3. fejezet

(Baekhyun válogatón énekelt dala ;) )

Chanyeol~

Alig hogy leraktam a seggem, már jött is be az első személy, valami Luhan. Kínai származású fiú, de nagyon jól beszéli a koreait, le a kalappal előtte. Maga a szám, amit választott nem az a tipikus, amit válogatóra szán az ember, de így csak még jobban tetszett.

A zene elindult. Luhan énekelni kezdte a választott dalt. Néhol voltak hibák, de azok sem súlyosak. Látszólag D.O-nak és Kyuhyunnak nagyon tetszett, rólam nem is beszélve. Ez a szám az ébresztőm!

 - Nos, hát Luhan- kezdett bele Kyuhyun- Nem találok szavakat. Az hogy kínai létedre ilyen jól megy az angol, lenyűgöző! Biztosan a mentorod lennék! Én igent mondok!- mosolygott rá. Szegény biztosan megijedhetett. Kyuhyunt követte Ailee, Én majd végül D.O. Mindannyian végig dicsértük, mert lássuk be nagyon jó volt! 

Aztán amint kiment jött egy leányzó, alig voltak lányok, pedig azt hittem sok lesz, de ezek szerint tévedtem. A lány jól teljesített! Ailee noonának nagyon tetszett. A hangjuk még hasonlított is! Aztán jött Ő! Gyorsan a papírra pillantottam.

- Há! Baekhyun! - kiáltottam el magamat. Társaim mind rám néztek, mint ha hülye lennék, de egy legyintéssel elintéztem az egészet, majd vártam, hogy bejöjjön.





Baekhyun~

Mielőtt még szólítottak volna, gyorsan elmentem a mosdóba, hogy rendbe szedjem magam. Mikor végeztem, visszamentem a váróba és épp láttam, ahogy egy lány elindult a színpad felé. Egy fiú már hiányzott a társaságból, tehát gondolom ő már végzett. Kezdtem megint izgulni, de most nem az a rosszfajta volt, hanem az, mikor már alig várom, hogy megmutathassam, nekik mit tudok. Eltelt pár perc és szólították a nevem. Torkomban dobogó szívvel indultam el a színpad felé, és egy pillanatra arról is megfeledkeztem, hogy Chanyeol is ott ül a zsűriben. Felléptem a színpadra és egy pillanatra nem sok mindent láttam, mert a fények elvakítottak egy kicsit. Megálltam a színpad közepén és a számhoz emeltem a mikrofont.

- Hello! - üdvözöltem a zsűrit.

Chanyeol~

Zsűri társaimmal mind egyszerre köszöntünk vissza. Arcomra sunyi mosoly ült. Meg van a neved!

- Na, szóval Byun Baekhyun. Miért jelentkeztél ide, miért szeretnél énekes lenni? Mennyi idős vagy?

- Van barátnőd? - vágott közbe Noona. Csak egy fintort vágtam, majd visszafordultam Baekhyun felé.





Baekhyun~

Tekintetem végig szaladt a zsűrin. Csupa olyan ember ült ott, akit nagyon szeretek és vagy elképesztő hangja van, vagy nagyon jó színész, vagy mindkettő. Meglepetésemre Chanyeol kezdett el hozzám beszélni. Mikor Ailee noona megkérdezte, hogy van-e barátnőm láttam, hogy Chanyeol elfintorodott, de a jelenlegi helyzetben nem kezdtem el nagyon gondolkozni rajta, hogy miért.

- Kezdem azzal, hogy 22 éves vagyok, egy éve lakom Seoulban. Azért jöttem ide, mert nagyon szeretek énekelni és szeretném, ha a hangom boldoggá tenné az embereket. - mosolyogtam a zsűrire. - És nincs barátnőm. - néztem rá Ailee-re halkan nevetve zavaromban.

Chanyeol~

Cseles! Elég hatásosan tud beszélni. Ez, hogy nincs barátnője kisebb boldogság érzetet adott. Nem tudtam volna megmondani miért, de örültem neki. Vigyor ült ki arcomra, amit nem tudtam levakarni onnan.

- És mit fogsz énekelni nekünk? - tértem a tárgyra.

- Ennek örülök- harapta be ajkát noona.

- Noona! Nem. Baekhyun nem lesz a tied!- suttogtam miközben szúrósan néztem rá.





Baekhyun~

Chanyeol mondott valamit Aileenek, de túl halkan ahhoz, hogy a hangos szívverésemen keresztül halljam. Noona elnevette magát rajta és utána csak mosolygott.

- Really I Didn't Know-t, Im Hee Suk-tól. - mosolyodtam el, és elkezdtem felkészülni lélekben az éneklésre.

- Halljuk - szólalt meg D.O. Úgy tűnt ő ismeri a dalt. Bólintottam és fejemet lehajtva vártam, hogy elindítsák a zenét. Aztán elkezdtem énekelni.

Chanyeol~

Nagyon izgatott lettem a választott szám hallatán. Egyik kedvencem. A szöveg rengeteg érzelmet közvetít. Remélem BaekHyun nem bukik bele ebbe a nehéz dalba.

A zene elindult. BaekHyun a szájához emelte a mikrofont, szemeit lehunyta. Végignéztem zsűri társaimon, akik mind érdeklődve figyelték. Egyszer csak egy gyönyörű hang csapta meg fülemet. Azonnal az énekesre figyeltem. Elképesztő volt. A hangjához nagyon passzolt, rengeteg érzelem jött elő belőlem. Sok gyerekkori emlék, a pályafutásom kezdeti nehézségei, az első szerelmem, a vele való szakításom. Szemeim automatikusan záródtak le, de könnyeim így is utat törtek maguknak. Ezt a hangot minden nap hallgatnám. Sosem akarom, hogy abba hagyja. A büfében nem gondoltam volna, hogy egy ilyen srácból ilyen hangok szöknek fel.

A dalnak vége lett Baekhyun abba hagyta az éneklést. Pislogóim kinyitottam, mosolyogva állt előttünk - még a mosolya is szép- nem is értem miért nem figyeltek még fel rá eddig. Szám szóra nyílt, de hang nem jött ki rajta. Semmi sem. Ahogy magam mellé néztem a többiek sem tudtak igazán mit mondani, kivéve Kyungsoot.

- Gratulálok! Szép teljesítmény. Nagyon nehéz dalt választottál, remélem, ezt tudod. De sikerült megugranod. A hangodhoz nagyon illett ez a dal, gyönyörűen kiénekelted a magas hangokat. A színpadi előadáson még van mit javítani, de megoldható. Minden esetre én tovább küldenélek. - D.O után Kyuhyun is felbátorodott.

- Hát én nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon meghatódtam, tényleg nagyon szép hangod van. Elég érdekes a hangszíned, ami nagyon tetszik, minden nap szívesen hallgatnám. Akár musicalekben is simán el tudnálak képzelni, én is igent mondok.

Már kezdtem volna bele de Noona közbe vágott. Aish, én akartam most mondani, de nem szólók érte, majd panaszkodok Suhónak.

- Hát Baekhyun az első kérdésem az lenne, lennél a férjem? - nevette el magát Noona - Szerelmes lettem a hangodba! Az biztos, hogy első számú rajongód leszek. A magas hangokat néha egy kicsit lentebb vitted. Nem tudom, ez direkt volt vagy nem? Minden esetre igent mondok. Remélem, én leszek a mentorod! - álmodozz csak noona, Őt nem kapod te meg!

- Na, végre én jövök! – vigyorogtam rá. - Eleinte nem gondoltam volna, hogy ilyen hang jön ki belőled nagyon megleptél, jó értelemben. Haza viszlek és a személyes rádióm leszel. Nincs apelláta – kacsintottam - Bár a magas hangokhoz nem nagyon értek lévén hogy rapper vagyok, de biztos tudnék segíteni neked benne, tovább mehetsz! Tőlem is igent kapsz! - Forogtam székemmel, mint egy öt éves.



Baekhyun~

Mikor befejeztem az éneklést kinyitottam a szemem és mosolyogtam. Annyira jó érzés énekelni és kiengedni minden érzésemet egyszerre. Nem emlékszem semmire abból, hogy, hogyan énekeltem, csak arra emlékszem mikor elkezdtem. De látni, hogy a közönségnek és a zsűrinek tetszett nagyon jó érzés volt. Az meg pláne, hogy Chanyeol még meg is könnyezte. Szívem a torkomban dobogott és annyira boldog voltam, hogy nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Mikor a mentorok sorban mondták a véleményüket, és hogy tovább jutok e, mosolyom még nagyobb lett. Láttam, hogy Chanyeol már nagyon akarja mondani, de mindig gyorsabb nála egy-egy zsűri tag ezért szúrós szemekkel nézett mindig arra, aki előbb megszólalt. Főleg Ailee noonára, aki megkérdezte, hogy lennék-e a férje. Erre nem tudtam mit csinálni csak halkan elnevettem magam.

Valamiért Chanyeol véleményét vártam a legjobban. Izgatottan ránéztem és mikor elmondta a véleményét, és hogy tovább mehetek megint elmosolyodtam. Ó, hogy én milyen szívesen lennék a személyes rádiója.

- Köszönöm, most nagyon boldog vagyok! – hajoltam meg és széles vigyorral az arcomon elindultam kifelé. – Sziasztok! – a vége felé már majdnem elkezdtem szökdécselni örömömben. Még villantottam egy utolsó mosolyt Chanyeol irányába és lementem a színpadról.

A backstage-ben szépen elmondtak nekem mindent a következő fordulóról, hogy ott dől majd el, melyik zsűri lesz a mentorom, és hogy itt nincs kategorizálva, hanem véletlenszerűen beosztanak valakihez, illetve minden zsűrinek van egy valaki, akit ő választhat, így mindenkihez 4 ember kerül. Ha esetleg vita lenne, hogy több zsűri ugyanazt az énekest szeretné akkor megbeszélés alapján eldöntik, hogy kié legyen. Nagyon szerettem volna ha Chanyeol engem választ, vagy véletlenszerűen hozzá kerülök. Úgy éreztem, hogy nagyon jóban tudnánk lenni. Miután mindent elmondtak, megkerestem a cuccomat, amit valahol a váróban leraktam és szépen lassan elpakoltam, miközben az utolsó srác is bement. Azon tűnődtem, hogy megvárjam-e Chanyeolt míg kijön, de aztán arra gondoltam, hogy annyira jóban azért még nem vagyunk, és amúgy se biztos, hogy errefele jönne ki, szóval inkább elindultam hazafelé. Az egész busz utat végig vigyorogtam, és mikor haza értem, Minseok ott várt rám, én meg széles vigyorral elkezdtem mindent elmesélni neki.

Chanyeol~

Amint kiment már jött is a következő, aki szinten kínai volt. A neve Zhang YiXing. Ő egy lassabb számmal érkezett, ami mellé gitározott is. Nagyon szeretem a gitáros embereket! YiXingnek elég különleges hangszíne van. Kicsit lányosabb, de valahogy mégis férfias. A dal nem volt hosszú, alig 3 perc, teljes mértekben passzolt hozzá. Zsűri társaim nem igen tudtak mit reagálni. Amint megkapta az eredményt boldog mosollyal arcán ment ki a színpadról. 
Zsűri társaimmal fáradtan dőltünk hátra. Tudjátok milyen több száz embert végighallgatni? Nem? Akkor elmondom, nagyon fárasztó. Voltak dalok, amiken majdnem be is aludtam. 

Megkönnyebbülve nyitottam be házamba, majd vettem volna célba a közeli szófát, amikor eszembe jutott Baekhyun hangja. Már az emléke is megmelengette szívemet. Bársonyos kedves szívemig hatoló hangja van. Hátam az ajtófélfának döntöttem és fejem hátra vetve csúsztam le a földre. Szemeim lehunyva próbáltam vissza idézni hangját kisebb nagyobb sikerrel. 

- Chanyeolah~ Hát te?- bökdöste meg Suho a vállam, Yodával a kezébe. 

- Uh~ vége a napnak!- vigyorogtam rá Yodát elvéve tőle. 

- Oh, te azt csak hiszed! Ma ünneplünk, menj pihenj le egy kicsit este bulizni megyünk. Nyílt egy új szórakozó hely, ki kell próbálnunk! 

Felesleges lett volna ellenkeznem, neki nem lehet nemet mondani. Van olyan sunyi, hogy így is úgy is elcsal.

( fejezet vége, random gifek következnek :3 a következő fejezet lehet hogy egy kicsit tovább fog tartani, de igyekszünk minél hamarabb kész lenni vele ;) )