csináltam emberért. Semmit sem várok érte, csakhogy jól teljesíts majd. De ez inkább kérés, mint elváras. - figyeltem, ahogy aranyosan tömi magába a szendvicset, és az a fej! Kuncognom kellett rajta. Mint ha csak magamat láttam volna még régebben. Kicsit elmerengtem majd egy szendvicset felkapva kezembe, kezdtem pusztítani. Megint nem csalódtam ebben a büfében!

- Csináltattam egy fagylalt tálat is, de azt majd csak miután ez elfogyott!- vigyorogtam. Teljesen belefeledkezett az ételbe már kezdtem úgy érezni nem is figyel rám.

Baekhyun~

Mintha Chanyeol mondott volna valamit miközben nagyban ettem. Valami köze volt a fagyihoz.

-FAGYIT IS ESZÜNK? - kiáltottam hirtelen miután leesett, hogy mit mondott.

- Hoppá, bocsánat - néztem körbe arra a pár emberre, akik még körülöttünk voltak. - Chanyeol, valamiben biztos hasonlíthatok a kutyusokra, ha ennyi mindent kapok tőled... köszönöm… – motyogtam. - Igyekszem majd jól teljesíteni.

Chanyeol~

- Csakugyan olyan aranyos pofid van, mint Yodának mikor boldog. - vigyorogtam majd elnézést kérve az ott lévőktől falatoztam tovább.

- És mond csak. Ez lesz az első, hogy ilyen tehetségkutatóba jelentkezel vagy már több helyen is próbáltad?- vettem el kólám a tálcáról majd szürcsölni kezdtem.

Baekhyun~

Omo azt mondta, hogy aranyos vagyok... vagy is hogy olyan aranyos pofim van, mint.... Yodának...?

- Umm köszi, azt hiszem... - megint elpirultam -...Yoda.... egy.. kutya...? - kérdeztem bizonytalanul, mert hát az első Yoda, aki eszembe jut az a Star Wars beli, és akinek közel sincs aranyos feje. Bár azért néha aranyosan beszél. De ez most nem fontos. Meg, ha belegondolok, Chanyeol fülei is úgy néznek ki, mint Yodáé. Vagy mint Dobié a Harry Potterből. Ezekre a gondolatokra elkezdtem kuncogni, nagyon aranyosak a fülei.

- Egyébként, jelentkeztem már máshova is, de ott nem voltam elég jó nekik, remélem itt most más lesz - mosolyogtam rá a tipikus mosolyommal, mikor a szemeim kis félholdakká alakulnak.

Chanyeol~

- Yoda a kutyusom! Kicsi francia buldog. Most Suho az egyik barátom vigyáz rá. Néha úgy érzem, jobban szereti Yodát mint engem! - nevettem el magam

- Aranyosak a szemeid mikor mosolyogsz. Mint a holdacskák - vettem kezembe az utolsó szendvicsem majd nyomtam magamba 2 perc alatt. - Még van 20 percünk! Annyi idő alatt elfogy a fagyi?

Baekhyun~

- Simán - mondtam vigyorogva, de közben azon gondolkoztam, hogy a bulldogok mennyire nem aranyosak. Legalábbis az a néhány, amit láttam nem volt túlzottan aranyos. De mindegy ha Chanyeol aranyosnak találja és hozzá hasonlít, akkor oké. Mikor a mosolyomat dicsérte, bevallom őszintén megint elpirultam és a szívem gyorsabban kezdett verni. Most, komolyan, nem rég találkoztam a kedvenc idolommal, akit imádok és mást se csinál csak dicsér meg mindenfélét ad. Ki ne lenne a fellegekben ettől? Megérkezett a fagyi és azt is gyorsan megettem. Nagyon finom volt! Újult erővel úgy éreztem, hogy simán menni fog a meghallgatás. Fölálltam és kivittem a tálcát, majd visszasétáltam Chanyeolhoz. Úgy tűnik végig engem nézett miközben kivittem a dolgokat, mert most találkozott a tekintetünk.

- Menjünk?- kérdeztem mosolyogva. Most hogy jóllaktam nagyon jó kedvem lett.

Chanyeol~

Amint ki ért a fagyi nagy hévvel látott neki. Élvezettel néztem hogyan lapátolja be az egészet egy maga. Pedig olyan picike ki nem nézné belőle az ember, hogy ennyit tud enni. Arca tiszta maszat volt. Pont, mint egy kis gyereken körszakáll rajzolódott ki. Nem tudtam nem mosolyogni rajta.

Amint végeztünk mindennel rápakolta a tálcára a piszkos dolgokat és kivitte a helyére. Mit ne mondjak, egészen jó alakja van a hátsó feléről nem is beszélve! Kerek és formás. Istenem miken nem gondolkozok biztosan fiatal még. De az, ahogyan riszálta magát az eléggé provokáló! Annyira bele merültem alakja elemzésébe hogy észre sem vetem mikor visszajött.

- Hogy? Mi? Igen menjünk! - felpattantam majd felkapva cuccaimat álltam mellé.

- De pici vagy! - mondtam ki hangosan gondolatom.

Baekhyun~

Mikor felállt eléggé fölém tornyosult, és ezt nem is hagyta szó nélkül.

- Yah, csak mert te abnormálisan magas vagy nem jelenti azt, hogy én pici vagyok - duzzogtam, majd lassan elindultam visszafele, gondoltam majd jön utánam.

Chanyeol~

Most mire fel az a duzzogás? Nem mondtam semmi rosszat, csak hogy picike. Úgy gondolom ez nem sértő, vagy még is? Hatalmasak pislogtam, utána néztem, de ő már javában tartott vissza felé. Szemem akaratlanul is fenekére tévedt. Még azon is látszott, hogy duzzog. Hát ez nagyon édes! Mosolyogva szaladtam utána majd tettem vállára kezem.

- Most valami rosszat mondtam? Mert akkor bocsánat nem úgy gondoltam csak olyan… kicsi vagy már mindenkit magamhoz mérek. Amúgy mi is a neved? Bár úgy is megtudom, mikor te következel! - vigyorogtam rá majd kissé hátra dőlve megvizslattam utoljára fenekét. Nagyon tetszik!

Baekhyun~

Nem voltam egyáltalán mérges vagy ilyesmi, csak szimplán szerettem néha drámázni. Nem bírtam ki hogy ne vigyorodjak el mikor utánam jött és bocsánatot kért olyan miatt, amiért nem haragudtam.

- Haha, semmi gáz, csak sokan mondják, hogy pici vagyok, pedig tök átlagos a magasságom - kuncogtam és rá néztem a szemem sarkából. Ha azt hiszi, hogy nem látom, hogy a fenekemet stíröli, akkor nagyon téved, de nem zavar tudom, hogy jól néz ki. Mondjuk a bennem lévő fanboy most totálisan kész van még jó, hogy ez kívülről nem látszik.

- Amúgy a nevemet majd megtudod, mikor színpadra kerülök - mosolyogtam rá játékosan. Elérkeztünk a váróba ahol a maradék versenyzők várakoztak, hogy sorra kerüljenek. Meglepő módon rajtam kívül már csak négyen voltak ott. Úristen, már nincs sok hátra. Volt még kb. öt percünk mielőtt tovább folytatódik a válogatás.

Chanyeol~

- Oh, jó! - elvettem kezem válláról - Már kíváncsi vagyok, milyen a hangod- néztem magam elé. Viszonylag hamar vissza értünk. Bekísértem egészen a várakozóig majd megvizslattuk mennyien vannak még bent. Nagyon meglepődtem, hogy már csak ennyien! Az órámra pillantottam még volt öt perc azt még kihasználom! Kicsit hátrébb jöttünk oda ahol nem látnak minket majd csak figyeltem. Olyan szép volt, szebb, mint egy lány! Komolyan mondom, csak rá kell nézni. Úgy igazság szerint ez a fél óra nagyon jól telt a társaságában máskor is elfogadnám. Kedves meg aranyos is és nem mellesleg nagyon jól néz ki. Remélem szép hangja lesz!

- És mióta is rajongsz értem? - kérdeztem halkan.

Baekhyun~

Valamiért egy kicsit félreesőbb helyre mentünk. Furcsa volt, mert azt hittem Chanyeol ahogy visszaértünk visszamegy a terembe és aztán majd eldöntik, hogy mi lesz velem miután énekeltem. Chanyeol kérdése elég zavarba ejtett, mert hát, na, ha egy rajongót megkérdezi a kedvence, hogy mióta rajong érte az egy kicsit zavarba ejtő.

- Umm... hát.. már elég rég óta... miótadebütáltál.. - a végét elhadartam és motyogtam, de remélem, nem kell megismételnem, ráadásul el is pirultam. Már megint. Nem szoktam így viselkedni senki körül. Mellesleg nem értem, hogy ez most miért érdekli hirtelen. Lassan vissza kéne mennie, zsűrizni erre fel itt kérdezget engem. Bevallom, azért a gyomromban kezdtek felébredni az eddig ismeretlen pillangócskák, ami nem jó jel. Nem is ismerem annyira, személyesen, még nem lesznek komolyabb érzéseim iránta, ezt eldöntöttem.

Chanyeol~

Meglepődtem válaszán az már van vagy 3 éve, hogy debütáltam Azóta szereti, azt a mit csinálok. Ez nagyon kedves tőle úgy gondoltam ezért érdemel valamit. Első gondolatom egy aláírás volt, de az milyen már?

- Hm… akkor azt hiszem, megérdemelsz valamit, hogy a napod további része is jó legyen - szöktek ki számon gondolataim hatalmas vigyor mellett. – Na, gyere ide te! - szorosan megöleltem majd mikor ismét az időre néztem tudatosult bennem, hogy van 2 percem! Uram isten kettő perc! Távolodni kezdtem, de nem tudtam! A kis fanboyom erősen tartott karjaiban. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős.

Baekhyun~

Chanyeol megölelt. Szó szerint megölelt. Nem mintha lehetne, máshogy de mindegy. A pillanatnyi sokktól csak egy másodperccel később tudtam reagálni, de megragadtam az alkalmat és a felsőteste köré fontam a karjaimat, szorosan magamhoz szorítva. Ez minden rajongó álma, a nevükben is beteljesítem. Éreztem, hogy már menne, de még egy kicsit szerettem volna ölelni, hisz lehet, soha többet nem találkozunk és nem lesz rá esélyem.

Chanyeol~

- Azt hiszem, ideje mennem, mindjárt kezdődik a válogató! - mosolyogtam, de még mindig ölelt. Értem én hogy ez nagy álom, és szeretne így maradni, de tényleg mennem kellene. Elkezdtem hátra fele lépkedni és Ő is jött velem egészen az ajtóig.

- Most már tényleg mennem kell, hogy bent meghallgathassalak!- mint ha valami megváltozott volna, elengedett majd szemeimbe nézet.

- Sok sikert bentre majd! - meglapogattam haját, intettem majd bementem vissza a helyemre. Zsűri társaim szúrós szemekkel illettek.

- Csak enni voltam! - emeltem védekezően kezemet magam elé, majd kíváncsian vártuk ki jön be.

Baekhyun~

Mikor mondta, hogy mennie kéne, még mindig nem akartam elengedni, úgyhogy együtt eltámolyogtunk az ajtóig. Azzal nyugtattam magam, hogy annyira nem lehetett gáz, amit csináltam, hogy Ő se próbálkozott elengedi utána többet. De mikor elértük az ajtót rájöttem, hogy tényleg be kéne fejeznem, mert a végén még furcsának gondol, és azt meg nem szeretném. Bár egy kicsit tényleg fura vagyok, de ezt még nem kell tudnia. Miután bement és becsukta az ajtót, én lassan visszamentem a váró terembe és álmodozva leültem az egyik székre. Össze kéne szednem magam, ha jól akarok teljesíteni. Remélem most kivételesen sikerülni fog.

(és itt az új fejezet ;) meg kaptok még egy kis gifet is :3 )

1. fejezet

Baekhyun~

A nevem Byun Baekhyun, 22 éves vagyok és egy Seoul-i kis kávézóban dolgozok már vagy egy éve. Itt ismertem meg legjobb barátomat Minseokot. Szüleim egy kis városban laknak Seoul-on kívül. Mikor 21 lettem eljöttem otthonról, mert az volt a tervem hogy híres énekes/idol leszek. Nahát, ez kb. annyira jött össze, hogy most egy kávézóban dolgozom, ráadásul elég kevés pénzért. De még nem adtam fel. Néhány tehetségkutatóban már próbálkoztam, de sehol se tetszett annyira a hangom senkinek hogy sokáig juttassanak. Ez egy kicsit elkeserítő, mert szerintem elég jó hangom van. És ezt most nem úgy mondom, hogy egoista lennék vagy ilyesmi, egyszerűen csak sokan mondták már. De a zsűrik nagy része nem figyel fel rá. Emiatt már egy kicsit idegesítenek. Sokan vannak, akiknek rosszabb hangja van, mint nekem, de bekerülnek. Szóval vártam hátha egyszer eljön az én időm.

~*~

Egyik szokásosan unalmas napomon, beléptem a kávézóba, hogy elkezdjem az éjjeli műszakomat Minseok után. Ő, ahogy bementem, lerohant.

- Baek, láttad az új tehetségkutató reklámját? Az újságban is benne van! - izgatottam mutatta nekem a mai lapot. Ezt még tutira nem láttam, nem nagyon olvasok újságot. Kivettem a kezéből és rápillantottam a cikkre.

- Elvileg a zsűrik között ott lesz Park Chanyeol is! - vigyorgott szélesen Minseok. Park Chanyeol? Úristen, imádom őt, kedvenc előadóm és a példaképem is. Minseok tudta ezt, gondolom ezért mondta el.

- Nem mondod? Komolyan?- néztem rá kitágult szemekkel. - Szerinted jelentkezzek? Megéri?- kérdeztem kicsit bizonytalanul.

- Persze! Nagyon jó hangod van és Park Chanyeol, Baek, Park Chanyeol. Talán ez a te esélyed. Nem sokkal idősebb, mint mi, lehet, hogy jobban tetszik neki a hangod, mint a vén trottyoknak. - nevetett aranyosan Minseok. Most komolyan, idősebb nálam, de olyan aranyos, mint egy kis ötéves.

- Jó, jó, tudom, Park Chanyeol, már csak érte is megéri- mondtam izgatottan.

- Neten lehet jelentkezni, mikor ma hazamész ne felejtsd el. - intett Minseok és elindult haza.

- Oké!- még utána kiabáltam nevetve.

Mikor végeztem a munkával már hajnali egy körül lehetett. Haza mentem, és fáradságom ellenére azonnal bekapcsoltam a laptopom és megnéztem azt a jelentkezés dolgot. A válogató körülbelül két hét múlva lesz, addig lehet jelentkezni. Gyorsan jelentkeztem, nehogy véletlenül meggondoljam magam. Miután végeztem gyorsan lezuhanyoztam és elmentem aludni.

Chanyeol~ 

A nevem Park Chanyeol,- bár ezt ki nem tudja, engem mindenki ismer- híres rapper emellett még magát ki nem szórakozott fiatal, szinte még gyerek lelkű emberi lény. Gangnambam élek, a kutyusommal Yodával de csak pukinak becézgetem, mert sokat fingik. Általában az orrom alá, ha netalántán a mellkasomon aludna el-ami az év 365 napjából 350szer tuti, hogy előfordul - van külön kis helye, de abba még sosem feküdt szerintem nem szereti, de meg kell tartani a látszatott. Sokszor viszem magammal fellépésekre, díjátadókra meg hasonló helyekre ilyenkor a legjobb barátom, Suho szokott vigyázni rá. Nagyon bírom, a hülye fejét olyanokat tud beszólni, hogy a földön, fetrengek tőle fájdalmamban. Imádom, hogy a szomszédom, jobbat nem is kívánhattam volna magamnak. Bár sokszor panaszkodik, hogy miért nem viszek fel csajokat vagy valakit, de egyszerűen nem jönnek be a mai lányok. Nyávognak, és ha hozzájuk érsz, rájuk jön a spontán orgazmus erre pedig nincs szükségem.

~*~

Ma egy munka megbeszélésre kellett mennem. Valami új tehetségkutató indul ahova felkértek zsűrinek. Már látom, ha elfogadom, nagyon fogom élvezni és hátha lesz egy normális ember is. Reggel komásan indultunk el manageremmel karöltve a kiadóhoz, pilláim még alig nyíltak, ki de az unalmas maszlagot kellett hallgatnom, blablabla ez lesz a dolgom meg az, blablabla… tudom mi egy zsűri dolga, már voltam a Korean Idolban. Na, az a műsor gagyi volt. Mi a jó abban, ha kategorikusan vannak? Sokkal emberibb, ha nem! De ez csak szerény kis véleményem.

- Bele egyezik Park Chanyeol?- kérdezte a szőke hajú kissé idős asszony tekintélyt parancsoló tekintetét rám meresztve.

- Igen. - feleltem félvállról. Nagyon remélem, hogy nem ugyan olyan lesz, mint a többi, bár ha már én ott vagyok, rossz nem lehet az biztos! Nem, nem vagyok, egoista csak tisztában vagyok az adottságaimmal.

A hetek teltek és teltek. Suho nagyon segítőkész volt mindenhova eljött velem. Vásárolni, ide-oda mászkálni, megnézni a stúdiót, a színpadot aztán azoknak a fényképeit, akik jelentkeztek. Tudtam, hogy ekkora híre van, de hogy ennyien fognak jelentkezni azt nem. A legtöbb fiú. Mit is várhattam volna a mai lányok már nem olyanok… nem csoda hogy kezdenek a fiúk is vonzani. Uram isten miket beszélek?! Ah, hülye vagy Yeol kezdesz Suhósodni, ez pedig rossz nem leszek szőke! Mármint hajszínügyileg. A válogatók holnap kezdődnek, azaz 2014. augusztus 15-én. Kíváncsian várom a képekhez milyen hang fog társulni és ki lesz a győztes. Igen, én már ezen agyalok vicces nem? A zsűri társaim mind ismerem, dolgoztam már együtt velük. Ailee-vel közös számot írtunk, Kyuhyunnal sokat baromkodok lévén hogy egy cégnél vagyunk. Kyungsoot - művésznevén D.O-t - a filmszakmából ismerem. Tehetségesek mit ne mondjak nagyon is, de azért kíváncsi leszek hogyan állnak majd ők is egy ilyen kihívás elé. Elvégre, ha jobban bele gondolunk, mi döntünk java részt a személyek sorsáról. Egyeseknek sikerül, de vannak, akik elbuknak és egy sarki kisboltban fognak dolgozni, vagy esetleg szakmájukban helyezkednek el.





Baekhyun~

Gyorsan eltelt ez a két hét és azon kaptam magam, hogy a válogatás előtti napon nem tudok aludni. Folyton az járt a fejemben hogy vajon milyen lesz. Meg persze tele volt a fejem Chanyeollal. Nem gondoltam eddig, hogy meleg vagyok vagy ilyesmi, csak szimplán felnéztem rá mert nagyon, nagyon tehetséges, de olyan szinten tudok azon fangörcsölni hogy milyen szexin néz ki, hogy már kezdem elhinni, hogy egy kicsit, talán, közelítek ahhoz, hogy meleg legyek. Nem mintha zavarna. Chanyeolért bármit. Bár az se biztos, hogy ő meleg. De nem is ez a lényeg, versenyezni megyek oda, emberek. Ránéztem az órára. Hajnali 2. Ahh, ez így nem lesz jó, több alvás kéne, holnap nem nézhetek ki úgy, mint aki nem aludt egész este. Még ha tényleg igaz is. Bedugtam a fülhallgatóm és megpróbáltam Chanyeolt hallgatva elaludni.

Valami fura zajra keltem. A fejem alól szólt, és talán, de csak talán valami zene volt, de ilyen kómás állapotban tudod, mikor tudom megmondani mi volt az. Gyorsan megpróbáltam elővenni, hogy kikapcsoljam mikor megláttam, hogy nem is csak úgy magától szól, hanem Minseok hív.

- Mi van? - kérdeztem álmosan dörzsölgetve a szemem.

- Yo, gondoltam felhívlak, mert, ahogy ismerlek elaludtál volna és lekésted volna a meghallgatást. - mondta életteli hangon Minseok. Ja, könnyű neki, ő mindig is jobban bírta a reggeleket, mint én.

- Oh, köszi, nem tudom mennyi az idő, de készülök - ezzel ki is nyomtam a telefont. Az órám szerint még volt három órám hogy odaérjek. Abból kettő a készülődés. Kiválasztottam valami szerintem menő öltözéket és beállítottam a hajam. Úgy döntöttem kihúzom a szemem, mert, el kell, hogy ismerjem nem áll rosszul. Mikor kellőképpen elégedett voltam a kinézetemmel, pont letelt a két óra készülődési időm, és mentem is a meghallgatásra.

Mikor beléptem az épületbe, már nagyon izgultam. Valahol itt van Chanyeol. Itt. Remélem, összefutok vele még kezdés előtt. Bár nem tudom, mit mondanék neki, de attól még nagyon szuper lenne.

Elintéztem mindent, amit kellett, beregisztrálást meg ilyeneket, és csak lődörögtem a sok másik versenyző között. Egyre jobban izgultam, már a kezeim is remegtek és idegesen rágtam a szám szélét. Ráadásul kezdtem elég rosszul érezni magam, lehet a reggeli meg ebéd hiánya miatt. Már elkezdődött a válogatás és valahol a közepe felé járhatott. Olyan jó lenne ha Minseok el tudott volna kísérni, akkor most simán meg tudna nyugtatni és mondaná nekem, hogy én vagyok a legjobb. Ráadásul tutira hozott volna kaját, mert hát ő mindenhova visz. Szóval most lenne mit ennem és nem kéne egyedül megbirkóznom a pillanatnyi lámpalázammal. Elvileg csak a vége felé fogok sorra kerülni, de már most izgulok és ráadásul, szarul is éreztem magam. Remek. Épp elsétáltam azon a folyosón ahol a meghallgató terembe nyíló ajtók voltak mikor hirtelen megszédültem. Gyorsan megkapaszkodtam a falban és a kezemet a hasamra szorítva leguggoltam. Francba. Pont ekkor hirtelen kinyílt az előttem lévő ajtó és kisétált Park Chanyeol. Park. Chan. Yeol. Kitágult szemekkel néztem rá. Élőben még jobban nézett ki, mint képeken meg videókon. Pedig azt hittem az nem lehetséges. Hangosan dobogott a szívem, de nem figyeltem rá, biztos csak a rosszul lét meg az izgulás miatt van.

(egy random baekyeol gif nektek, míg nem hozzuk a kövi fejezetet:3)