7. fejezet

(Sziasztok, itt a 7. fejezet ^^ reméljük még mindig tetszik a sztori és nem untátok meg ^^)

Chanyeol~

Kényelmesen aludtam Baeket ölelve. Annyira jó érzés volt, hogy azt el sem lehet mondani. Ám az érzés hamar megszűnt. Mozgolódni kezdett, majd kimászott karjaimból és a vak sötétben kezdett el kóvályogni. Semmi kedvem sem volt felkelni innen így inkább úgy csináltam mintha még aludnék. Gondolom csak mosdóba akar menni. Nem hinném, hogy most haza menne. Késő van, meg ki szeret ilyen korán felkelni? Szegénykém mindenbe bele ütközött, halkan meg szitkozódott is. Forgolódtam egy sort, ami eltartott úgy fél óráig. Baek még mindig nem jött vissza. Kezdtem aggódni, hogy hol van már. Lassan ki szálltam a meleg takaró alól és villanyt kapcsolva mentem ki a nappaliban. Ott sem volt. Az egész házat bejártam, de sehol sem volt. Durcásan ültem le a nappaliban mire az orrom nagyon finom illatok csaptak meg. Eddig fel sem tűnt nekem a megterített asztal, egy kis üzenettel együtt. Oda battyogtam majd elolvastam. Sóhajtottam egyet majd leültem elfogyasztani az általa készített reggelit, ami isteni volt! Komolyan mondom, áldom a kezeit, hogy ilyet tud csinálni. Nyammogva zabáltam fel az egészet majd visszamentem a szobámba még egy két órát aludni.

Reggel (azaz jobban mondva délután) keltem fel. Olyan kettő magasságában. Első dolgom volt rá nézni az emailjeimre. A vezető át küldte az összes információt, amit közölnöm kell a srácokkal.

Egy óra múlva már azon kaptam magam, hogy egyszerre mindhárom gyerekkel beszélek skypeon. Kimerültnek tűnnek karikás a szemük is. Kis édesek.

- Na akkor kezdem is. Az énekórákkal kapcsolatban annyi lenne, hogy egy nap ketten mennétek, de nem egy időben. Hétfőn megy Taeyang. Kedden megy Baekhyun. Aztán szerdán Luhan, majd csütörtökön és pénteken mind hárman. Szombaton pedig közös programok lesznek. De el kéne dönteni, hogy egyenként vagy egyszerre. Meg kell titeket ismernem és máshogy nem igazán fog menni. Az időpontokat emailben átküldtem. És a helyszínt is. Ellenvetés? Nincs? Remek. - mosolyogtam. - Ja igen, holnap vasárnap, pihenjetek sokat rendben?



Baekhyun~

Mikor hazaértem, észrevettem, hogy volt pár nem fogadott hívásom Minseoktól, de gondoltam majd visszahívom később. Most túlságosan el voltam foglalva a gondolataimmal. Amik kb. Chanyeolról szóltak. Annyira aranyos! És néha úgy érzem, mintha tényleg érezne irántam valamit. Már régóta szerettem volna valakit magam mellé, de eddig senkivel nem jött össze. Talán majd vele? Mikor bementem a lakásomba gyorsan bekapcsoltam a gépem és felvettem Chanyeolt a skype partnerlistámra. Mikor csoportos videóhívást indított, mosolyogva integettem neki is, meg Luhannak, meg Taeyangnak. Elmondta, hogy pontosan mi lesz. Már nagyon izgatott voltam a próbák miatt. Szépen lassan Luhan is meg Taeyang is elment és már csak ketten maradtunk. Megint.

Chanyeol~

Taeyang és Luhan hamar leléptek mondván, hogy fontos dolguk van. Megint kettesben maradtunk. A sors akarja így ez biztos.

- Nos Baekkie.. most hogy csak ketten vagyunk…. Miért tűntél el reggel?



Baekhyun~

- Csak nem akartam zavarni vagy ilyenek, ráadásul Minseok hívott egy csomószor... - sütöttem le szemem megbánóan. - De csináltam neked finom reggelit! - biggyesztettem le ajkamat egy (hamis) duzzogás kíséretében. Még reggelit is csináltam neki, már az se elég? Magamban mosolyogtam és fangörcsöltem, de szerencsére kívülről ez nem látszott.

Chanyeol~

- Nem zavartál volna. És a ruháid is ki tudtuk volna mosni. Tegnap piszkosak lettek. - beharaptam ajkam. - A reggeli meg isteni finom volt. de még finomabb lett volna, ha veled eszem! - cuki fejeket vágtam. - Vagy.. lehet téged ettelek volna meg reggelire. Ha már vacsira nem lehetett.



Baekhyun~

- Hidd el, még egy darabig még nem fogsz ebből kapni - mutattam végig testemen miközben kuncogtam egy picit bár a kamerában csak azt lehetett látni, hogy elindul föntről a kezem lefelé. Még nem adhatom be a derekam ilyen könnyen. Nevetgéltem még egy kicsit, aztán mosolyogva néztem a képernyőn keresztül Chanyeolra, szemeim le nem véve róla.

Chanyeol~

Ahogy végig mutatott magán eszembe jutott a tegnap esti kép róla mikor átöltöztettem. Lenti testrészem elkezdett aktivizálódni. Nagyon kínos lenne, ha álló farokkal beszélnék Baekkievel? Biztosan, ezért próbálok nem arra gondolni.



- Baekkie ne akard, hogy legközelebb rád vessem magam! - ajkaim rágcsáltam. Nem bírok magammal, egyszerűen le akarok feküdni vele. Nem csak azt akarom tőle, hanem mást is de már nem nagyon bírok várni.



Baekhyun~

- Ha legközelebb rám veted magad. az egy kicsit kínos lenne nem? Legközelebb énekórán találkozunk. - kacsintottam rá. - De most komolyan, ott eszedbe ne jusson semmit csinálni, mert a végén kizárnak. - ezt a mondatomat egy reszkessetek betörők borítóképes pózzal illusztráltam nevetve. Bár a szemembe látszott, hogy tényleg nem szeretném, ha kizárnának.

Chanyeol~

Sóhajtottam egyet. Nagyon beindultam rá. Most megint magam kell kielégítenem. Pedig az már annyira unalmas. Lehajtottam fejem pár másodperc erejéig majd kiskutya ábrázattal néztem vissza.

- Semmit nem fogok csinálni a munkát komolyan, veszem! – mondtam mosolyogva. - De utána elmegyünk valahova? Voltál már állatkertbe?



Baekhyun~

Tovább mosolyogtam rá. Nagyon aranyos, ahogy próbálkozik, bár nem tudom, hogy komolyan gondolja-e.

- Voltam, egyszer-kétszer, de mindig egyedül... - motyogtam.

Vicces, mert amikor állatkertbe akartam menni, soha senki nem jött velem, mondván hogy már hatezerszer voltak.

Chanyeol~

- Akkor velem lenne kedved eljönni? - vigyorogtam. - Már nagyon sokszor voltam de nem tudom megunni. Nagyon szeretem az állatokat.

Percekig áradoztam neki az állatokról meg magamról is meg róla. Ami kicsit hülyén jött ki de nem baj értette és ez a lényeg! Végig mosolygott. Nagyon szép mosolya van.


Baekhyun~

- Okés, menjünk... - mosolyogtam félénken. - De nem félsz, hogy felismernek téged? - kérdeztem aggódva. Furcsán nézne ki, ha minden kamera nélkül kettesben észrevesznek minket az állatkertben.

Chanyeol~

- Nem baj, ha felismernek. És nem nézne ki furcsán. Nem mehetek el minden féle ok nélkül állatkertbe valakivel? Mondjuk, itt van ok de azt nekik nem kell tudni!



Baekhyun~

- Hát jó... - mosolyogtam. - de azért egy napszemüveget majd vegyél föl. - mondtam nevetve. - Na de szerintem most megyek, majd beszélünk! - dobtam neki egy puszit viccből vigyorogva és kacsintottam egyet. Egész vicces ilyeneket csinálni.

Chanyeol~

- Ha nem veszek fel mi lesz? - kacagtam egy jót. - Rendben. Ha van kedved üzenj de fel is hívhatsz.. Neked felveszem a telefont. Másnak nem igen. Omo, ugye ezt megismétled?

Szemeim kitágultak. Baekkie jót nevetett rajtam majd elköszönt és kilépett a beszélgetésből. Most mi a fenét csináljak? Suho dolgozik Baeket nem zaklatom még a végén túl rámenősnek hinne azt pedig nem szeretném. Jobb ötlet híján visszavonultam Yodával a szobámba majd az interneten kezdtem el kutakodni valami érdekes iránt.


Baekhyun~

Miután befejeztük a beszélgetést Yeollal, újult energiával láttam neki a lista böngészésének, amit küldött a dalokról. Hmm... volt egy, ami nagyon tetszett. Megint egy lassú szám és éreztem, hogy be fognak rá szólni, hogy miért mindig lassú számokat éneklek, de remélem annyira nem gáz. Meg hát mindenképp ezt akartam énekelni, még ha angol is. Open Arms. Átnéztem a szöveget párszor, nagyon tetszett, meg a dallama is. Egész nap ezt énekelgettem miközben Yeollal sms-eztem. Igazság szerint még most se tudom, hogy járunk-e de már nem is érdekelt, a lényeg hogy jól elvoltunk. Hétfőn nem kellett bemennem próbára, mert Taeyang volt, de még eközben is értesültem arról hogy mit csinál rosszul, vagy jól, mivel Chanyeol folyton üzent nekem. Másnap olyan dél körül bementem próbálni. Izgatottam vártam, hogy vajon Chanyeol meg az énektanár engedélyezik-e hogy ezt a dalt válasszam.

- Annyeonghaseyo~ - köszöntem félénken mikor beléptem a szobába. Legfőként az ismeretlen énektanárnak, mivel valljuk be, Chanyeolnak nem így köszönnék. Neki is integettem és rámosolyogtam, majd a harmincas éveiben járó nőhöz fordultam és bemutatkoztam neki.

Chanyeol~

Mikor telefonom jelezte, hogy Baekkie írt leállítottam, amit éppen néztem, majd telefonom felkapva válaszolgattam neki. Örömmel töltött el. Egész nap smseket váltottunk érdekesebbnél érdekesebb sztorikkal.

A következő napot is hasonló képen töltöttem. Baekkel smseztem, aludtam ettem, Yodával játszottam, wcztem. Csokit ettem. A csoki az fontos, boldogságot ad és szájban történő orgazmust hála az édes ízeknek és a krémes állagnak, ami a szájban fokozza az íz hatást.

Hétfőn Taeyang volt bent próbán. Nem éppen azt a dalt választotta, ami a legjobban passzolt hozzá. Fejem fogva hallgattam végig aztán választottunk neki új dalt majd azt is elénekelte. Egy közepesen gyors számot kapott. Sokkal jobban illett hozzá. Eközben Baeknek végig elküldtem véleményem. Nem is tudom milyen okból. Talán szerettem volna. ha tudja, vagy csak azt akartam, hogy válaszoljon és tudjam, minden rendben vele.

Reggel izgatottan ültem a székemben velem szemben az ének tanár. Ő is kíváncsi volt már kicsi Baekhyunra. Sokat meséltem róla, természetesen csak jókat. Tenyerem izzadni kezdett már kettő perce itt kéne lennie! Hol van már? Aish~ Már álltam volna fel, hogy megnézzem, mikor nyílt az ajtó és belépett rajta az angyalarcú fiúcskám. Nem, nem járunk, de na. Rámosolyogtam aranyosan.

- Szia Baekkie! - végig mértem tekintetemmel. Istenem nagyon jól néz ki, ilyen nincs. Mindjárt rávetem magam. Minek vesz fel V nyakú kivágott felsőt? Miért?

- Szia! - állt fel az énektanár majd üdvözölték egymást illedelmesen. - A nevem Minryu. Én leszek az ének tanárod, sokat hallottam már rólad Chanyeoltól. Csupa jókat. Mond csak milyen dalt hoztál?



Baekhyun~

Haha, Chanyeol csak jókat mesélt rólam. Mondjuk gondolhattam volna. Elmosolyodtam.

- Az Open Arms-ot választottam és nagyon szeretném azt énekelni. - gyűrögettem kezemben a papírt, amin a szöveg volt.

Chanyeol~

Amint meghallottam a választott dal címet lesokkolódtam. Már megint egy lassú dal? A többi mentor meg fogja szólni, de akkor is megvédem majd. Tudom, hogy mindenkinél jobban el tudná énekelni.

- Már megint lassú? Nem gond csak akkor a következőben egy gyorsat kell majd választani. Megfognak szólni a zsűri tagok, amit nem szeretnék, mert tudom, hogy ugranék rá. - mosolyogtam.

- Rendben, Baekhyun halljuk a dalt aztán majd Chanyeollal döntünk, hogy kell-e változtatni vagy sem. - Minryu keresztbe tette lábait és elindította a dalt. Baekhyun bele kezdett a dalba, amit gyönyörűen énekelt. Mit is vártam? Éreztem, hogy nem tud rosszul választani. Lehet, elfogult vagyok, de na! Megtehetem nem? Minryu szemeit lehunyva hallgatta végig az dalt. Látszólag nagyon élvezte és tetszett is neki. Amint véget ért a dal hellyel kínáltuk Baekkiet, amit elfogadott. Kényelembe helyezte magát és beszélgetésbe merültek. Végig figyeltem őket, néha-néha bele szólva. Úgy éreztem magam kicsit, mint ha felesleges lennék, de éreztem, hogy Baek rám nézett mikor már az ablakon bambultam kifelé.



Baekhyun~

Szerencsére minden úgy ment, ahogy terveztem es sikerült nagyjából hibátlanul elénekelnem. Örülök, mert előző nap szinte végig gyakoroltam. Miután befejeztem, Minryu elkezdett tanácsokat adni, hogy még min lehetne változtatni meg ilyenek. Egy pár órát elbeszélgettünk meg néhány helyen kipróbáltam, amiket mondott. Nagyon sokáig lehettem ott, mert kint már sötétedett. Az elején még próbált Chanyeol is beszállni a beszélgetésbe. Nagyon cuki volt, ahogy próbálkozott, de aztán inkább feladta és csak bámult ki az ablakon. Én még váltottam néhány szót Minryuval, aztán Minryu fölállt, tapsolt kettőt és elkezdett beszélni.

- Na gyerekek, szép munka volt, szerintem ideje hazamennünk, már késő van és te is biztos elfáradtál Baekhyunnie.

Bágyadtan mosolyogva bólintottam egyet. Ami azt illeti igen, eléggé fárasztó volt és nagyon kimerültnek éreztem magam, de nagyon jó érzés volt. Az a jó fajta fáradság. Értitek. Minryu elköszönt majd elment haza. Én egy picit még leültem az egyik fotelba kicsit összehúzva magam és becsuktam a szemem. Nem akartam aludni vagy ilyenek, csak egy-két percet pihenni. Azt már el is felejtettem, hogy Chanyeol is itt van a szobában.

Chanyeol~

Hosszan elbeszélgettek ők ketten nem is értem én, minek kellek ide. Ahhoz, hogy hogyan adja ki a magas hangokat nem értek, de ahhoz hogyan legyen jobb előadó igen. Unottan ültem tovább fotelomban egészen addig, míg be nem sötétedett. Ennyit beszélni valamiről nem kimerítő? Különben is én is itt vagyok… Nem vagyok átlátszó úgy érzem. Legalább is még nem lettem sem szellem és semmi más. Sajnáltam egy kicsit Baekhyunt, én abba elfáradtam, hogy itt hallgatom őket - már amikor figyeltem - sokszor volt érdekesebb a kint repülő madár vagy légy. Később mikor végre végeztek illedelmesen elköszöntem majd Baekkiere vetettem pillantásom, aki lehunyt szemekkel, hátra vetett fejjel volt ugyan abba a fotelba, mint az óra, helyesbítek órák alatt. Oda sétáltam mellé és megrázogattam kicsit hogy keljen fel. Nem igen reagált csak dünnyögött egy sort. Megmosolyogtató látványt nyújtott. Úgy döntöttem tekintve arra, hogy este van, és hogy alszik, haza viszem. Útközben csak felkel nem? Felvettem hátamra - vicces volt oda feltenni azt megjegyezném - maradék holmink kezembe vettem és elindultam vele.

A kocsiba már viszonylag könnyebb volt betenni az édesen szuszogó Baekkiet. El sem hiszem, mint egy angyalka úgy alszik! Kis bámészkodás után én is beszálltam becsatoltam az övünket és elindultam remélve hogy fel fog kelni, hogy elmondja, hogy hova kell vinnem.


Baekhyun~

Nem szándékoztam elaludni, de úgy tűnik mégis sikerült, mert arra keltem, hogy éreztem, ahogy valaki cipel. Lassan megpróbáltam kinyitni a szemem, de olyan kényelmes volt, hogy visszadőltem az illető hátára és egy picit szorosabban kapaszkodtam. Valamiért biztos voltam benne hogy Chanyeol az. Fáradtan mosolyogva nyakába temettem az arcomat és szerintem visszaaludtam.

Chanyeol~

Úgy döntöttem leállok egy kicsit megtudakolni hol is lakik, gondolom, otthon akar aludni nem pedig nálam. Egy félre eső helyig vezettem majd leparkoltam. Teljes testemmel fordultam felé

- Baekkie… Ébresztő… - combját kezdtem simogatni. - Kellj fel egy kicsit!

Ahogy megfigyeltem nem reagált. Kezem arcára helyeztem kissé előrébb vontam magam felé majd megcsókoltam. Kicsit mocorogni kezdett és kinyitotta szemeit résnyire, de nem ellenkezet. Sőt, hagyta. Nem kihasználni akartam, de nem tudtam máshogy felkelteni.



Baekhyun~

Mikor Chanyeol elkezdte simogatni a combom már fönt voltam, de ezt ő nem vette észre, én pedig lusta voltam kinyitni a szemem. De amikor váratlanul (oké, annyira nem váratlanul, hiszen Chanyeolról beszélünk) megcsókolt, már muszáj volt kinyitnom a szemem. Fél szememmel néztem fel rá, a másik még csukva volt.

- Mi az Yeol? - kérdeztem fáradt hangon. Nem gondoltam volna, hogy az ének tanulásba ennyire el lehet fáradni. Bár lehet az is közrejátszik, hogy épp most aludtam egy jót és még nem tudtam felébredni rendesen.

Chanyeol~

- Csak hogy felkeltél. - halványan elmosolyodtam hátrálva pár centit. - Bocsi a csókért, de nem tudtalak máshogy felkelteni. Esetleg meg tudnád mondani merre laksz? Más különben nem tudlak haza vinni.


Baekhyun~

- Nem kell bocsánatot kérned, olyan volt mintha Csipkerózsika lennék. - kuncogtam. Még mindig nem nézhettem ki úgy, mint aki teljesen föl kelt. Elmondtam Chanyeolnak a címet, ami igazából nem volt annyira messze az ő házától. Odaértünk a házamhoz és Chanyeol kinyitotta nekem az ajtót, én elkezdtem kérlelni, hogy vigyen.

- Channie~ viszel? - kérdeztem lebiggyesztett ajakkal és két karomat kinyújtottam felé. Próbáltam aranyos lenni, hátha akkor nem kell sétálnom. Jajj, a lustaság, ha fájna.... De na, fáradt voltam és Chanyeol meg kényelmes.

Chanyeol~

- Ez azt jelenti, hogy legközelebb is megcsókolhatlak, ha elalszol? - beharaptam alsó ajkam. Olyan szexinek érzem magam ilyenkor, de komolyan. Nem vagyok egoista meg beképzelt sem, de merje valaki megkérdő jelezni, na, ugye hogy senki nem tudja. Magamon mosolyogtam közben már javában tartottam Baekhyun háza felé. Így bele gondolva kocsival alig 10 perc. Gyalog olyan 20, ha nagyon lusta vagyok 25.

Leparkoltam ismételten. Elsőnek szálltam ki a kocsiból és végignéztem a házat. Nem volt túl nagy, de aranyosan nézett ki. Elől kis rendezett kert, egy kis út az ajtóhoz, és a kocsi feljáró - ahova nem álltam fel. Átsétáltam Baekkie oldalára, aki lebiggyesztett ajkakkal kérlelt hogy vigyem be. Lehet ilyen kölyökkutya képre nemet mondani? Há persze hogy nem.

- Hát jó legyen, de csak mert ma jó voltál, és ügyes a próbán! - kacsintottam majd leguggoltam elé - Gyere!





Baekhyun

Belekapaszkodtam Chanyeol nyakába és odabújtam hozzá, kényelmesen elhelyezkedve. Éreztem, hogy kezdek megint elaludni. Ha esetleg elaludnék, remélem Yeol megtalálja a szobámat. Bár még meg akartam neki köszönni. De lehet nem fog menni, mert már éreztem hogy megint elalszom.

Chanyeol~

Amint Baekkie a hátamon volt lassan felálltam vele, az autót lezártam és elindultam vele be a házba. Szegénykém csúszott lefele így feneke alatt tartottam meg egészen az ajtóig. Ott ügyesen akrobatikáztam egyet mire bejutottunk.

Nagy nehezen megtaláltam a szobáját és az ágyra fektettem. Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki most piheni ki a nap fáradalmait. Mosolyogva leültem mellé. Fejét ölembe tettem és arcát simogattam.



Baekhyun~

Újra fölkeltem, valószínűleg nem sokkal később. Nem aludhattam sokat, de jól esett. Magamban jókat nevettem, hogy milyen hamar el tudok aludni és fölkelni. Éreztem, hogy valaki a hajamat és arcomat simogatja. Omo, Chanyeol még mindig itt lenne? Szívem elkezdett gyorsabban verni. Hátamra fordultam és kinyitottam a szemem, majd elkezdtem dörzsölgetni.

- Yeol? Te még itt vagy? - kérdeztem, az alvástól kicsit rekedt hangon. Észrevettem, hogy a fejem Chanyeol ölében van, és elgondolkoztam, hogy mennyire kényelmetlen lehetett neki így ülni. De nem ment el, és ez egy apró mosolyt csalt az arcomra.

Chanyeol~

- Igen itt, nem volt szívem itt hagyni minden szó nélkül, na meg olyan aranyosan aludtál hogy szívesen néztem. - mosolyogtam. Az hogy szuszogott meg maradjon az én kis titkom, ami nem mellesleg nagyon tetszett még aranyosabbá tette ezt az egészet. - Most indulok is hagylak pihenni, meg még nekem is haza kell érnem ám!


Baekhyun~

Máris menni akar?

- Ne, ne ne! Had adjak valamit enni meg inni! - pattantam föl ülő helyzetbe, kissé kócos hajjal. - Nem fog sokáig tartani! - mondtam. Meg akartam köszönni neki hogy elhozott meg úgy az egész mentorálását is, még akkor is, ha igazából nem csinált semmit.

- Gyere. - megragadtam a kezét és kivittem a konyhába, majd leültettem a kétszemélyes étkező asztalomhoz.

Chanyeol~

- R..rendben. - hatalmasak pislogtam. - Ha kajáról van szó, maradok mindenképp. - mosolyogva huppantam le a székre. Olyan aranyos volt, ahogy marasztal. Meg amúgy is éhes vagyok és egy kicsit bűntudatom is van. Furcsa még ez a mentor dolog és zavar, hogy Luhannak meg Taeyangnak tudtam segíteni nem is keveset azok az órák másabbak voltak nem értem Baeknél miért nem megy. Fejem megtámasztottam kezemmel. Sóhajtottam egyet majd Baekkiet kezdtem bámulni.



Baekhyun~

Miközben elkezdtem csinálni neki egy jó kis forró csokit (nem akartam kávét, mert hát este van, olyankor kinek kell kávé) és egy pár pirítóst, halkan elnevettem magam.

- Csak ha kajáról van szó? - mosolyogtam lehatott fejjel miközben csináltam a forró csokit.

Chanyeol~

Elgondolkodtam. Nem hiszem, hogy csak az miatt. Mert hát Baek miatt is. De ezt neki nem feltétlenül kell tudni.

- Nem csak a kaja miatt, de gondolom ezt tudod. - halványan mosolyogtam. Már fáj az arcom és fáradt is vagyok.

- Mond csak Baekkie.. te mivel segítenéd a mentoráltad? Vagy hogyan lehet az, hogy van, akikkel nagyon jól megy a munka és a másikkal nem. Mármint tudod min kéne csiszolni nála, de egyszerűen nem tudok, mert Ő más... - suttogtam már a végére.



Baekhyun~

Mosolyogva befejeztem a pirítóst meg a forró csokit és leraktam elé, majd leültem vele szemben. Egy pillanatig elgondolkodtam.

- Hát.... nem tudom, szerintem, ha nem tudnék neki szakmailag segíteni, akkor bíztatnám és erőt adnék neki. Úgy is nagyrészt az énektanár feladata a többi... - dünnyögtem. - de nem tudom, mivel nem vagyok mentor. - vontam meg a vállam.

Chanyeol~

Elém tette a forró csokit és a pirítóst. Finom illatok csapták meg az orrom, a forró csokira rögvest rá vetettem magam. Imádom a csokit. Bár azt ki nem, na jó ez még kérdésnek is rossz.

- De szakmailag is tudnék csak az a gond, hogy úgy látom, jobban érdekli más véleménye. Rosszul esik és feleslegesnek is érzem magam. Szóhoz sem tudok jutni és ez zavar. Nagyon is. - fejem lehajtva szürcsöltem italom.


Baekhyun~

- Ha szakmailag is tudnál, akkor meg talán próbálkozz segíteni! Ahelyett hogy nem csinálsz semmit! - mondtam kicsit dühös hangnemben, mert kezdett egy olyan érzésem lenni, hogy rólam beszél. Az meg felettébb rosszul esik, hogy azt gondolja, hogy nem érdekel a véleménye, mivel ez nem igaz. Azért nem szólalt meg vagy mondott valamit, mert nem akart vagy nem tudom, de erről nem én tehetek.... Most kicsit rossz hangulatom lett... pedig olyan jó volt ez a nap.. nem tudom, hogy ez az arcomon látszott-e de szomorú lettem...

- Talán megpróbálhatnád elmondani amit akarsz és akkor nem lenne probléma... - szerintem áradt belőlem a rosszkedv. Nem is néztem Chanyeolra, csak az asztalt fixíroztam.

Chanyeol~

- Baekkie! Ne haragudj, nem úgy gondoltam csak tudod én nem értek a magas hangokhoz, de szeretném még utána is olvastam, de annyira jól elbeszélgettetek Minryu-val hogy ha közbe is szóltam volna sem biztos, hogy figyeltek rám és ez rosszul eset ennyi de tényleg ne haragudj jó? Csak ezt érzem, meg azt hogy kicsit felesleges vagyok oda, ha ilyen jól megvagytok. - elkezdtem piszkálni a bögre fülét. Olykor felnéztem Baekkiere csak úgy sugározta a rosszkedvet és a dühöt.



Baekhyun~

- Hmpf…. - még mindig nem néztem rá. Szerintem nem volt jogos hogy rosszul esett neki.... De mindegy, kíváncsi vagyok mi lesz ha még egy darabig nem nézek rá és nem szólalok meg.

Chanyeol~

- Jaj Baekkie ne durcáskodj, tényleg nagyon sajnálom, tudom hogy nem a te hibád és úgy jött le mint ha még is nagyon sajnálom! - felálltam helyemről és átszelve a köztünk lévő távot magamhoz öleltem.

- Megbocsájtasz? - magam felé fordítottam és szájon pusziltam. - Naa? - Arcát figyeltem, de semmit sem mutatott. Aish ha ennyire nem akarja elfogadni a bocsánatkérésem felesleges itt lennem. Elengedtem, majd kiegyenesedtem. Még utoljára ránéztem. - Azt hiszem most jobb ha megyek. Szia. - intettem és az ajtó felé igyekeztem.



Baekhyun~

Ajjmár túl hamar feladta. Lebiggyesztett ajakkal duzzogva utána léptem és hátulról átöleltem a felsőtestét karjai alatt.

- Yeollie~ ne haragudj, csak kíváncsi voltam, hogy meddig próbálkozol bocsánatot kérni. De úgy tűnik nem tartott sokáig.... - még szorosabban hozzásimultam. - Bocsánat.... - motyogtam.

Chanyeol~

Nem messze jártam az ajtótól mikor két kar fonódott testem köré. Végig futott rajtam egy jóleső bizsergés. Megfordultam karjaiban és szorosan viszonoztam ölelését.

- Én sajnálom. Hamar feladom a bocsánatkéréseket Suho óta. 5órán keresztül kértem bocsánatot azóta ezekhez nincs türelmem. Sajnálom kicsi Baekhyun.


Baekhyun~

Majdnem kiszaladt a számon egy 'Szeretlek' de szerencsére visszafogtam magam. Nem értem miért akartam mondani. Valahogy csak úgy jött... biztos a helyzet miatt, olyan volt mintha már járnánk vagy ilyesmi.

- Hmm okés, most hogy minden oké, már hazamehetsz pihenni. - vigyorogtam és lábujjhegyre állva nyomtam egy kis puszit a szájára, majd szépen az ajtó felé tessékeltem.

Chanyeol~

Az ölelés hatására elő jött bennem az az érzés, ami az öltözőben történt. Istenem, ha vissza gondolok rá úgy érzem alul keményedni fogok. Baekkie hirtelen lábujjhegyre állt és szájon puszilt. Alig hogy viszonozhattam volna elkezdett az ajtó felé lökdösni. Most komolyan egy szájra puszi után így kidobna?

- De Baekkie! - lefogtam kezeit. - Most komolyan? Legalább adj többet ebből - az ajtó melletti falnak nyomtam.



Baekhyun~

- Ahh, okés, de utána elmész, mert én is aludni akarok. - mondtam szigorúan, majd határozottan nyaka köré fontam karjaim és szenvedélyesen megcsókoltam.

Chanyeol~

- Uhm..uhm.!! - nem tudtam megszólalni. Erősen tapadt ajkaimra. Felemelő érzés volt. Vad és szenvedélyes. Habozás nélkül viszonoztam még jobban csökkentve a távolságot. Már nagyon nem bírtam magammal. Felkaptam ölembe majd a hálószobába vittem. Ott lefektettem az ágyra majd fölé másztam és rá nehezedtem. Türelmetlenül szakadtam el és tapadtam vissza egy kis levegő vétel után. Éreztem ahogyan 'kis!' Yeol bekeményedett. Most mit tegyek, vajon érzi? Hülye vagyok jó hogy érzi. Azonnal megszakítottam a csókot majd elszaladtam. Elmenekültem Baekhyun elől. Beszálltam a kocsimba majd hazáig meg sem álltam.

Otthon szobámba rohantam és az ágyamra vetettem magam. Nem hiszem el mit tettem?! Fejbe csaptam magam párnámmal.



Baekhyun~

Chanyeol itt hagyott. Itt hagyott, lihegve egy vad csókcsata után és most mehetek a fürdőbe elintézni egy-két dolgot. Magamban motyogva ijedős óriásokról meg buta törpékről, akik nem állították meg az imént említett ijedős óriásokat, mentem be a fürdőbe. Miután végeztem a khm.. dolgommal és lezuhanyoztam beugrottam a jó meleg takarók alá és fölkaptam a telóm hogy írjak egy sms-t Yeolnak.

' El sem köszöntél T__T most megyek aludni, gondoltam írok neked ^^ jó éjt ' 

Beszúrtam neki egy ajakbiggyesztős duzzogós képet is majd letettem a telefonomat és elhelyezkedtem kényelmesen. Nem tartott sokáig mire elaludtam, hiszen nagyon elfáradtam.

Chanyeol~

Levetettem ruháim és fürdeni mentem. Nagyban ágaskodó péniszem csak úgy lüktetett. Már nagyon kivolt szegénykém. Aish! Baek mit művelsz velem? A zuhanyzó kabinnak dőltem és a kézi kielégítéshez folyamodtam. Ismét!

Fáradtan dőltem be az ágyba. Telefonom pityeget miszerint SMS érkezett. Gondolom Baek amiért úgy leléptem. Köszönés és minden más nélkül. Gyorsan megnyitottam, de attól a képtől amit küldött hatalmas bűntudatom lett.

"Ne haragudj Baekhyun, de olyat tettél velem, amit szégyellek. Vagyis nem. De kellemetlen lett volna, ha látod, érzed. Jó éjszakát hercegnő, még egyszer ne haragudj rendben? Álmodj velem " 

Elküldtem neki. Valahogy nem bírtam elaludni. Sehogy sem. Folyton Ő járt a fejemben és az, hogy felálltam tőle!


Baekhyun~

Éjszaka közepén fölkeltem, hogy kimenjek inni mert úgy éreztem mentem vattát köpök. Mikor visszamentem a szobámba, nagyokat ásítozva rávetettem magam az ágyamra és visszabújtam a takarók alá. Gondoltam megnézem mennyi az idő és láttam, hogy Chanyeol üzent. Elkezdtem kuncogni. Azt hiszi nem éreztem. Hát ezt benézted Yeol, eléggé éreztem én azt. De aranyos tőle hogy visszafogja magát. Tekintve hogy még nem is járunk, ez egy jó dolog.

'Nem haragszom én ^^ már amúgy is mindig veled álmodok jó éjt még egyszer (közben azóta felkeltem) '

Gyorsan elküldtem és úgy döntöttem nem várom meg a válaszát, szóval visszaaludtam.

Chanyeol~

A hét hamar eltelt.. Mindenki nagyon jól belejött az éneklésbe és a fejlődés is észrevehető. Baekhyunnál is megvan, hogy miben tudok segíteni. A magas hangokon kívül mindenben, de néha azért a magasba is beleszólok. Jogom van hozzá nem? Azóta hogy felizgultam Baekhyunra sokkal nehezebben fogom vissza magam. Az énekpróbákon még oké, de a kocsiba nehezebb. Meg fogok bolondulni.. tudom.

Szombat van és a megbeszélt helyen vártam a gyerekeim. Luhan már korán itt volt, mondhatni egyszerre érkeztünk meg. Szegénykém nagyon fárad volt így őt beengedtem a kocsiba - ami kisbusznak számít lévén, hogy 6 személyes - beült leghátra. Adtam neki egy pokrócot is mivel kicsit hűvös volt így reggel, és egy jó apa vigyáz a gyerekére! Úgy bő tíz perc után Taeyang is megérkezett. Na Ő már kevésbé volt fáradt. Beült hátra Luhan mellé és telefonozni kezdett. Baekhyun hozni fog még egy személyt, aki gondolom az a srác lesz aki a telefonért is jött. Nem is tévedtem - sose tévedek, haha - Ők is beszálltak a kocsiba, Minseok Luhan és Taeyang közé Baek előre hozzám. A csomagok pedig a csomagtartóba.



Baekhyun~

Úgy döntöttem, hogy szeretném ha Minseok is jönne velünk a közös programra. Mivel Chanyeol azt mondta, hogy lehet még hozni valakit. De Luhan meg Taeyang nem hozott senkit. Mondjuk Minseok biztos el lesz Luhannal. Elvigyorodtam. Olyan cukik, biztos előbb összejönnek, mint én és Chanyeol... Igazából nem tudtam, hogy hova megyünk szóval izgatottan megkérdeztem Chanyeolt, mikor már mindannyian bent ültünk a kocsiban.

- Chanyeol, hova megyünk?

Chanyeol~

- Oda ahol még biztos egyikőtök sem volt! - néztem rájuk boldogan. - Ennyire kíváncsiak vagytok? - a vissza pillantóba tekintve láttam, hogy Luhan Minseok vállán alszik. Édesek. Luhan nagyon fáradt lehet.


Baekhyun~

- Igen! - pattogtam az ülésen.

Nem jutott eszembe olyan hely ahol még nem voltam szóval elég kíváncsi lettem.

Chanyeol~

- Busanba megyünk. Le a tengerpartra. Baekkie nem vagy fáradt? Vagy kis Duracell nyuszi lettél? Ha éhesek vagytok szóljatok, beülünk étterembe vagy kajáldába.



Baekhyun~

- Yaay, tengerpart! - kiáltottam izgatottam és hiperaktívan. - Nem vagyok fáradt, épp ellenkezőleg! - vigyorogtam. - Ugye Minseokkie?

- Igen, igaz, neked köszönhetően már egy ideje fent vagyok.... - motyogta Minseok majd Luhan fejére hajtotta a fejét és becsukta a szemeit. Olyanok, mint két kis tízéves kisfiú. Mindketten idősebbek nálunk, de nem néznek ki annak. Tökéletesen illenek egymáshoz. Taeyanghoz fordultam, hogy kérdezzek valamit.

- Te is izgatott vagy Tae? - kérdeztem Taeyangot is, de csak egy 'hmm'-t kaptam, mivel nagyon belemerült a telefonjába. Chanyeolhoz is odafordultam.

- Chanyeollie, te is izgatott vagy? Mint én? - vigyorogtam csillogó szemekkel.

Chanyeol~

Baekkel valami történt. Tiszta hiperaktív. Nem bír magával. Végig az utat figyeltem.

- Igen Baekkie nagyon izgulok főleg, hogy választhattok, ki kivel alszik. Luhanhoz Minseokot gondoltam. Ha neked az jó. És akkor vagy Taeyanggal vagy velem leszel egy szobába. - mosolyogtam mindenkire.

- Én nem leszek senkivel sem! Egyedül leszek! - bújt ki Taeyang telefonja mögül.

Sóhajtottam egyet beleegyezően. - Hát legyen. Elég antiszoc vagy. – nevettem. - Akkor Baekkie velem leszel, remélem nem baj.

Rápillantottam. Ő mosolygott majd végig engem figyelt. Úgy éreztem kezdek kipirulni. Bő két óra alatt le is értünk Busanba. De még hátra volt egy kis idő, míg a hotelhez érünk ami tengerre néző ablakokkal rendelkezik



Baekhyun~

Úgy néz ki Chanyeollal leszek egy szobában. Nem is vártam mást, mosolyogva néztem néha-néha Chanyeolra. Mostanában minden úgy történik, hogy az kettőnknek kedvezzen. Mondjuk nem gondoltam volna, hogy Taeyang ennyire nem akar velem egy szobában lenni.... bár nem ismerjük egymást annyira szóval nem olyan gáz. Energiám még mindig nem fogyott el, akkor sem mikor megérkeztünk a hotelba. Rögtön kipattantam a kocsiból és ámuldozva néztem körül. Annyira jól nézett ki! Mikor visszanéztem a többiekre, akik még mindig a kocsiban ültek, láttam, hogy Minseok próbálja felkelteni Luhant, és mikor sikerült Luhan enyhén megijedt hisz már akkor is aludt mikor mi megérkeztünk, szóval nem tudta hogy Minnie is itt van. Elkezdtem kuncogni. Annyira aranyos volt Luhan ahogy egyből elkezdett vigyorogni, miután leesett neki hogy Minseok van ott tényleg.

Chanyeol~

Gyorsan a hotelhoz értünk. Baekkie azonnal kirobbant a kocsiból. Most vagy annak örül ennyire hogy egy szobába leszünk vagy nagyon tetszik neki a hely.. vagy mind a kettő. Nyújtózkodtam egy hatalmasat a kocsiban majd én is kiszálltam. Jót tett a friss levegő feltöltött egy kicsit. Tekintetem betévedt a kocsiba ahol Taeyang készülődött kiszállni míg Luhant Minseok ébresztgette. - Olyan édesek együtt! - gondolatom kiszökött számon. Rögvest oda kaptam kezem remélve senki nem hallotta meg.

- Baek bejössz velem elintézni a szobákat? - mellé léptem és megfogtam kezét.



Baekhyun~

- Persze!- vigyorogtam és elkezdtem szökdelni, Chanyeolt magam után rángatva. Remélem, nem zavarja, hogy ennyire izgatott vagyok. Előfordult már párszor hogy nagyon beleéltem magam dolgokba. De ilyenkor legalább mindig boldognak tűnök.

Chanyeol~

Szökdelve rángatott maga után be a recepciós pultig. Ott mindent elintéztem. Megtudtuk, hogy a két személyes szobákba francia ágy van. Elképedtem, azt hiszem ez a két éjszaka nagyon hosszú lesz. Gyorsan kimentünk a cuccokért, a kulcsokat kiosztottam és mindenki megindult a szobájába.

Baekkel ültünk bent az ágyon. Most mit tegyek? Akar egyáltalán velem aludni? De egyáltalán hogyan bírom ki, hogy ne ugorjak rá? Múltkor is felizgultam, amiről azóta nem beszéltünk egy szót sem. Csak vigyorog, és sunyin puszit lop/add.



Baekhyun~

Miután leültünk az ágyunkra (ami megjegyzem jó nagy volt és iszonyatosan kényelmes) én hosszában levetettem magam rá és halkan nevetgéltem.

- Channie. olyan puha ez az ágy, próbáld ki te is! - ütögettem meg a mellettem lévő helyet, hogy ő is feküdjön le és próbálja ki.

Chanyeol~

Éreztem, ahogy besüpped az ágy mellettem majd egy kedves hang megkér hogy próbáljam ki az ágy puhaságát. Nem haboztam sokat, átmásztam mellé és hátra dőltem. Tényleg eszméletlen kényelmes volt. Szemeim már csukódtak is volna le de előbb még Baekkie szívére hajtottam fejem. Hallottam, ahogy szíve egyre hevesebben ver. A levegőt is máshogy vette. Elmosolyodtam és átöleltem.

- Zavar, hogy így fekszek? - suttogtam.



Baekhyun~

Jajj, Chanyeol hogy tud ilyen aranyos lenni néha? Hatszor nagyobb nálam, de mikor ráhajolt a mellkasomra úgy éreztem, hogy én vagyok a nagyobb. És nem tetszett ez az érzés. Szóval fogtam magam, Chanyeol fejét a mellkasomról áthelyeztem vissza az ágyra és helyette én raktam a fejemet mellkasára és bújtam hozzá. Máris jobb érzés.

- Így már sokkal jobb. - mosolyodtam el és beletemettem arcom nyakába.

Chanyeol~

Úgy tűnt Baekhyunnak nem volt kényelmes a póz. Lefordított magáról majd ő feküdt rám és fúrta fejét nyakhajlatomba. Kezeim segítségével – nem mint ha mással lehetne - közelebb vontam magamhoz.

Feje búbjára nyomtam egy puszit.

- Emlékszel még arra amit az öltözőmbe kérdeztél?



Baekhyun~

Próbáltam visszaemlékezni és mikor sikerült éreztem, hogy elpirulok, és szívem hangosabban ver.

- Umm... Igen...- motyogtam.

Chanyeol~

- Feltennéd még egyszer? - komoly voltam még is gyengéd. Nem akartam elijeszteni sem és megijeszteni sem. Szerettem volna hallani ahogy megint megkérdezi. Lehet... már tudnám a választ.



Baekhyun~

- Chan....yeol.... mi... mi most mik vagyunk egymásnak? - tettem fel ismét a kérdés szemeimet szorosan összeszorítva.

Chanyeol~

Elmosolyodtam édes arcán majd állánál fogva ajkait ajkaimhoz vezettem és gyengéden megcsókoltam. Próbáltam kezdetleges érzéseim belesűríteni ebbe a csókba.

- Ebből mit mondanál meg mi a válaszom? - arcát simogattam.



Baekhyun~

Kyaaa, mit csináljak, nem tudom! Mostanra már nagyon vörös lehetett a fejem. Nem tudom mi a válasza, nem tudok most gondolkodni. Mellesleg ő honnan tudja ilyen hamar?

- Ne...nem t...tudom... - mondtam halkan és zavaromban elnéztem oldalra.

Chanyeol~

Visszafordítottam arcát magam felé és mélyen a szemébe néztem.

- Jöjj rá Baekkie.. Az a válaszom a kérdésedre.. - ismételten megcsókoltam. - Ha rájössz a válaszra.. arra, amit ezzel a csókkal küldtem akkor tök jó.. - suttogtam.



Baekhyun~

Bólogattam párat, majd én is megcsókoltam finoman.

- Oké.... - közelebb bújtam hozzá és egy darabig egymás karjaiban feküdtünk csendben. Aztán fölpattantam egy hatalmas vigyorral a fejemen.

- Na és most mi a terv? Mit fogunk csinálni? - pattogtam az ágyon.

Chanyeol~

Éreztem rajta, hogy nem tudja, mi lenne a válaszom. Édes! Ahogy karjaim közt feküdt teljesen megnyugodtam. Tudtam, hogy biztonságban van, ami nagyon jól esett. Sajnos ezt nem sokáig tudtam élvezni. Baekhyun hirtelen felugrott, és mint ha mi sem történt volna elkezdett faggatni. Nem tudtam megállni, hogy ne mondjam el neki.

- Azt terveztem, hogy elmehegyünk sétálni a tenger partra aztán, vacsoráznánk úgy együtt. Holnapi pedig titkos!- mosolyogtam majd felültem és kezénél fogva vissza húztam az ágy lábához lábaim közé. Szorosan öleltem magamhoz, fejem hasára hajtva.



Baekhyun~

Egy pillanatra ellazultam ölelésében és kényelmesen ültünk a csöndben egy ideig. Aztán hallottam a saját hasam és Chanyeolé morgását is, jelezve hogy mindketten éhesek vagyunk, ami azt jelenti, hogy a többiek is azok tehát meg kéne őket keresnünk és el kéne mennünk, enni.

- Yeol, menjünk enni, éhes vagyok! – mondtam Chanyeolnak.

Chanyeol~

Mindkettőnk hasa vadul korgott. Gondolom, a többieké sincsen másképpen.

- Rendben menjünk! - vigyorogtam.

Úgy döntöttünk megkeressük a többieket is és lemegyünk az itteni étteremféleségbe. Hamar rájuk is bukkantunk. Minseok Luhannal beszélgetett, míg Taeyang videojátékozott. Istenem ezek a gyerekek. Hiába idősebb némelyik nálam.

Lent ültünk az étteremben a kajákra várva. Én ültem az asztalfőnél mellettem Luhan mellette Taeyang és Baekkie mellett pedig Minseok.

- Na gyerekek a mai terv. Sétálunk, a parton aztán elmegyünk, fel a sziklákhoz ahol kipróbálhattok valamit majd vacsorázni megyünk. Ellenvetés van?

(TO BE CONTINUED A KÖVETKEZŐ FEJEZETBEN ^w^ most egy vagy két gif meg kép jöön:3)

(ehhez...hozzászólnék.... kedves Kyungsoo, mi az istent csinálsz? xDD) 

 (Chanyeol, csak mond el neki végre, olyan egyértelműen bámulod v.v)

 (Baek, túl szép vagy T__T :3)

KRAY első rész

(Sziasztook, a Kray az ugyanúgy lesz benne mint a Xiuhan, néha-néha egy-egy fejezet csak így mellékpárosként, reméljük ez is tetszik majd ^^ elég hosszú lett, de nem is baj, mert azt még nem tudjuk hogy mikor lesz megint Kray :) )

Momo-chan: Yixing
Rei-chan: Kris

Yixing~

Kicsit elkéstem a második forduló eligazításáról. Nem tehetek róla, hogy reggel elfelejtettem, hogy ma van. Nagyon siettem, de hát pechemre lekéstem az eligazítást. Mindegy, még van időm körül nézni. Persze csak óvatosan, mert van itt egy perverz műsorvezető, név szerint Kris, aki eléggé rám van cuppanva. Jól néz ki meg minden, de múltkor is paráztam tőle kicsit mikor a válogatón mindenhol megjelent ahol voltam. Tisztára, mint egy horror filmben. Csak itt egy nagyon szexi szellem van. Hiába próbáltam elkerülni, úgy tűnik a szerencse nincs az én oldalamon ma. Természetesen véletlen beleütköztem. Beleütköztem. Van vagy 190 centi, hogy nem vettem észre? Mondom én hogy horror film.

- Umm... jó reggelt. - mondtam kicsit feszengve. Vajon emlékszik egyáltalán rám, vagy csak unatkozott?

Kris~

A válogatón megismertem valakit. Valakit, akit Zhang Yixing-nek hívnak, és versenyző. Nagyon bejön, mindig Őt bámultam, és követtem. Kicsit bizarr lehet így elsőre, de nem bírtam ki hogy ne lássam.

A mai forduló előtt is kimentem megnézni, de még nem volt itt. Pedig itt kell lennie, mert tovább jutott! Aish, lehet késik? Az nem jó. Jaj, Xing gyere már, látni akarlak! Műsorvezető társammal elkezdtük a tájékoztatást, az ajtóra minden másodpercben rá néztem mikor toppan be. Nem érkezett meg. Elaludt volna?

Amberrel rövidek voltunk és lényegre törőek.

A tájékoztatásnak már 5 perce vége volt, úgy döntöttem meg keresem Yixinget. Nagyban nézelődött és úgy nézett ki mintha nagyon figyelne, nehogy összefusson valakivel. Talán előlem bujkál? Fejem oldalra billentettem és felé indultam. Nagyon kis édes volt, ahogy elveszett arccal nézett rám miután nekem jött. Egyenesen mellkasomnak ütközött. Azonnal hátrébb lépett. Kissé feszengett, ez látszott az arcán.

- Jó reggelt. - mosolyogtam rá - Valami baj van Yixing? – borzoltam össze haját a jobb kezemmel.

Yixing~

Ó nem dehogyis, semmi, csak direkt próbáltam nem összefutni veled. A baj az volt, hogy túl jól nézett ki ma is. Mint mindig.

- Nem, semmi gond, csak kicsit izgulok - mondtam halványan elmosolyodva. Ha már így összefutottunk és emlékszik rám ráadásul elkezdett beszélni velem, akkor már én se mondom azt, hogy 'ki vagy te, hagyjál békén' az úgy kicsit fura lenne.

Kris~

- Nem kell izgulni, tudom, hogy nagyon jó leszel és tovább jutsz! - mosolyogtam bíztatóan. - Nem láttalak a tájékoztatón… elkéstél? Ha szeretnéd elmondom, hogy mi volt, csak üljünk le addig. Most úgyis Amber van bent beszélgetni a tovább jutókkal, van egy kis időm.

Yixing~

Jé, de rendes. El is felejtettem, hogy nem tudok semmit a dolgokról.

- Hú, tényleg… az jó lenne, köszi. Amúgy igen… elkéstem. Tudod, elfelejtettem, hogy ma van a második forduló - nevettem zavaromban. Komolyan mondom a memóriámmal kéne valamit csinálni, mert egyre rosszabb lesz...

Kris~

Halkan nevettem egy kicsit majd megfogtam kezét és visszasétáltam vele a várakozóba. Ott leültettem, majd elmentem egy-egy dobozos üdítőért. Amint visszaértem, kezébe adtam és én is leültem mellé, majd felé fordultam.

- Lényegében annyi , hogy hármasával mentek be. Ott énekelsz, és a mentorok majd elmondják, hogy tovább jutottál-e vagy sem. Ha igen arra kell kijönni amerről bementél, ha pedig nem akkor le a másik oldalon. De te ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy tovább jutsz. Ne izgulj. És ha minden csapat lement, akkor majd megtudjátok kihez kerültetek. Utána a mentorotok tart egy rövid tájékoztatót, hogy mi a terve, és hogy mit vár el. - mosolyogtam rá végig bíztatóan.

Yixing~

Bambán bámultam rá miközben elmagyarázta az egész dolgot. A lényeg hogy föl kell mennem és énekelnem kell. Az menni fog.

- Köszi, én is remélem, hogy tovább jutok - vigyorogtam rá. Szerintem eddig ez volt a leghosszabb párbeszédünk, amit a válogató óta lefolytattunk. Kíváncsi voltam mit is akar tőlem pontosan. Elvégre más versenyzővel nem csinálja ezt. Pont, mint ahogy Chanyeol se csinálja azokat a dolgokat mással, amiket azzal a sráccal, akit a válogatón láttam. Nem akarok én semmit mondani róluk, de a fiú egy versenyző, remélem ezt mindketten figyelembe veszik. És azt is remélem, hogy a hangja miatt döntenek majd és nem más miatt.

Kris~

- Biztos vagyok benne! Mond csak Yixing... holnap nincs kedved elmenni valahova? - beharaptam ajkam. – Tudod, beszélgetni, meg ilyesmi. - zavartan kapkodtam fejem. Miért néz rám így? Ilyen aranyos fejjel?

Yixing~

Na, hát azt hiszem most megkaptam a választ. Randira hív? Kb. kétszer találkoztunk és még csak azt se tudja, hogy meleg vagyok-e. Mondjuk, nem téved nagyot, de na. Meg kell hagyni, elég bátor.

- Egy tízes skálán mennyire szeretnéd, hogy most beleegyezzek? - vontam fel kérdőn a szemöldököm. Nagyon élveztem, hogy szívathatom.

Kris~

Hogy mennyire szeretném...  Túl kicsi ahhoz a skála, hogy elférjen rajta a szám! Elmosolyodtam majd közelebb hajoltam hozzá.

- 1234! - nyögtem ki. - Túl kicsi a skála ahhoz, hogy elmondhassam mennyire - puszit hintettem arcára. Nagyom puha volt! Uram isten, akarom még! Esküszöm, haza viszem, és soha nem engedem ki a házból.

Yixing~

Na jó, oké. Ez azért váratlanul ért. Olyannyira hogy el is pirultam és arrébb toltam magamtól.

- Oké, jól van, elmegyek veled, de menjünk moziba... - sóhajtottam, még mindig eléggé zavarban voltam. És amúgy is el akartam mostanában menni moziba, szóval nem baj.

Kris~

Felugrottam a helyemről.

- Komolyan? Tényleg? Nem viccelsz? Ez az! - mosolyogtam majd visszaültem. - Választhatok én filmet? A horrort szereted? Én nagyon, főleg ha megvédhetem azt, akivel nézem. - beharaptam ajkam megint.

Yixing~

Jézusom milyen hiperaktív lett hirtelen. Pedig csak annyit mondtam, hogy elmegyek vele EGY randira. De aranyos volt, hogy ennyire örül.

- Aha, a horror jó, de ne reménykedj, nem vagyok túl ijedős, szóval nem kell majd megvédened. - nevettem. Az órára néztem és láttam, hogy már elég sok idő eltelt, lehet, hogy hamarosan én jövök.

- Viszont szerintem neked is vissza kéne menned műsorvezetősködni meg nekem is rendbe kéne szednem magam. - mondtam egy sóhajjal. Kicsit fáradt voltam. Nem értem miért.

Kris~

Már előre látom magunkat a horror filmen, mikor ő megijed és hozzám bújik, én meg átkarolom és rápuszilok fejére, ő pedig még jobban bújik hozzám. De jó fantáziám van.

- Vissza? Ja, igen. - vakartam fejem. - Amúgy meg jól nézel ki, nem kell semmit sem csinálnod magaddal! - arcára helyeztem kezem és gyengéden megsimogattam fáradt arcát.

Alig telt el pár perc és a hangos bemondó bemondta nevem jelezve, hogy váltom Ambert. Ez az! Ez azt jelenti, én leszek ott mikor Xing jön!

- Sok sikert Yixing! – elszaladtam, de még az ajtóból rá mosolyogtam. Sok sikert. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog neked... bízok benned!

Yixing~

Bevallom, elég aranyos ahhoz képest, hogy első látásra azt mondanád, hogy az a tipikus bad boy. Magas, szexi és mély hangja van. Jólesett mikor azt mondta, hogy jól nézek ki, de azért mégis elmentem a mosdóba. Mikor a nevemet mondták izgatottan indultam el a színpad felé, két másik fiúval együtt. Mikor a backstagebe értünk Kris ott várt ránk egy széles vigyorral.

Kris~

Bent mar izgatottan vártam az 5. csoportra. Arcomra hatalmas vigyor ült ki. Amikor arra gondolok, hogy randizni megyek, a gyomrom fel akar robbanni az örömtől. Az enyém leszel Zhang Yixing.

- Sziasztok, srácok! - intettem nekik. - Na, gondolom ide felé jövet meg tudtátok mit hogyan is kell majd csinálni, ezért ezt el sem kezdem ecsetelni. Inkább mondjátok, izgultok? Vagy biztosak vagytok benne, hogy tovább juttok? Esetleg van valaki itt, akiket mint szurkolók elkísérték és vele együtt izgulnak?

Yixing~

Krisnek elég jól ment a műsorvezető szerep. Én mondtam, hogy velem nem jött senki, mert minden családtagom Kínában van. Boldogan mosolyogtam, a gödröcském is látszott. Nem hiába, hiszen mindjárt színpadra léphetek és nekem az a legcsodálatosabb érzés. Kris sok sikert kívánt nekünk és mikor a többiek már fölmentek a színpadra, még gyorsan rám kacsintott én meg rámosolyogtam. Fölmenten én is és szépen lassan mindannyian elénekeltük a dalunkat.

Kris~

Hát eljött az idejük, bementek a mészárszékre. Még mindig magam előtt látom Yixing arcát, ahogyan visszanézett rám. Gyönyörű. Más szót nem lehet rá mondani. Na jó, lehet és tudok is de ez az ami most leginkább jellemzi. Kezeim tördelni kezdtem. Izgulok Xingért, szeretném, ha sikerülne neki és biztosan fog is… hiszek benne!

Yixing~

Mikor azt mondták, hogy tovább jutottam, nagyon boldog voltam és szélesen elmosolyodva mélyen meghajoltam, majd lesiettem a színpadról arra amerről jöttem, Kris felé. Rámosolyogtam, ő pedig mikor elsiettem mellette rácsapott egy kicsit a fenekemre. A perverz. Tudtam én, hogy az.

Mikor odaértem a másik négy  továbbjutóhoz, úgy döntöttem elkezdek barátkozni a sráccal, akit láttam Chanyeolt ölelgetni.

- Szia! - mosolyogtam rá aranyosan és leültem mellé.

- Ohh, szia! - látszólag meglepődött azon, hogy hozzá szóltam, de viszonozta a mosolyomat. Nagyon aranyos volt. Tiszta baba pofija volt. Nem csoda ha Chanyeolnak bejön. Elkezdtünk beszélgetni és időközben egy Luhan nevű fiú is odajött és megkérdezte tőlem hogy ugye én is kínai vagyok-e. Onnantól kezdve hárman beszélgettünk és elég jóban lettünk. Nagyon jó fejek. Egy páran közben még tovább jutottak és egyre többen lettünk.

Kris~

Nagyon örültem Yixing sikerének. Amikor kijött pont előttem ment el és nem bírtam ki, hogy ne csapjak rá formás fenekére. Ajkaim beharaptam és csak néztem, ahogy kimegy az ajtón.

 MÁSNAP

 

Kris~

Másnap nagyon izgatott voltam. Reggel korán keltem fel hogy el tudjak készülni nem csak a kis meglepetésemmel, hanem magammal is. Ajándékképpen nem gondoltam nagydologra, csak egy általam készített kis finomságra, amit még anyukám tanított nekem. Az alapja egy egyszerű piskóta, közte tejcsokoládé krém benne apró ét csoki darabkákkal, körben marcipánnal borítva rajta az általam készített mintával. Ruházatomon sem kellett sokat gondolkoznom. Kivettem egy fehér pólót és egy felül kicsit lazább farmert a szekrényemből, majd felvettem a bőr kabátomat. Hajamat belőttem, és a legjobb illatú dezodorommal befújtam magam.

Késésben voltam, nagyon is! A tortát dobozba tettem, és sietős léptekkel (út közben az ajtót bezárva) mentem autómhoz majd indultam is Yixing lakásához egy kis kitérővel a virágbolthoz. Alig telt el 30 perc és ott voltam. A tízemeletes panelház magasan tornyosult fölém, parkolójában leparkoltam-természetesen közel a bejárathoz. Kezembe vettem a meglepetéseket és rohanni kezdtem. Felmentem az ajtajához és csöngettem.

Yixing~

Aznap elég korán keltem. Mikor ránéztem az órára még csak hajnali öt volt. Sóhajtottam egy nagyot. Kris csak 11-re jön majd ide...  Addig mi fogok én itt csinálni? Fejemre húztam a takarót és megpróbáltam visszaaludni, de egy idő után nem kaptam levegőt és lihegve, levegőért kapkodva dobtam le magamról a takarót. Csak egy tipikus reggele Zhang Yixingnek. Miután nagy nehezen kimásztam az ágyamból, úgy döntöttem ma korán reggelizek. Hát duh, mivel korán van és korog a hasam. Olyan fél hét körül volt mire végeztem. Megint sóhajtottam egy nagyot, még mindig túl sok időm volt. Elmentem zuhanyozni meg hajat mosni. Ezek után felöltöztem és beállítottam a hajam. A kedvenc kapucnis pulcsimat vettem föl. Mikor már tényleg mindennel kész voltam, unottan vetettem le magam a TV elé. Kíváncsi voltam, hogy ez az egész, hogy fog kisülni. Vajon Kris mennyire gondolja komolyan? Még két-három órám van addig, míg ideér. Elkezdtem tévét nézni, de elaludtam közben.

Arra keltem, hogy valaki csönget. Mire felfogtam, hogy nekem kéne kinyitnom az ajtót elég türelmetlenné vált. Ránéztem az órára és rájöttem, hogy valószínűleg Kris az. Kómásan kimentem a nappaliból az előszobába és kinyitottam az ajtót. A hajam szerintem hatféle irányba állt. Kellett nekem beállítani.. Pff...

- Umm.... Jó reggelt... esetleg bejössz?... vagy már megyünk? - kérdeztem szemem dörzsölgetve. Próbáltam nem úgy kinézni és viselkedni mintha most keltem volna fel. Valószínűleg nem sikerült, ezt még én is éreztem.

Kris~

Kis idő elteltével kinyitotta előttem ajtaját. Elmosolyodtam, ahogy fáradt, komás arcát próbálja leplezni. Végig mértem tetőtől talpig mindenét és rá kellett jönnöm, hogy most még jobban tetszik!

 - Még maradhatunk egy kicsit! - Odébb állt, hogy bemehessek, majd becsukta mögöttem az ajtót.

- Yixing. Ezeket neked hoztam. Remélem tetszeni fog. Ezt én csináltam - először a sütit adtam át majd a virágot.

Yixing~

Ohh.... Meglepődtem mikor hirtelen egy sütis dobozt nyújtott felém. Ezt nekem csinálta? Egy nagyon, de tényleg csak egy nagyon picit elpirultam és a földet fixíroztam. Elvettem tőle a dobozt, majd észrevettem a virágot is. Omo, lila! A kedvenc színem.... Vajon tudta? Biztosan nyomozott utánam!

- Köszi! Menjünk be a nappaliba! - mondtam mosolyogva. Mikor beléptünk a napaliba a virágot behelyeztem egy vázába, a sütit pedig leraktam a kávézó asztalra

Kris~

A nappaliba mentünk ahol levetettem magam a kanapéra. Azonnal magamhoz ragadtam egy díszpárnát és mikor elfordult mélyen beleszippantottam. Határozottan Yixing illata van! Kellemes, olyan, amit minden nap szagolna az ember. Amíg motoszkált és a virágokat szagolgatta, rendezgette, seggét bámultam, elég rendesen tanulmányoztam.

- Most ébredtél? - felé fordultam teljes felső testemmel mikor mellém ült. - Ma estig el leszünk, remélem tudod! Mozi előtti programok még titkosak! Csak a helyszínen tudod meg mit fogunk csinálni. De vegyük kicsit játékosabbra. Ha elszólóm magam valamiről az adott hellyel kapcsolatban kérhetsz bármit. De ha te kérdezel róla, puszit kapok! Na, benne vagy? - végig nyaltam kiszáradt ajkaimon. Yixing látszólag elgondolkodott és elmosolyodott. Most min mosolyog? Csak nem rajtam? Jó neki megengedem, de na!

Yixing~

Haha, csak azt mondta, hogy ha kérdezek! Majd máshogy oldom meg. Ezen a gondolatomon önelégülten elmosolyodtam.

- Benne vagyok.... de ne számíts rá, hogy kérdezni fogok! - vigyorogtam játékosan. Azért nem ilyen könnyű engem levenni a lábamról. - Mikor megyünk?

Kris~

Oh ha tudnád, mennyire számítok már rá! Érezni akarom, ahogy ajkai arcomhoz érnek. Nagyon is akarom.

- Mikor teljesen készen vagy. De azt nem mondtad te mit fogsz kérni? Kíváncsi vagyok. - közelebb csúsztam hozzá kezem pedig térdére helyeztem és simogatni kezdtem. - Lemerném fogadni hogy azt, fogod kérni hogy megpuszilhass! Tudom, hogy akarod..

Yixing~

- Csak hogy tisztázzuk Kris. Ez az első randink, és ebbe is csak azért mentem bele, hogy ne nyaggass tovább, szóval én a helyedben még nem nagyon feszegetném a határaimat. Egyelőre nem jó irányba haladsz afelé, hogy elnyerd a tetszésemet. Ne vedd magadra, ez egy tök normális bevezető szöveg akárhányszor valaki elhív randira és úgy viselkedik, mint te. Ha csak a virágig meg a sütiig nézzük, odáig még jól csináltad. - Halál nyugodt hangon, mosolyogva vettem le kezét a combomról. Tudtam én, hogy egy perverz playboy, nem kéne ilyen egyértelművé tennie. Remélem ezen túl azon lesz, hogy megváltozzon a véleményem róla. Egyelőre bírom, de nem egy esélyes pasi jelölt számomra. Értem meg kell dolgozni emberek!

- Szerintem indulhatunk! - mosolyogtam rá ártatlanul.

Kris~

- Sajnálom, hogy így viselkedtem. - Nem bírtam nem mosolyogni. Tetszik ez a dolog Yixingben. Mások már rég az ágyamba feküdnének, nem mintha olyan sok ember tetszene meg, akivel idáig fajult volna. Hm... meg kell tanulnom vissza fogni magam.

- Azt nem ígérem, hogy a határaim nem fogom feszegetni, megpróbálom, nem tudom mennyire fog sikerülni, de - hangsúlyoztam ki - Mindent megteszek azért, hogy belém szeress! - felálltam az ülő alkalmatosságról, kezem kinyújtottam felé, hátha engedi, hogy felsegítsem. Elfogadta. Boldogság érzetem növekedett. Reménykedni csak szabad nem? Abban hogy meg tudom csinálni... mert… meg fogom. Akarom Yixinget!

Lent a kocsiban ültünk már mikor telefonom megcsörrent. Rápillantottam, de ki is nyomtam. Randira megyek még hozzá Yixinggel senki se zavarjon!

 - Várod már a versenyt? - megszakítottam a kínos csendet. Nem tagadom, most még jobban izgulok, nehogy olyat tegyek, amit sokallna, vagy nem tetszene neki.

Yixing~

- Aha, eléggé izgulok már miatta... - mondtam. Folyton doboltam a lábamon. Nagyon megakartam kérdezni, hogy hova megyünk, de nincs az az isten, hogy neki legyen igaza, és hogy én megpusziljam. Valahogy máshogy kell rávennem, hogy ő mondja el.

- Hát.... úgy látszik, nem túl érdekes a hely ahová megyünk.... - kezdtem. Próbáltam úgy csinálni mintha tudnám hova megyünk, és akkor lehet, hogy elkezdi majd mondani, hogy 'nem, dehogy tök érdekes' és akkor elmondja, hogy mit is fogunk csinálni és hol. Kicsi az esély rá hogy beválik, de jobb, mint a semmi.

Kris~

Nem bírja sokáig. Látom, hogy tudni akarja. Halk zenét kapcsoltam az utat figyelve nehogy rossz helyen forduljak le a meglepetés helyszínére.

- Mint már mondtam Yixing az titok. Meglepetés, tehát nem mondom el. - nem csak azért, mert ha tudom tartani magam, akkor kapok puszit, hanem amúgy is. A meglepetés az meglepetés. Ha tudná hová viszem lehet, elmenekülne és nem akarna jönni pedig ez még csak az első helyszín a moziig!

Yixing~

Ajj már...... Nem fogja elmondani..... Minél tovább mentünk, annál frusztráltabb lettem. Hová visz? Már nagyon tudni akartam, hogy hová megyünk.... Túl kíváncsi vagyok.... Éreztem, hogy lassan elveszítem ezt a csatát.... Csak hogy drámaian fogalmazzak. További 10 perc elteltével sem voltunk ott szóval már nem bírtam tovább.

- NA JÓ! Hova megyünk??? - kérdeztem. Szerintem látszott rajtam hogy túl kíváncsi vagyok.

Kris~

Már vagy húsz perce csak nyöszörög, ujjait babrálja, rázza a lábát, forog össze vissza. Nagyon tudni akarja. De csak azért sem mondom el. Megfogadtam magamnak, hogy nem fogja megtudni. Az a hely ahova viszem nincsen messze a második állomástól, de az első még is szebb. Sokkal nyugodtabb, ilyen időben mondjuk már nincsenek olyan szép színek, de a táj, a látkép és a még most is ott bujkáló illatokat semmivel sem lehet felül múlni.

- Nem. Mondom. Meg! - kidugtam rá nyelvem. A visszapillantóból láttam, hogy puffog, és durcázik is. - Naa ne csináld, hidd el nagyon tetszeni fog a meglepetés! - meg amit oda szerveztem meleg ital, az az forró csoki, vagy ha jobban szeretné tea.

Yixing~

Mi az hogy nem mondja meg? De nem ezt beszéltük meg! Ahh.... frusztráló....

- Yah, nem erről volt szó! Ezért nincs az az isten hogy puszit adjak! - karba fontam a kezemet és durcásan kinéztem az ablakon. Most már aztán igazán megérkezhetnénk....

Kris~

- Az nem volt benne a játékba, hogy el is kell mondanom! Csak annyi hogy a faggatásért puszi jár nekem. - kuncogtam halkan egy keveset majd a lehető legközelebb álltam meg a helyszínhez.

- Innentől gyalog megyünk! - kiszálltam gyorsan és a kocsi másik oldalához rohantam. Kinyitottam neki az ajtót ő meg durcásan szállt ki. Szemei körbe járták a tájat csodálattal és némi csillogással. Gondoltam, hogy hideg lesz, de hogy ennyire azt nem!

A csomagtartóból kiszedtem két plédet, egyiket magamra terítettem másikat meglepetés szerűen Yixingre.

- Gyere, menjünk! Az utunk még csak most kezdődik igazán! - vigyorogtam.

Yixing~

Kiszálltunk a kocsiból. Jó pont Krisnek, amiért kinyitotta az ajtót nekem, bár nem vagyok valami lány, akinek imponál az ilyesmi, de azért látom, hogy próbálkozik. Meg kell, hogy mondjam, elég szép volt a hely, így első látásra. Kris rám terített egy pokrócot. Aranyos tőle, de azért nem volt olyan hideg. Elmosolyodtam. Na és most vajon mi lesz? Elkezdtünk sétálni nekem meg közben eszembe jutott egy kérdés.

- Ugye azt a puszit én döntöm el, hogy mikor adom?

Kris~

Lassan indultunk el a földúton a közelben lévő meglepetéshez.

-Igen, te! De át gondoltam és nem szeretném erőltetni, így ha nem szeretnéd, nem kell. Kivárom, míg önszántadból adod, mert úgy érzed, megérdemlem. Rendben?- mosolyogtam magam elé.

Lassan de megérkeztünk a hídhoz, ami után már csak pár perc a kis faházig ahol ajumma vár ránk. Nem túl nagy, de az étkezős, melegedős, pihenős része csupa üveg ahonnan csodálatos tájat lehet látni. Sokszor volt az miután kikosaraztak itt vigasztalódtam. Ajumma mindig megvigasztalt és csinált abból az isteni finom csokoládés sütiből is.

Yixing~

- Akkor jó.... - Bevallom kicsit szótlanná tett az, hogy milyen szép helyre hozott. Bár ott motoszkált bennem az, hogy ki tudja, lehet minden második áldozatát idehozza. Csak mondom. Még ez is lehet. Omo, a híd nagyon tetszett, amin átmentünk, imádom az ilyen pici kis hidakat! Meg jéé, egy faházba megyünk? Nagyon otthonos érzésem lett. Elkezdtem mosolyogni és igyekeztem tartani a lépést Krissel.

Kris~

Átmentünk a hídon ahonnan már látszott Ajumma háza. Bent égtek a villanyok a kémény füstölt. Sietni kezdtem, néha hátra pillantva, hogy Yixing le ne maradjon! Ha le is maradt bevártam. Bunkónak éreztem magam, de annyira szeretem ezt a helyet, hogy nehéz elmondani.

Az ajtó előtt álltunk. Felemeltem kezem hogy kopogjak, de az ajtó kivágódott és egy boldog asszonyka vetette magát nyakamba.

- Yifan fiam!- szorosan megölelt megcsókolta arcom két oldalát, majd betessékelt minket. Alacsony volt és kis cuki, ahogy kissé ráncos végtagjaival haladt előre.

- Ajumma, meging csináltál olyan finom csokis sütit?- megnyaltam ajkaim.

- Mint mindig! Meg amit megbeszéltünk!- felém fordult és kacsintott egyet.

- Yixing.. Ő itt a mamám legjobb barátnője, MinSoo néni. Ajumma ő itt Yixing!

- Sokat hallottam már rólad Yixing fiam. Tudod, ez a lókötő itt rengeteget tud beszélni, akkor meg pláne, ha nagyon tetszik neki valaki!- mosolygós arca és szavai miatt legszívesebben elbújtam volna.

Yixing~

Minsoo néni nagyon kedvesnek tűnt. Mosolyogva léptem be a faházba és hajlongva köszöntem neki, meg bemutatkoztam azért én is.

- Jó napot! - mosolyogtam. - Én mondanám, hogy ajummáról nem hallottam semmit Kristől, de nem akarnám, hogy azt gondolja, Kris nem mesélt. - nevettem rá játékosan mindkettőjükre. Remélem nem voltam udvariatlan vagy ilyenek. Meg azt is remélem, hogy Minsoo néni nem sértődik meg Krisre. Olyannak néz ki, aki veszi a piszkálódást. Azaz rájön, hogy csak Krist piszkálom. Na. Csak pár pillanattal később esett le, hogy mit is mondott az után, hogy sokat hallott rólam. Láttam, hogy Kris eléggé zavarba jött. Megmosolyogtatott a gondolat, hogy ennyire komolyan gondolja. Leültünk egy kis asztalhoz és Minsoo néni elment csinálni nekünk sütit meg valami italt. Úgy gondoltam most az egyszer én kezdeményezek párbeszédet.

- Szóval az igazi neved Yifan? Nem is tudtam, hogy kínai vagy. - kérdeztem és az asztalra könyököltem, majd megtámasztottam a fejem.

Kris~

- Ez gonosz volt-motyogtam magam elé. Azért nem meséltem, mert akkor oda lett volna a meglepetés. Ah, majd kimagyarázom magam. Végtére is imád engem. Ajumma kicsit sértetten rám nézet elköszönt tőlünk majd eltűnt a konyhába. Yixinggel leültünk az ablaknál lévő legszebb kis asztalkához, ő előrébb hajolt kezén megtámasztotta fejét. Most ő kezdeményezett, aminek nagyon örültem.

- Igen, de a teljes nevem Wu Yi Fan. Nem kérdezted meg, én meg úgy gondoltam hallatszik az akcentusomon vagy nem?

Közben Ajumma is ideért hozzánk. Hozott a csokis édességből, vegyes gyümölcsös teát, és forró csokit. Nem tudtam el dönteni mivel kezdjem, folytassam. Nézzem tovább Yixing arcát vagy egyek az édességből, ami felér egy orgazmussal.

Yixing~

Nagyon jól nézett ki minden amit Minsoo néni hozott! Csillogó szemekkel szuggeráltam a sütit és azon gondolkoztam, hogy vajon vehetek-e belőle, mert Kris még mindig nem mozdult és ő se vett. Még egy pár pillanatig hol a sütire, hol Krisre pillantottam, de aztán meguntam és úgy döntöttem veszek egyet. Egy forró csokit is elvettem és elkezdem enni meg inni.

- Jézus ereje, ez nagyon finom! - mondtam hatalmasra tágult, csodálkozó szemekkel.

Kris~

A süti és köztem ingázott feje, amit kis idő múlva megunt és neki kezdett. Arcán lehetett látni a benne felnövekvő élvezeteket, amiket a sütemény íze okozott. Én is levettem egy szelet égy magamba tömtem mire Ajumma rám szólt hogy szépen egyek. Csak kajánul elmosolyodtam majd vissza néztem Yixingre. Levettem egy bögre gőzölgő forró csokit, amiből szintén hevesen akartam inni és sikeresen megégettem nyelvem amit próbáltam leplezni bár nem hinném hogy a szememből kibukó könnycseppek sokat segítettek volna.

- Ajumma istenien tud sütni, főzni ezért járok ide amikor csak lehet. Nyáron nagyon szép, mikor a virágok is nyílnak és minden a zöld különböző színeiben pompázik.

Yixing~

- Miért nem ittál lassabban? Pabo... - azt asztal mellett volt egy flakon hideg víz, töltöttem neki egy pohárba és felé nyújtottam.

- Tényleg szép, örülök, hogy elhoztál ide. Eddig van egy piros pontod. - mosolyogtam, egyetlen gödröcském látszott.

Kris~

Elfogadtam a vizet amit töltött nekem és mind megittam. Valamennyivel, sokkal jobb lett már annyira nem fájt. Hálásan pillantottam rá, mire arcán megjelent egy gödröcske. Ez jó jel? Hm. egy piros pont! Most az oviba érzem magam, de nem baj. Yixingért mindent!

- Én köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Tényleg sokat jelent nekem. - édesen elmosolyodtam. - Most kimennék a wc-re, bocsi mindjárt jövök. - felálltam és elsétáltam a mosdóba.

Yixing~

Miután Yifan (igen, mostantól lehet, hogy Yifannak fogom hívni) kiment a mosdóba, Minsoo néni szinte azonnal odajött hozzám és leült elém. Én kedvesen rámosolyogtam.

- Nagyon finom volt a süti meg a forró csoki! Eddig ez volt a legfinomabb amit eddigi életem során ettem! - dicsértem őszintén.

- Ó, de aranyos vagy Yixing fiam, akármikor jöhetsz ide mostantól. - mosolygott, majd pár másodperc múlva elkezdett mesélni Yifan gyerekkoráról. Egy csomó zavarba ejtő dolgot megtudtam róla, amint nem tudtam nem nevetni. Kiderült hogy Yifan nem volt túl menő gimiben, inkább az ellenkezője (stréber, pff). Soha nem gondoltam volna, mindig úgy képzetem el (ne kérdezzétek miért) hogy ő volt a nagymenő kosaras sztár. Mint a filmekben. Amúgy nem tudom, hogy egyáltalán kosarazik-e. Na mindegy, majd lehet hogy megkérdezem.

- És képzeld! Ez egy nagy titok, Yifan biztos nem akarná, hogy akárkinek is elmondjam, de - Minsoo néni kicsit közelebb hajolt és kezével eltakarta egyik oldalról a száját úgy suttogott. Én is közelebb hajoltam. – Kiskorában barbizott! - Minsoo néni elkezdett kuncogni, mire én is és együtt nevettünk halkan. Miután nevetésünk alább hagyott, Minsoo néni megint megszólalt egy kedves, szerető mosollyal az arcán.

- Tudod Yixing, Yifan eddig még soha nem hozta ide egyik előző partnerét sem. Biztos különleges lehetsz számára. Vigyázz rá a kedvemért. - Minsoo néni felállt és mikor mellém lépett megsimogatta az arcom és megborzolta a hajam, majd bement a konyhába sütögetni. Nagyon kedvelem őt. Halványan mosolyogva meredtem az asztalra és azon gondolkoztam, hogy ez a nap egész jól telik eddig. Lehet, hogy Yifan teljesen más, mint ahogy elsőre gondoltam. Bár azért tutira perverz. Csak erről Minsoo néni nyilván nem tud. Ráadásul hátborzongató néha hogy mindig tudja, hol vagyok. Annyira el voltam merülve a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy Yifan visszaért a mosdóból.

Kris~

Siettem bent a mosdóba amennyire csak tudtam. De hát, na, ha valakire rá jön a nagy dolog csak nem tarthatja vissza nem? Az csak a gyomornak rossz, és kellemetlen érzést nyújt. Amint végeztem mindennel siettem vissza az asztalhoz. Yixing nagyon elgondolkodhatott valamin. Szája sarkában ott bujkált egy kis mosoly is, amit nem tudtam mire vélni. Vissza ültem helyemre, ami meleg volt. Valaki ült itt. Csak nem Ajumma csinált valamit? Na majd kifaggatom, remélem semmi cikiset nem mondott el.

- Bocsánat hogy ennyi ideig elvoltam siettem amennyire tudtam. Remélem addig nem unatkoztál! - ittam egy keveset. Hamarosan indulnunk kell vissza,hogy a következő helyszínre érjünk, ami szintén olyan hogy emlék fűz oda, szép és hangulatos. Innen mindössze csak húsz perc az út oda gyalog és ott is várja egy kisebb meglepetés. Csak remélni tudom hogy a nap végéig nem un rám. Még négy program vár rá amiből csak egyet ismer a mozit, de az is ugye az utolsó a másik három az hadi titok.

Yixing~

Összerezzentem mikor Yifan megszólalt. Huhh, megint hirtelen bukkant fel, de most nem hibáztathatom, lehet, hogy én bambultam el.

- Áhh egyáltalán nem unatkoztam! - szélesen elmosolyodtam. - Minsoo néni beszélgetett velem. - elnevettem magam, mert visszaemlékeztem miket is mondott Yifan gyerekkoráról.

Kris~

- Ajaj! Szabad tudni miket, remélem semmi cikiset nagyon kínos lenne! - felnevettem halkan. - Mellesleg nem sokára indulunk tovább a következő helyszínre, ami szintén meglepetés lesz. Azzal az egy kis kivétellel, hogy el kell takarni a szemed majd, nem láthatod hova megyünk! Rendben? - Elgondolkodott. Hogy lehet az, hogy bármit csinál, csak egyre jobban megkedvelem. Létezik ilyen? Vagy csak annyira akarom őt, hogy már az eszem sem tudom hol áll? (na jó tudom mert hát az nem mozog és a fejemben van de na!) Hátra dőltem a székemben végig szemeibe meredve. Olyan szép feketén csillognak! Már abba sem vagyok biztos elég lesz a másik meglepetésem. Elvégre is nem nagydolog, de úgy gondoltam létfontosságú így oda muszáj elmenni.

Yixing~

- Nem mondom el miket hallottam, titok marad köztem és Minsoo néni között! - elnevettem magam. - Akkor már mehetünk nem? - kérdeztem és lassan fölálltam az asztaltól, várva arra, hogy Yifan is fölálljon és menjünk.

Kris~

Bólintottam és felálltam az asztaltól. Kicsit összébb pakoltam és kivittem a tálcát Ajummának.

- Köszönjük szépen isteni volt, mint mindig! - rámosolyogtam ő megfogta kezem bele nyomva két becsomagolt csokis sütit. Hálásan pillantottam rá és elköszöntünk egymástól. Visszabaktattam Yixinghez egyik sütit a kezébe adtam. Egy pillanatra összeért kezünk. Az övé hideg volt csak nem fázik?

- Menjünk! Yixing.. fázol?

Yixing~

- Umm.. nem, a kezeim mindig ilyen hidegek, ha erre gondolsz - nevettem zavaromban. Régebben mikor nagyon benne voltam abban a bizonyos vámpír témában, mindig azt gondoltam, mekkora poén már, lehet én is vámpír vagyok. Hideg a bőröm, fehér, és ráadásul jól is nézek ki. Haha. Gyorsan bekaptam a sütit amit Yifan adott. Még elköszöntem Minsoo nénitől, majd kiléptünk a házból és elkezdtünk visszasétálni a kocsihoz. Most is elég kíváncsi vagyok, hogy hova megyünk, de ezúttal kibírom. Beültünk a kocsiba és bekapcsoltam a rádiót. Úgy döntöttem boldogítom Yifant az éneklésemmel.

- Te is énekelj, ha olyan megy, amit tudsz, oké? - vigyorogtam rá és elkezdtem énekelni meg táncolni. Épp a Fantastic Baby című szám ment. Nagyon bírtam, tök vicces énekelni rá, kívülről tudom. Yifan elnevette magát, de a rap részeknél ő is beszállt jó hangosan (haha, ezek szerint ő is elég jól ismeri ezt a számot). Egész jól rappelt, műsorvezető létére. Néha a refréneket is együtt énekeltük. Jobban mondva inkább kiabáltuk.

Kris~

Megnyugodtam, hogy nem fázik! Gyorsan megette a sütit, én inkább zsebre tettem, majd később megeszem. Gyors léptekkel haladtunk visszafelé egészen az autómig. Ott megint kinyitottam neki az ajtót, és én is beugrottam. Yixing bekapcsolta a rádiót ahol egyik kedvenc számom ment.

- Oké, de csak a te kedvedért éneklek! Szólj, majd ha már nem bírod, és abba hagyom! - mosolyogtam rá édesen, majd énekelni kezdtem vele együtt. – Wow, fantastic baby, dance! - felnevettem az útra figyelve.

Yixing~

Krisnek nem volt rossz hangja. Sok számot végig énekeltünk. Vagy ha esetleg nem tudtuk a szöveget, akkor halandzsáztunk. Kellemes meglepetésként ért, hogy egész jól elvoltam Yifannal. Kíváncsi voltam hova tartunk. Egy idő után éreztem, hogy lassít, és végül meg is álltunk. Gyorsan elővett egy ilyen szemkötő cucc-kombót. Kérdőn felhúztam a szemöldököm, de hagytam, hogy feltegye. Tényleg kell ez? Most már nagyon kíváncsi lettem.

Kris~

Vagy húsz számot végig énekeltünk együtt. Volt, hogy halandzsázva, de a legtöbbet normálisan...na jó viszonylag normálisan. Gyorsan közeledtünk a következő állomáshoz. Leállítottam a járművet oda ahonnan még nem lehet látni és előszedtem a szemkötőt. Mosolyogva, de óvatosan helyeztem fel rá. Villám gyorsan szálltam ki majd már rohantam is át az Ő oldalára. Kinyitottam neki az ajtót. Segítettem neki úgy kiszállni, hogy ne üsse meg magát, dolgaim magamhoz vettem, az autót bezártam.

- Yixing fogd meg a kabátom, hogy ne vessz el. - magamhoz húztam megvártam, míg megragad és elindultam vele. A padkáknál előre szóltam neki majd az ajtó előtt megálltunk. Yixing mögé sétáltam és megfogtam a szemkötőt.

- Készen állsz? - amint bólintott elszedtem szeme elől a gátat és vissza álltam mellé. - Remélem nem ittál még Bubble Teat, vagy esetleg még is?

Yixing~

Ohh bubble tea! Mióta itt vagyok Koreában sokat hallottam róla, de még soha nem volt időm kipróbálni. Örülök, hogy Kris idehozott! Elvigyorodtam.

- Még nem ittam! Jujj, majd segíts választani, hogy milyet igyak! - mondtam izgatottan.

Kris~

Arcán meglepettséget láttam. Ezek szerint tetszik neki. Bólintottam kérésére majd együtt sétáltunk be. Az összes szem ránk szegeződött. Oké hogy helyesek vagyunk meg minden, de lehetne diszkréten is. Oda sétáltunk a pulthoz ahol a különféle bogyók voltak. Elkezdtem neki magyarázni kínaiul melyikek szerintem a legjobbak, én milyet iszok. Míg Ő még válogatott milyet igyon, magamnak megrendeltem a forró mangós teát minden féle bogyóval.

- Na a tied milyen lesz? - még mindig kínaiul társalogtunk. Amint választott az övét is megrendeltük amit hamar el is készítettek. Kifizettem mind a kettőt majd elvettem kettő szívó szálat. Egyik lila volt a másik kék.

- Itt bent ülünk le? - aprót bólintott és elindult az ablak melletti két személyes asztalhoz. Ott leültünk - meglepő módón. Gondolom azt hittétek állni fogunk - majd megmutattam neki hogyan kell bele szúrni milyen technikával.

Yixing~

Húúú, nagyon sok féle volt! Sokáig tartott mire választottam, de végül egy epreset vettünk mindenféle bogyóval. Kinézetre már most nagyon tetszett! Kris lila szívó szálat választott nekem. De aranyos. Leültünk és bemutatta nekem, hogy kéne átszúrni a tetejét. Persze, szerintem rosszul csinálta, és elkezdett kifolyni belőle. Mire átszúrta, egy kisebb tó volt a tetején amit - miközben totálisan zavarban volt - leszürcsölt róla. Én elnevettem magam. Egész aranyos látványt nyújtott, ahogy a 190 centis playboy elpirult.

- Na ezt figyuzd Yifan! - mondtam lelkesen, és egy jól irányzott, határozott szúrással, (nem úgy, hogy szépen lassan nyomtam bele) átszúrtam mindenféle szivárgás nélkül. - Látod? Született tehetség vagyok! - nevettem.

Nagyon jól éreztem magam. Valahogy éreztetni akartam, hogy egész jól halad. Kicsit fölemelkedtem a székből és előrehajoltam, majd nyomtam egy gyors kis puszit az arcára. Gyors volt, de mindenképp lehetett érezni. Miután visszaültem a székbe, szélesen rámosolyogtam és elkezdtem inni a bubble teamet.

- Eddig nagyon jól haladsz Yifan. - mondtam mosolyogva. Ez a bubble tea nagyon finom!

Kris~

A szó is belém fagyott. Ő. Most. Önszántából. Megpuszilt. Felment bennem az adrenalin, legszívesebben ugráltam volna örömömben, de most higgadtnak kell maradnom. Elsőre sikerült kinyitnia meglepődtem, mert nekem még harmadjára sem sikerült anno és most sem.

- Hát az biztos, hogy nagyon tehetséges vagy. Nem csak énekben, hanem ebben is. - kuncogtam és inni kezdtem. - Mint mondtam mindent meg fogok tenni azért hogy belém szeress… - elhalkultam. Reméltem nem igazán figyelt rám. Arcom már biztos pipacs vörös lehetett.

Hosszan elbeszélgettünk még az életről, a versenyről, magunkról. Úgy éreztem kezd megnyílni felém. Egyre több és több dolgot mondott el magáról, amit mélyen elrejtettem magamban. Az idő így gyorsan telt. Az ott létünk alatt voltak, akik oda jöttek megszeppenve képet kérni és közös beleegyezéssel álltunk be egy, kettőre. Arcomon valószínűleg lehetett látni nemtetszésem. Ha valakivel randizok, akkor senki se zavarja meg. Yixing észrevette rajtam hogy zavar, meg eleve indulni kellett a vacsora helyszínre, ami a következő program volt. Kibattyogtunk az autóhoz, beszálltunk majd hátra vetettem magam Yixinget bámulva.

Yixing~

Egész jól el tudtunk beszélgetni. Yifan nagyon vicces tudott lenni. De csak akkor, hogyha nem úgy tervezi. Ha meg direkt vicces akar lenni, akkor csak azt éri el, hogy aranyos lesz. De komolyan. Páran odajöttek hozzánk képet csinálni (jéé ennyire helyesek lennénk, vagy csak ismerték Yifant?). Én személy szerint nem bántam, de Yifant eléggé zavarta, úgyhogy elindultunk az autó felé. Beszálltunk, és egy idő után már frusztrált, hogy Yifan folyton engem bámul, szóval rákérdeztem.

- Mi az? - vontam föl egyik szemöldököm.

Kris~

- Semmi - megráztam fejem- Aranyosak voltak bent az emberek. Csak.. én amondó vagyok, ha valakivel randizod, vagy csak barátilag is mászkálunk, ne zavarjanak meg és a hatodik ember már sok volt. Veled jöttem randizni és akkor csak veled szeretnék lenni. - Vissza felegyenesedtem, kicsit nyújtóztam majd rámosolyogtam. - Ha szeretnél máskor is eljöhetünk ide. - elindítottam az autót és elindultam a következő állomás fele (ez alatt helyszínt értek).

- Most pedig Yixing jön a következő meglepetés a mozi előtt. - legalább is ami hivatalos. A nem hivatalos a csomagtartóban van. Vagyis, hivatalos, de még sem olyan jellegű, mint ezek ahol voltunk eddig.

Yixing~

Mikor azt mondta, hogy csak velem akar lenni, bevallom férfiasan, eléggé elpirultam. Nem mintha úgy értette volna, hogy élete végéig vagy ilyenek, tudom, hogy csak úgy mondta, hogy a randi alatt.... De azért valahogy olyan jó volt hallani ilyesmit..... Oké, igen, bevallom, mélyen legbelül reménytelenül romantikus vagyok!

- Eljöhetünk majd megint.... finom volt... - motyogtam kicsit zavarban léve. Soha nem szoktam zavarban lenni akkor most miért? Szedd össze magad Yixing! - Még hány helyre viszel? Nem fer, túl kíváncsivá teszel. - nevettem, miközben ölemben lévő ujjaim babrálását néztem.

Kris~

- Még három helyre megyünk. Ígérem tetszeni fognak. - rámosolyogtam kedvesen és a meglepetés felé hajtottam. Vacsora helyszínének egy letisztultabb éttermet választottam, aminek az ételei isteni finomak. Yixing megint kíváncsiskodott egy kicsit, de eltereltem a témát finom kis módszerekkel, amik szerencsémre beváltak. Végig beszéltük az utat arról mi az amit szeret és mi az amit nem. Jó volt ezeket megtudni így legalább tudom, például hogy legközelebb mit főzzek neki…

Amint oda értünk az étteremhez kiszálltam és ismételten kinyitottam neki az ajtót. Azt hiszem, ehhez nem fogok hozzá szokni, de nála megteszem. Boldogan kiszállt és várta, míg mindent elintézek. Magamhoz vettem pénztárcám, telefonom, kulcsom és már indultunk is befelé. Bent meleg hangulatos közeg fogadott minket. A falak egy része fehér volt fekete mintával a másik fele pedig üveg vagy fém. Előre asztalt foglaltam így nem volt semmi probléma a pincér oda kísért minket majd át nyújtotta az étlapot.

- Bármit választhatsz, nagyon finom ételek vannak itt. - kinyitottam saját kis füzetkém és válogatni kezdtem. Szemem megakadt egy újdonságon. Narancsos kacsa, barna rizzsel, mellé különleges szósszal. Ezt még nem próbáltam! Ezt fogom választani az már biztos. Mellé pedig rendelek uhm.. azt hiszem majd egy kis vörösbort.

- Na sikerül választani?

Yixing~

Egy étterembe hozott. Kicsit klisé, de romantikus szóval tetszett. Meg egyelőre valamiért tetszik ez a hatezer helyre való elvitel, elég egyedi. Odaadták a menüt és én jó sokáig próbáltam eldönteni, hogy mit válasszak. Yifan szerint minden nagyon finom, de egyes kaják olyan furán néztek ki.... Végén úgy döntöttem megkérem Yifant, hogy válasszon már nekem valamit.

- Yifaaan~ Nem tudok választani...... Választasz nekem valamit? - kérdeztem arcomat a menübe temetve.

Kris~

- Mi lenne ha ki próbálnád velem a narancsos kacsát, különleges szósszal? - megmutattam neki a képet az ételről mire hevesen bólogatott. - Akkor ez végleges? Mi lenne, ha desszertnek ennénk egy kis fagyit? - mindenre bólintott. Ide hívtam a pincért a rendeléseket le adtam. Kíváncsi vagyok milyen íze lehetett, eddig egyszer ettem kacsát mondjuk az finom volt, mert anya csinálta és minden finom, amit ő készít el.

Hamar kiérkezett az étel és a behűtött bor. A pincér mindkettőnknek töltött majd távozott köreinkből. Közelebb hajoltam az ételhez és megszagoltam. Csodálatos illata volt nem tagadom és a kinézete sem semmi.

- Jó étvágyat Yixing, remélem ízleni fog. Legközelebb én főzök, majd neked valami finomat megígérem.

Yixing~

Isteni illata volt a kajának! Komolyan! Hamar elkezdtem enni és hihetetlenül finom is volt! Kris mondta mielőtt elkezdtünk enni, hogy majd főz nekem. Már hallottam egy párszor hogy tud főzni, de en még egyszer se említettem szerintem hogy én is nagyon jól főzök.

- Tudod, Yifan..... egyszer majd én is akarok neked főzni.... Csak hogy lásd, hogy én még jobban főzök, mint te! - mosolyogtam rá aranyosan. A kacsa hamar elfogyott, mert hát, nagyon finom volt, szóval egyértelmű hogy hamar megettük. Yifan rendelt még két fagyit, de azt már elvitelre kértük és beszálltunk vele a kocsiba, mert Yifan szerint nem fogunk oda érni a filmre. Nagyon, nagyon jól éreztem magam, valamilyen csoda folytán... Yifan társasága egész kellemes volt... Ráadásul pont most belegondoltam, hogy mennyi pénzt költött rám eddig, és elgondolkoztam, hogy vajon mennyit fog még... Jézusom. Ráadásul nem tudom, hogy úgy viselkedtem-e vele, ahogy megérdemli. Szerintem nem csináltam semmi bunkót vagy megbántót, vagy olyat, amitől esetleg azt gondolná, hogy nincs esélye... sőt pont az ellenkezőjét tettem azzal a puszival!

- Yifan... te jól érzed magad velem? Mármint ezen a..... randin? - kérdeztem halkan, még mindig fagyimat nyalogatva.

Kris~

Hamar elfogyott az étel mind kettőnk tányérjáról. Azt hiszem ezen túl a kacsa lesz a kedvencem. Boldog voltam, hogy azt monda majd főz nekem. Ezek szerint tényleg add nekem esélyt és nem csak próbálkozásokat enged meg. Igazi esélyt kapok tőle! A számlát gyorsan elrendeztem miután kihozták a fagyikat, amiket a kocsiban kellett elfogyasztanunk, mert nem értünk volna oda a filmre. Már bent ültünk mikor megkérdezte jól érzem e magam vele. Még hogy jól? Remekül. Régen voltam ilyen randim, ami ennyire jól sikerült volna. Eddig mindig, aki velem volt többet és többet akart, de Ő nem. Neki elég volt az, amit adtam, egy szóval sem mondta, hogy kevesellné.

- Tudod Yixing, 2 éve próbálok találni valakit akivel jól érzem magam akit szerethetek és ő viszont szeret nem csak a pénzem, olyat aki megmosolyogtat, akivel szabad lehetek. És most nagyon boldog vagyok! Legszívesebben agyon ölelgetnélek, de tudom, hogy még nem szabad, amikor a puszit is adtad legszívesebben ott ugráltam volna annyira jól esett. - Elmosolyodtam majd a maradék fagyit egy húzásra benyomtam számba és elindultam a mozi felé ami alig volt kocsival húszon öt percre.

Yixing~

Szívverésem kicsit, nagyon, felgyorsult. Ekkora hatása lenne rajtam a szavainak? Jó, mondjuk, ha valakinek folyton szépeket mondanak, egy idő után előfordulhat ilyesmi...

- Végülis azt senki nem mondta, hogy nem szabad... csak..... - kezdtem el a lehető leghalkabban, nagyon, nagyon igyekezve hogy ő ne hallja meg és borzasztóan elpirultam zavaromban. Miket beszélek? - Umm... Yifan? Most mondj te magadról dolgokat! Eddig végig rólam volt szó... - mondtam félénken. Jézusom mikor lettem én ilyen félénk kis nyámnyila? Ezen változtatnom kell Yifan körül.

Az úton a mozi felé Yifan elmondott egy csomó mindent magáról és így én is úgy éreztem, hogy közelebb kerültünk egymáshoz.... Akarom én ezt? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Yifan nem jó társaság és nem aranyos, ahogy próbálkozik, mert látszik, hogy tényleg tetszem neki. Am jól esik. Nos, ha esetleg elhív majd több randira, vagy esetleg elkezdünk valamikor járni, akkor majd meglátom, hogy is van ez. De úgy tűnik, egy esélyt mindenképp szeretnék adni Yifannak.

Kris~

Az úton rengeteg mindent elmeséltem neki magamról. Voltak közte kicsit cikisebb dolgok is amiket csak azért mondtam el hogy nevessen. Imádom mikor nevet és látszanak a gödröcskéi. A szemei pedig csillognak.

Időben értünk be moziba. Vetem pattogatott kukoricát és két nagypoharas kólát is. Kint még megkérdeztem Xinget biztos jó e neki a horror film mire csak bólintott, hogy igen. Mikor elkezdődött és egy ijesztő kép bevillant nagyon jól viselte, én egy kicsit megijedtem, bár megpróbáltam nem mutatni ezt kifelé. Kis idő múlva Xing közelebb csúszott hozzám.

- Ha nagyon félsz nyugodtam szorítsd meg a kezemet. - oda suttogtam neki. Azt gondoltam így könnyebben el tudja ijedtségét tűntetni. Párszor meg is tette, de a vége felé már nagyon álmos volt. A kólák is elfogytak, amitől talán kicsit felébredt volna a popcornról nem is beszélve. Mikor vége lett elsőnek mentünk ki és siettünk a kocsihoz. Szegény nagyon fáradt lehetett, ha már itt helyben be aludt volna. Gyorsan kinyitottam neki az ajtót, ő beült, hátra dőlt szemeit pedig lehunyta. Gyorsan betakartam egy pléddel majd én is beszálltam és elindultam vissza.

Yixing~

A film elején még egyáltalán nem volt semmi, hú de nagyon ijesztő szóval még nem ugrottam Yifan nyakába az ijedségtől. Bár jót nevettem magamban mikor Ő egy kicsit összerezzent. Aranyos volt. Ahogy egyre jobban belebonyolódtunk a film történetébe és egyre ijesztőbbek lettek a hatások meg úgy minden, bevallom é nagyon elkezdtem félni, szóval, lenyelve Yixing büszkeségem, közelebb csusszantam Yifanhoz, és mikor mondta, hogy fogjam meg nyugodtan a kezét, ha nagyon félek, nem haboztam megtenni. Többször is volt, hogy még fejem is vállába rejtettem, mert nem mertem oda nézni. Nem tudom, hogy a válla hibája volt-e mert túl kényelmes volt vagy csak szimplán kifárasztott ez a sűrű nap, de egyre álmosabb lettem, és mikor vége volt a filmnek nehezen vánszorogtam ki a kocsihoz, és ahogy beültem elaludtam. Legközelebb akkor keltem föl mikor megálltunk a házamnál. Álmosan, szememet dörzsölgetve, kimásztam a kocsiból. Yifan felkísért az ajtómig ahol is szembe fordultam vele és egy darabig csak néztem a szemébe, álmosan mosolyogva.

- Yifan.... nagyon jól éreztem magam, köszi ezért az egész randiért. - rávillantottam egy féloldalas mosolyt, mikor csak az egyik gödröcském látszott, de az nagyon mélyen. Kicsit közelebb léptem, mert olyat terveztem csinálni, amit szerintem nem fogok megbánni később, és úgyis megérdemli. Mikor már elég közel voltam, picit lábujjhegyre álltam (mert hát valljuk be, Yifan azért elég magas) és karjaimmal nyaka körül egyensúlyozva megcsókoltam. Bár inkább puszinak nevezném, ami a szájára ment, ugyanis teljes mértékben ártatlan maradt, mindenféle nyelvhasználat nélkül. Őszintén szólva nagyon kellemes érzés volt. Miután véget vetettem a csóknak (puszinak) eltávolodtam tőle és még egyszer rámosolyogtam.

- Ez a jutalmad az a mai napért, érd be vele! - mosolyogva, integetve beléptem a lakásomba és bezártam az ajtót magam mögött. Egyből az ágyra dőltem és elaludtam, ahogy beértem a szobámba. Furcsa álmom volt sárkányokról meg unikornisokról.

Kris~

Yixing már csak a lakásuk előtt kelt fel. Álmoskás arca még tündéribb mint mikor mosolyog. Így kicsit olyan volt hunyorogva, mint egy betépett koala. Felsegítettem az ajtóig ahol megállt egy pillanatra. Rám nézett és elejtett egy féloldalas mosolyt. Gödröcskéje még mélyebb volt, mint akkor. Kicsit közelebb araszolt lábujjhegyre állt és számra puszilt. Megdermedtem. Azt hittem ezt jóval később fogom megkapni… mikor megérdemlem. Mire reagálni tudtam volna beszaladt. Lecsúsztam az ajtó mentén a földre és csak mosolyogtam. Ekkor eszembe jutott valami, amit teljesen elfelejtettem. Az unikornis plüsst nem adtam neki oda. Gyorsan felpattantam leszaladtam érte, kezembe vettem egy papírt is és egy tollat. Visszamentem ajtaja elé ahová letettem a papírra pedig írtam neki néhány sort.

"Köszönöm szépen neked ezt a csodálatos napot. A puszit, amit arcomra és számra kaptam sosem felejtem el. Az unikornis lett volna az utolsó meglepetésem neked, de nem tudtam személyesen át adni, mert elaludtál és elfelejtettem. Remélem tetszeni fog. Mikor megláttam rád gondoltam. Yifan~"

Ezzel letettem a kis ajándék táskát és haza indultam. Lent a kocsiban zenét kapcsoltam. Boldog voltam nagyon is és ezt neki köszönhetem. Csak neki! Amint haza értem, a hálószobát vettem célba. Ahogy beléptem rögvest rá vetettem magam és már aludtam is.

(Ééés akkor most meg Kray kép, mert a gépem nem működik rendesen ezért nem lehet gif >< de azért yaay ^w^)