1. fejezet

Baekhyun~

A nevem Byun Baekhyun, 22 éves vagyok és egy Seoul-i kis kávézóban dolgozok már vagy egy éve. Itt ismertem meg legjobb barátomat Minseokot. Szüleim egy kis városban laknak Seoul-on kívül. Mikor 21 lettem eljöttem otthonról, mert az volt a tervem hogy híres énekes/idol leszek. Nahát, ez kb. annyira jött össze, hogy most egy kávézóban dolgozom, ráadásul elég kevés pénzért. De még nem adtam fel. Néhány tehetségkutatóban már próbálkoztam, de sehol se tetszett annyira a hangom senkinek hogy sokáig juttassanak. Ez egy kicsit elkeserítő, mert szerintem elég jó hangom van. És ezt most nem úgy mondom, hogy egoista lennék vagy ilyesmi, egyszerűen csak sokan mondták már. De a zsűrik nagy része nem figyel fel rá. Emiatt már egy kicsit idegesítenek. Sokan vannak, akiknek rosszabb hangja van, mint nekem, de bekerülnek. Szóval vártam hátha egyszer eljön az én időm.

~*~

Egyik szokásosan unalmas napomon, beléptem a kávézóba, hogy elkezdjem az éjjeli műszakomat Minseok után. Ő, ahogy bementem, lerohant.

- Baek, láttad az új tehetségkutató reklámját? Az újságban is benne van! - izgatottam mutatta nekem a mai lapot. Ezt még tutira nem láttam, nem nagyon olvasok újságot. Kivettem a kezéből és rápillantottam a cikkre.

- Elvileg a zsűrik között ott lesz Park Chanyeol is! - vigyorgott szélesen Minseok. Park Chanyeol? Úristen, imádom őt, kedvenc előadóm és a példaképem is. Minseok tudta ezt, gondolom ezért mondta el.

- Nem mondod? Komolyan?- néztem rá kitágult szemekkel. - Szerinted jelentkezzek? Megéri?- kérdeztem kicsit bizonytalanul.

- Persze! Nagyon jó hangod van és Park Chanyeol, Baek, Park Chanyeol. Talán ez a te esélyed. Nem sokkal idősebb, mint mi, lehet, hogy jobban tetszik neki a hangod, mint a vén trottyoknak. - nevetett aranyosan Minseok. Most komolyan, idősebb nálam, de olyan aranyos, mint egy kis ötéves.

- Jó, jó, tudom, Park Chanyeol, már csak érte is megéri- mondtam izgatottan.

- Neten lehet jelentkezni, mikor ma hazamész ne felejtsd el. - intett Minseok és elindult haza.

- Oké!- még utána kiabáltam nevetve.

Mikor végeztem a munkával már hajnali egy körül lehetett. Haza mentem, és fáradságom ellenére azonnal bekapcsoltam a laptopom és megnéztem azt a jelentkezés dolgot. A válogató körülbelül két hét múlva lesz, addig lehet jelentkezni. Gyorsan jelentkeztem, nehogy véletlenül meggondoljam magam. Miután végeztem gyorsan lezuhanyoztam és elmentem aludni.

Chanyeol~ 

A nevem Park Chanyeol,- bár ezt ki nem tudja, engem mindenki ismer- híres rapper emellett még magát ki nem szórakozott fiatal, szinte még gyerek lelkű emberi lény. Gangnambam élek, a kutyusommal Yodával de csak pukinak becézgetem, mert sokat fingik. Általában az orrom alá, ha netalántán a mellkasomon aludna el-ami az év 365 napjából 350szer tuti, hogy előfordul - van külön kis helye, de abba még sosem feküdt szerintem nem szereti, de meg kell tartani a látszatott. Sokszor viszem magammal fellépésekre, díjátadókra meg hasonló helyekre ilyenkor a legjobb barátom, Suho szokott vigyázni rá. Nagyon bírom, a hülye fejét olyanokat tud beszólni, hogy a földön, fetrengek tőle fájdalmamban. Imádom, hogy a szomszédom, jobbat nem is kívánhattam volna magamnak. Bár sokszor panaszkodik, hogy miért nem viszek fel csajokat vagy valakit, de egyszerűen nem jönnek be a mai lányok. Nyávognak, és ha hozzájuk érsz, rájuk jön a spontán orgazmus erre pedig nincs szükségem.

~*~

Ma egy munka megbeszélésre kellett mennem. Valami új tehetségkutató indul ahova felkértek zsűrinek. Már látom, ha elfogadom, nagyon fogom élvezni és hátha lesz egy normális ember is. Reggel komásan indultunk el manageremmel karöltve a kiadóhoz, pilláim még alig nyíltak, ki de az unalmas maszlagot kellett hallgatnom, blablabla ez lesz a dolgom meg az, blablabla… tudom mi egy zsűri dolga, már voltam a Korean Idolban. Na, az a műsor gagyi volt. Mi a jó abban, ha kategorikusan vannak? Sokkal emberibb, ha nem! De ez csak szerény kis véleményem.

- Bele egyezik Park Chanyeol?- kérdezte a szőke hajú kissé idős asszony tekintélyt parancsoló tekintetét rám meresztve.

- Igen. - feleltem félvállról. Nagyon remélem, hogy nem ugyan olyan lesz, mint a többi, bár ha már én ott vagyok, rossz nem lehet az biztos! Nem, nem vagyok, egoista csak tisztában vagyok az adottságaimmal.

A hetek teltek és teltek. Suho nagyon segítőkész volt mindenhova eljött velem. Vásárolni, ide-oda mászkálni, megnézni a stúdiót, a színpadot aztán azoknak a fényképeit, akik jelentkeztek. Tudtam, hogy ekkora híre van, de hogy ennyien fognak jelentkezni azt nem. A legtöbb fiú. Mit is várhattam volna a mai lányok már nem olyanok… nem csoda hogy kezdenek a fiúk is vonzani. Uram isten miket beszélek?! Ah, hülye vagy Yeol kezdesz Suhósodni, ez pedig rossz nem leszek szőke! Mármint hajszínügyileg. A válogatók holnap kezdődnek, azaz 2014. augusztus 15-én. Kíváncsian várom a képekhez milyen hang fog társulni és ki lesz a győztes. Igen, én már ezen agyalok vicces nem? A zsűri társaim mind ismerem, dolgoztam már együtt velük. Ailee-vel közös számot írtunk, Kyuhyunnal sokat baromkodok lévén hogy egy cégnél vagyunk. Kyungsoot - művésznevén D.O-t - a filmszakmából ismerem. Tehetségesek mit ne mondjak nagyon is, de azért kíváncsi leszek hogyan állnak majd ők is egy ilyen kihívás elé. Elvégre, ha jobban bele gondolunk, mi döntünk java részt a személyek sorsáról. Egyeseknek sikerül, de vannak, akik elbuknak és egy sarki kisboltban fognak dolgozni, vagy esetleg szakmájukban helyezkednek el.





Baekhyun~

Gyorsan eltelt ez a két hét és azon kaptam magam, hogy a válogatás előtti napon nem tudok aludni. Folyton az járt a fejemben hogy vajon milyen lesz. Meg persze tele volt a fejem Chanyeollal. Nem gondoltam eddig, hogy meleg vagyok vagy ilyesmi, csak szimplán felnéztem rá mert nagyon, nagyon tehetséges, de olyan szinten tudok azon fangörcsölni hogy milyen szexin néz ki, hogy már kezdem elhinni, hogy egy kicsit, talán, közelítek ahhoz, hogy meleg legyek. Nem mintha zavarna. Chanyeolért bármit. Bár az se biztos, hogy ő meleg. De nem is ez a lényeg, versenyezni megyek oda, emberek. Ránéztem az órára. Hajnali 2. Ahh, ez így nem lesz jó, több alvás kéne, holnap nem nézhetek ki úgy, mint aki nem aludt egész este. Még ha tényleg igaz is. Bedugtam a fülhallgatóm és megpróbáltam Chanyeolt hallgatva elaludni.

Valami fura zajra keltem. A fejem alól szólt, és talán, de csak talán valami zene volt, de ilyen kómás állapotban tudod, mikor tudom megmondani mi volt az. Gyorsan megpróbáltam elővenni, hogy kikapcsoljam mikor megláttam, hogy nem is csak úgy magától szól, hanem Minseok hív.

- Mi van? - kérdeztem álmosan dörzsölgetve a szemem.

- Yo, gondoltam felhívlak, mert, ahogy ismerlek elaludtál volna és lekésted volna a meghallgatást. - mondta életteli hangon Minseok. Ja, könnyű neki, ő mindig is jobban bírta a reggeleket, mint én.

- Oh, köszi, nem tudom mennyi az idő, de készülök - ezzel ki is nyomtam a telefont. Az órám szerint még volt három órám hogy odaérjek. Abból kettő a készülődés. Kiválasztottam valami szerintem menő öltözéket és beállítottam a hajam. Úgy döntöttem kihúzom a szemem, mert, el kell, hogy ismerjem nem áll rosszul. Mikor kellőképpen elégedett voltam a kinézetemmel, pont letelt a két óra készülődési időm, és mentem is a meghallgatásra.

Mikor beléptem az épületbe, már nagyon izgultam. Valahol itt van Chanyeol. Itt. Remélem, összefutok vele még kezdés előtt. Bár nem tudom, mit mondanék neki, de attól még nagyon szuper lenne.

Elintéztem mindent, amit kellett, beregisztrálást meg ilyeneket, és csak lődörögtem a sok másik versenyző között. Egyre jobban izgultam, már a kezeim is remegtek és idegesen rágtam a szám szélét. Ráadásul kezdtem elég rosszul érezni magam, lehet a reggeli meg ebéd hiánya miatt. Már elkezdődött a válogatás és valahol a közepe felé járhatott. Olyan jó lenne ha Minseok el tudott volna kísérni, akkor most simán meg tudna nyugtatni és mondaná nekem, hogy én vagyok a legjobb. Ráadásul tutira hozott volna kaját, mert hát ő mindenhova visz. Szóval most lenne mit ennem és nem kéne egyedül megbirkóznom a pillanatnyi lámpalázammal. Elvileg csak a vége felé fogok sorra kerülni, de már most izgulok és ráadásul, szarul is éreztem magam. Remek. Épp elsétáltam azon a folyosón ahol a meghallgató terembe nyíló ajtók voltak mikor hirtelen megszédültem. Gyorsan megkapaszkodtam a falban és a kezemet a hasamra szorítva leguggoltam. Francba. Pont ekkor hirtelen kinyílt az előttem lévő ajtó és kisétált Park Chanyeol. Park. Chan. Yeol. Kitágult szemekkel néztem rá. Élőben még jobban nézett ki, mint képeken meg videókon. Pedig azt hittem az nem lehetséges. Hangosan dobogott a szívem, de nem figyeltem rá, biztos csak a rosszul lét meg az izgulás miatt van.

(egy random baekyeol gif nektek, míg nem hozzuk a kövi fejezetet:3)