7. fejezet

(Sziasztok, itt a 7. fejezet ^^ reméljük még mindig tetszik a sztori és nem untátok meg ^^)

Chanyeol~

Kényelmesen aludtam Baeket ölelve. Annyira jó érzés volt, hogy azt el sem lehet mondani. Ám az érzés hamar megszűnt. Mozgolódni kezdett, majd kimászott karjaimból és a vak sötétben kezdett el kóvályogni. Semmi kedvem sem volt felkelni innen így inkább úgy csináltam mintha még aludnék. Gondolom csak mosdóba akar menni. Nem hinném, hogy most haza menne. Késő van, meg ki szeret ilyen korán felkelni? Szegénykém mindenbe bele ütközött, halkan meg szitkozódott is. Forgolódtam egy sort, ami eltartott úgy fél óráig. Baek még mindig nem jött vissza. Kezdtem aggódni, hogy hol van már. Lassan ki szálltam a meleg takaró alól és villanyt kapcsolva mentem ki a nappaliban. Ott sem volt. Az egész házat bejártam, de sehol sem volt. Durcásan ültem le a nappaliban mire az orrom nagyon finom illatok csaptak meg. Eddig fel sem tűnt nekem a megterített asztal, egy kis üzenettel együtt. Oda battyogtam majd elolvastam. Sóhajtottam egyet majd leültem elfogyasztani az általa készített reggelit, ami isteni volt! Komolyan mondom, áldom a kezeit, hogy ilyet tud csinálni. Nyammogva zabáltam fel az egészet majd visszamentem a szobámba még egy két órát aludni.

Reggel (azaz jobban mondva délután) keltem fel. Olyan kettő magasságában. Első dolgom volt rá nézni az emailjeimre. A vezető át küldte az összes információt, amit közölnöm kell a srácokkal.

Egy óra múlva már azon kaptam magam, hogy egyszerre mindhárom gyerekkel beszélek skypeon. Kimerültnek tűnnek karikás a szemük is. Kis édesek.

- Na akkor kezdem is. Az énekórákkal kapcsolatban annyi lenne, hogy egy nap ketten mennétek, de nem egy időben. Hétfőn megy Taeyang. Kedden megy Baekhyun. Aztán szerdán Luhan, majd csütörtökön és pénteken mind hárman. Szombaton pedig közös programok lesznek. De el kéne dönteni, hogy egyenként vagy egyszerre. Meg kell titeket ismernem és máshogy nem igazán fog menni. Az időpontokat emailben átküldtem. És a helyszínt is. Ellenvetés? Nincs? Remek. - mosolyogtam. - Ja igen, holnap vasárnap, pihenjetek sokat rendben?



Baekhyun~

Mikor hazaértem, észrevettem, hogy volt pár nem fogadott hívásom Minseoktól, de gondoltam majd visszahívom később. Most túlságosan el voltam foglalva a gondolataimmal. Amik kb. Chanyeolról szóltak. Annyira aranyos! És néha úgy érzem, mintha tényleg érezne irántam valamit. Már régóta szerettem volna valakit magam mellé, de eddig senkivel nem jött össze. Talán majd vele? Mikor bementem a lakásomba gyorsan bekapcsoltam a gépem és felvettem Chanyeolt a skype partnerlistámra. Mikor csoportos videóhívást indított, mosolyogva integettem neki is, meg Luhannak, meg Taeyangnak. Elmondta, hogy pontosan mi lesz. Már nagyon izgatott voltam a próbák miatt. Szépen lassan Luhan is meg Taeyang is elment és már csak ketten maradtunk. Megint.

Chanyeol~

Taeyang és Luhan hamar leléptek mondván, hogy fontos dolguk van. Megint kettesben maradtunk. A sors akarja így ez biztos.

- Nos Baekkie.. most hogy csak ketten vagyunk…. Miért tűntél el reggel?



Baekhyun~

- Csak nem akartam zavarni vagy ilyenek, ráadásul Minseok hívott egy csomószor... - sütöttem le szemem megbánóan. - De csináltam neked finom reggelit! - biggyesztettem le ajkamat egy (hamis) duzzogás kíséretében. Még reggelit is csináltam neki, már az se elég? Magamban mosolyogtam és fangörcsöltem, de szerencsére kívülről ez nem látszott.

Chanyeol~

- Nem zavartál volna. És a ruháid is ki tudtuk volna mosni. Tegnap piszkosak lettek. - beharaptam ajkam. - A reggeli meg isteni finom volt. de még finomabb lett volna, ha veled eszem! - cuki fejeket vágtam. - Vagy.. lehet téged ettelek volna meg reggelire. Ha már vacsira nem lehetett.



Baekhyun~

- Hidd el, még egy darabig még nem fogsz ebből kapni - mutattam végig testemen miközben kuncogtam egy picit bár a kamerában csak azt lehetett látni, hogy elindul föntről a kezem lefelé. Még nem adhatom be a derekam ilyen könnyen. Nevetgéltem még egy kicsit, aztán mosolyogva néztem a képernyőn keresztül Chanyeolra, szemeim le nem véve róla.

Chanyeol~

Ahogy végig mutatott magán eszembe jutott a tegnap esti kép róla mikor átöltöztettem. Lenti testrészem elkezdett aktivizálódni. Nagyon kínos lenne, ha álló farokkal beszélnék Baekkievel? Biztosan, ezért próbálok nem arra gondolni.



- Baekkie ne akard, hogy legközelebb rád vessem magam! - ajkaim rágcsáltam. Nem bírok magammal, egyszerűen le akarok feküdni vele. Nem csak azt akarom tőle, hanem mást is de már nem nagyon bírok várni.



Baekhyun~

- Ha legközelebb rám veted magad. az egy kicsit kínos lenne nem? Legközelebb énekórán találkozunk. - kacsintottam rá. - De most komolyan, ott eszedbe ne jusson semmit csinálni, mert a végén kizárnak. - ezt a mondatomat egy reszkessetek betörők borítóképes pózzal illusztráltam nevetve. Bár a szemembe látszott, hogy tényleg nem szeretném, ha kizárnának.

Chanyeol~

Sóhajtottam egyet. Nagyon beindultam rá. Most megint magam kell kielégítenem. Pedig az már annyira unalmas. Lehajtottam fejem pár másodperc erejéig majd kiskutya ábrázattal néztem vissza.

- Semmit nem fogok csinálni a munkát komolyan, veszem! – mondtam mosolyogva. - De utána elmegyünk valahova? Voltál már állatkertbe?



Baekhyun~

Tovább mosolyogtam rá. Nagyon aranyos, ahogy próbálkozik, bár nem tudom, hogy komolyan gondolja-e.

- Voltam, egyszer-kétszer, de mindig egyedül... - motyogtam.

Vicces, mert amikor állatkertbe akartam menni, soha senki nem jött velem, mondván hogy már hatezerszer voltak.

Chanyeol~

- Akkor velem lenne kedved eljönni? - vigyorogtam. - Már nagyon sokszor voltam de nem tudom megunni. Nagyon szeretem az állatokat.

Percekig áradoztam neki az állatokról meg magamról is meg róla. Ami kicsit hülyén jött ki de nem baj értette és ez a lényeg! Végig mosolygott. Nagyon szép mosolya van.


Baekhyun~

- Okés, menjünk... - mosolyogtam félénken. - De nem félsz, hogy felismernek téged? - kérdeztem aggódva. Furcsán nézne ki, ha minden kamera nélkül kettesben észrevesznek minket az állatkertben.

Chanyeol~

- Nem baj, ha felismernek. És nem nézne ki furcsán. Nem mehetek el minden féle ok nélkül állatkertbe valakivel? Mondjuk, itt van ok de azt nekik nem kell tudni!



Baekhyun~

- Hát jó... - mosolyogtam. - de azért egy napszemüveget majd vegyél föl. - mondtam nevetve. - Na de szerintem most megyek, majd beszélünk! - dobtam neki egy puszit viccből vigyorogva és kacsintottam egyet. Egész vicces ilyeneket csinálni.

Chanyeol~

- Ha nem veszek fel mi lesz? - kacagtam egy jót. - Rendben. Ha van kedved üzenj de fel is hívhatsz.. Neked felveszem a telefont. Másnak nem igen. Omo, ugye ezt megismétled?

Szemeim kitágultak. Baekkie jót nevetett rajtam majd elköszönt és kilépett a beszélgetésből. Most mi a fenét csináljak? Suho dolgozik Baeket nem zaklatom még a végén túl rámenősnek hinne azt pedig nem szeretném. Jobb ötlet híján visszavonultam Yodával a szobámba majd az interneten kezdtem el kutakodni valami érdekes iránt.


Baekhyun~

Miután befejeztük a beszélgetést Yeollal, újult energiával láttam neki a lista böngészésének, amit küldött a dalokról. Hmm... volt egy, ami nagyon tetszett. Megint egy lassú szám és éreztem, hogy be fognak rá szólni, hogy miért mindig lassú számokat éneklek, de remélem annyira nem gáz. Meg hát mindenképp ezt akartam énekelni, még ha angol is. Open Arms. Átnéztem a szöveget párszor, nagyon tetszett, meg a dallama is. Egész nap ezt énekelgettem miközben Yeollal sms-eztem. Igazság szerint még most se tudom, hogy járunk-e de már nem is érdekelt, a lényeg hogy jól elvoltunk. Hétfőn nem kellett bemennem próbára, mert Taeyang volt, de még eközben is értesültem arról hogy mit csinál rosszul, vagy jól, mivel Chanyeol folyton üzent nekem. Másnap olyan dél körül bementem próbálni. Izgatottam vártam, hogy vajon Chanyeol meg az énektanár engedélyezik-e hogy ezt a dalt válasszam.

- Annyeonghaseyo~ - köszöntem félénken mikor beléptem a szobába. Legfőként az ismeretlen énektanárnak, mivel valljuk be, Chanyeolnak nem így köszönnék. Neki is integettem és rámosolyogtam, majd a harmincas éveiben járó nőhöz fordultam és bemutatkoztam neki.

Chanyeol~

Mikor telefonom jelezte, hogy Baekkie írt leállítottam, amit éppen néztem, majd telefonom felkapva válaszolgattam neki. Örömmel töltött el. Egész nap smseket váltottunk érdekesebbnél érdekesebb sztorikkal.

A következő napot is hasonló képen töltöttem. Baekkel smseztem, aludtam ettem, Yodával játszottam, wcztem. Csokit ettem. A csoki az fontos, boldogságot ad és szájban történő orgazmust hála az édes ízeknek és a krémes állagnak, ami a szájban fokozza az íz hatást.

Hétfőn Taeyang volt bent próbán. Nem éppen azt a dalt választotta, ami a legjobban passzolt hozzá. Fejem fogva hallgattam végig aztán választottunk neki új dalt majd azt is elénekelte. Egy közepesen gyors számot kapott. Sokkal jobban illett hozzá. Eközben Baeknek végig elküldtem véleményem. Nem is tudom milyen okból. Talán szerettem volna. ha tudja, vagy csak azt akartam, hogy válaszoljon és tudjam, minden rendben vele.

Reggel izgatottan ültem a székemben velem szemben az ének tanár. Ő is kíváncsi volt már kicsi Baekhyunra. Sokat meséltem róla, természetesen csak jókat. Tenyerem izzadni kezdett már kettő perce itt kéne lennie! Hol van már? Aish~ Már álltam volna fel, hogy megnézzem, mikor nyílt az ajtó és belépett rajta az angyalarcú fiúcskám. Nem, nem járunk, de na. Rámosolyogtam aranyosan.

- Szia Baekkie! - végig mértem tekintetemmel. Istenem nagyon jól néz ki, ilyen nincs. Mindjárt rávetem magam. Minek vesz fel V nyakú kivágott felsőt? Miért?

- Szia! - állt fel az énektanár majd üdvözölték egymást illedelmesen. - A nevem Minryu. Én leszek az ének tanárod, sokat hallottam már rólad Chanyeoltól. Csupa jókat. Mond csak milyen dalt hoztál?



Baekhyun~

Haha, Chanyeol csak jókat mesélt rólam. Mondjuk gondolhattam volna. Elmosolyodtam.

- Az Open Arms-ot választottam és nagyon szeretném azt énekelni. - gyűrögettem kezemben a papírt, amin a szöveg volt.

Chanyeol~

Amint meghallottam a választott dal címet lesokkolódtam. Már megint egy lassú dal? A többi mentor meg fogja szólni, de akkor is megvédem majd. Tudom, hogy mindenkinél jobban el tudná énekelni.

- Már megint lassú? Nem gond csak akkor a következőben egy gyorsat kell majd választani. Megfognak szólni a zsűri tagok, amit nem szeretnék, mert tudom, hogy ugranék rá. - mosolyogtam.

- Rendben, Baekhyun halljuk a dalt aztán majd Chanyeollal döntünk, hogy kell-e változtatni vagy sem. - Minryu keresztbe tette lábait és elindította a dalt. Baekhyun bele kezdett a dalba, amit gyönyörűen énekelt. Mit is vártam? Éreztem, hogy nem tud rosszul választani. Lehet, elfogult vagyok, de na! Megtehetem nem? Minryu szemeit lehunyva hallgatta végig az dalt. Látszólag nagyon élvezte és tetszett is neki. Amint véget ért a dal hellyel kínáltuk Baekkiet, amit elfogadott. Kényelembe helyezte magát és beszélgetésbe merültek. Végig figyeltem őket, néha-néha bele szólva. Úgy éreztem magam kicsit, mint ha felesleges lennék, de éreztem, hogy Baek rám nézett mikor már az ablakon bambultam kifelé.



Baekhyun~

Szerencsére minden úgy ment, ahogy terveztem es sikerült nagyjából hibátlanul elénekelnem. Örülök, mert előző nap szinte végig gyakoroltam. Miután befejeztem, Minryu elkezdett tanácsokat adni, hogy még min lehetne változtatni meg ilyenek. Egy pár órát elbeszélgettünk meg néhány helyen kipróbáltam, amiket mondott. Nagyon sokáig lehettem ott, mert kint már sötétedett. Az elején még próbált Chanyeol is beszállni a beszélgetésbe. Nagyon cuki volt, ahogy próbálkozott, de aztán inkább feladta és csak bámult ki az ablakon. Én még váltottam néhány szót Minryuval, aztán Minryu fölállt, tapsolt kettőt és elkezdett beszélni.

- Na gyerekek, szép munka volt, szerintem ideje hazamennünk, már késő van és te is biztos elfáradtál Baekhyunnie.

Bágyadtan mosolyogva bólintottam egyet. Ami azt illeti igen, eléggé fárasztó volt és nagyon kimerültnek éreztem magam, de nagyon jó érzés volt. Az a jó fajta fáradság. Értitek. Minryu elköszönt majd elment haza. Én egy picit még leültem az egyik fotelba kicsit összehúzva magam és becsuktam a szemem. Nem akartam aludni vagy ilyenek, csak egy-két percet pihenni. Azt már el is felejtettem, hogy Chanyeol is itt van a szobában.

Chanyeol~

Hosszan elbeszélgettek ők ketten nem is értem én, minek kellek ide. Ahhoz, hogy hogyan adja ki a magas hangokat nem értek, de ahhoz hogyan legyen jobb előadó igen. Unottan ültem tovább fotelomban egészen addig, míg be nem sötétedett. Ennyit beszélni valamiről nem kimerítő? Különben is én is itt vagyok… Nem vagyok átlátszó úgy érzem. Legalább is még nem lettem sem szellem és semmi más. Sajnáltam egy kicsit Baekhyunt, én abba elfáradtam, hogy itt hallgatom őket - már amikor figyeltem - sokszor volt érdekesebb a kint repülő madár vagy légy. Később mikor végre végeztek illedelmesen elköszöntem majd Baekkiere vetettem pillantásom, aki lehunyt szemekkel, hátra vetett fejjel volt ugyan abba a fotelba, mint az óra, helyesbítek órák alatt. Oda sétáltam mellé és megrázogattam kicsit hogy keljen fel. Nem igen reagált csak dünnyögött egy sort. Megmosolyogtató látványt nyújtott. Úgy döntöttem tekintve arra, hogy este van, és hogy alszik, haza viszem. Útközben csak felkel nem? Felvettem hátamra - vicces volt oda feltenni azt megjegyezném - maradék holmink kezembe vettem és elindultam vele.

A kocsiba már viszonylag könnyebb volt betenni az édesen szuszogó Baekkiet. El sem hiszem, mint egy angyalka úgy alszik! Kis bámészkodás után én is beszálltam becsatoltam az övünket és elindultam remélve hogy fel fog kelni, hogy elmondja, hogy hova kell vinnem.


Baekhyun~

Nem szándékoztam elaludni, de úgy tűnik mégis sikerült, mert arra keltem, hogy éreztem, ahogy valaki cipel. Lassan megpróbáltam kinyitni a szemem, de olyan kényelmes volt, hogy visszadőltem az illető hátára és egy picit szorosabban kapaszkodtam. Valamiért biztos voltam benne hogy Chanyeol az. Fáradtan mosolyogva nyakába temettem az arcomat és szerintem visszaaludtam.

Chanyeol~

Úgy döntöttem leállok egy kicsit megtudakolni hol is lakik, gondolom, otthon akar aludni nem pedig nálam. Egy félre eső helyig vezettem majd leparkoltam. Teljes testemmel fordultam felé

- Baekkie… Ébresztő… - combját kezdtem simogatni. - Kellj fel egy kicsit!

Ahogy megfigyeltem nem reagált. Kezem arcára helyeztem kissé előrébb vontam magam felé majd megcsókoltam. Kicsit mocorogni kezdett és kinyitotta szemeit résnyire, de nem ellenkezet. Sőt, hagyta. Nem kihasználni akartam, de nem tudtam máshogy felkelteni.



Baekhyun~

Mikor Chanyeol elkezdte simogatni a combom már fönt voltam, de ezt ő nem vette észre, én pedig lusta voltam kinyitni a szemem. De amikor váratlanul (oké, annyira nem váratlanul, hiszen Chanyeolról beszélünk) megcsókolt, már muszáj volt kinyitnom a szemem. Fél szememmel néztem fel rá, a másik még csukva volt.

- Mi az Yeol? - kérdeztem fáradt hangon. Nem gondoltam volna, hogy az ének tanulásba ennyire el lehet fáradni. Bár lehet az is közrejátszik, hogy épp most aludtam egy jót és még nem tudtam felébredni rendesen.

Chanyeol~

- Csak hogy felkeltél. - halványan elmosolyodtam hátrálva pár centit. - Bocsi a csókért, de nem tudtalak máshogy felkelteni. Esetleg meg tudnád mondani merre laksz? Más különben nem tudlak haza vinni.


Baekhyun~

- Nem kell bocsánatot kérned, olyan volt mintha Csipkerózsika lennék. - kuncogtam. Még mindig nem nézhettem ki úgy, mint aki teljesen föl kelt. Elmondtam Chanyeolnak a címet, ami igazából nem volt annyira messze az ő házától. Odaértünk a házamhoz és Chanyeol kinyitotta nekem az ajtót, én elkezdtem kérlelni, hogy vigyen.

- Channie~ viszel? - kérdeztem lebiggyesztett ajakkal és két karomat kinyújtottam felé. Próbáltam aranyos lenni, hátha akkor nem kell sétálnom. Jajj, a lustaság, ha fájna.... De na, fáradt voltam és Chanyeol meg kényelmes.

Chanyeol~

- Ez azt jelenti, hogy legközelebb is megcsókolhatlak, ha elalszol? - beharaptam alsó ajkam. Olyan szexinek érzem magam ilyenkor, de komolyan. Nem vagyok egoista meg beképzelt sem, de merje valaki megkérdő jelezni, na, ugye hogy senki nem tudja. Magamon mosolyogtam közben már javában tartottam Baekhyun háza felé. Így bele gondolva kocsival alig 10 perc. Gyalog olyan 20, ha nagyon lusta vagyok 25.

Leparkoltam ismételten. Elsőnek szálltam ki a kocsiból és végignéztem a házat. Nem volt túl nagy, de aranyosan nézett ki. Elől kis rendezett kert, egy kis út az ajtóhoz, és a kocsi feljáró - ahova nem álltam fel. Átsétáltam Baekkie oldalára, aki lebiggyesztett ajkakkal kérlelt hogy vigyem be. Lehet ilyen kölyökkutya képre nemet mondani? Há persze hogy nem.

- Hát jó legyen, de csak mert ma jó voltál, és ügyes a próbán! - kacsintottam majd leguggoltam elé - Gyere!





Baekhyun

Belekapaszkodtam Chanyeol nyakába és odabújtam hozzá, kényelmesen elhelyezkedve. Éreztem, hogy kezdek megint elaludni. Ha esetleg elaludnék, remélem Yeol megtalálja a szobámat. Bár még meg akartam neki köszönni. De lehet nem fog menni, mert már éreztem hogy megint elalszom.

Chanyeol~

Amint Baekkie a hátamon volt lassan felálltam vele, az autót lezártam és elindultam vele be a házba. Szegénykém csúszott lefele így feneke alatt tartottam meg egészen az ajtóig. Ott ügyesen akrobatikáztam egyet mire bejutottunk.

Nagy nehezen megtaláltam a szobáját és az ágyra fektettem. Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki most piheni ki a nap fáradalmait. Mosolyogva leültem mellé. Fejét ölembe tettem és arcát simogattam.



Baekhyun~

Újra fölkeltem, valószínűleg nem sokkal később. Nem aludhattam sokat, de jól esett. Magamban jókat nevettem, hogy milyen hamar el tudok aludni és fölkelni. Éreztem, hogy valaki a hajamat és arcomat simogatja. Omo, Chanyeol még mindig itt lenne? Szívem elkezdett gyorsabban verni. Hátamra fordultam és kinyitottam a szemem, majd elkezdtem dörzsölgetni.

- Yeol? Te még itt vagy? - kérdeztem, az alvástól kicsit rekedt hangon. Észrevettem, hogy a fejem Chanyeol ölében van, és elgondolkoztam, hogy mennyire kényelmetlen lehetett neki így ülni. De nem ment el, és ez egy apró mosolyt csalt az arcomra.

Chanyeol~

- Igen itt, nem volt szívem itt hagyni minden szó nélkül, na meg olyan aranyosan aludtál hogy szívesen néztem. - mosolyogtam. Az hogy szuszogott meg maradjon az én kis titkom, ami nem mellesleg nagyon tetszett még aranyosabbá tette ezt az egészet. - Most indulok is hagylak pihenni, meg még nekem is haza kell érnem ám!


Baekhyun~

Máris menni akar?

- Ne, ne ne! Had adjak valamit enni meg inni! - pattantam föl ülő helyzetbe, kissé kócos hajjal. - Nem fog sokáig tartani! - mondtam. Meg akartam köszönni neki hogy elhozott meg úgy az egész mentorálását is, még akkor is, ha igazából nem csinált semmit.

- Gyere. - megragadtam a kezét és kivittem a konyhába, majd leültettem a kétszemélyes étkező asztalomhoz.

Chanyeol~

- R..rendben. - hatalmasak pislogtam. - Ha kajáról van szó, maradok mindenképp. - mosolyogva huppantam le a székre. Olyan aranyos volt, ahogy marasztal. Meg amúgy is éhes vagyok és egy kicsit bűntudatom is van. Furcsa még ez a mentor dolog és zavar, hogy Luhannak meg Taeyangnak tudtam segíteni nem is keveset azok az órák másabbak voltak nem értem Baeknél miért nem megy. Fejem megtámasztottam kezemmel. Sóhajtottam egyet majd Baekkiet kezdtem bámulni.



Baekhyun~

Miközben elkezdtem csinálni neki egy jó kis forró csokit (nem akartam kávét, mert hát este van, olyankor kinek kell kávé) és egy pár pirítóst, halkan elnevettem magam.

- Csak ha kajáról van szó? - mosolyogtam lehatott fejjel miközben csináltam a forró csokit.

Chanyeol~

Elgondolkodtam. Nem hiszem, hogy csak az miatt. Mert hát Baek miatt is. De ezt neki nem feltétlenül kell tudni.

- Nem csak a kaja miatt, de gondolom ezt tudod. - halványan mosolyogtam. Már fáj az arcom és fáradt is vagyok.

- Mond csak Baekkie.. te mivel segítenéd a mentoráltad? Vagy hogyan lehet az, hogy van, akikkel nagyon jól megy a munka és a másikkal nem. Mármint tudod min kéne csiszolni nála, de egyszerűen nem tudok, mert Ő más... - suttogtam már a végére.



Baekhyun~

Mosolyogva befejeztem a pirítóst meg a forró csokit és leraktam elé, majd leültem vele szemben. Egy pillanatig elgondolkodtam.

- Hát.... nem tudom, szerintem, ha nem tudnék neki szakmailag segíteni, akkor bíztatnám és erőt adnék neki. Úgy is nagyrészt az énektanár feladata a többi... - dünnyögtem. - de nem tudom, mivel nem vagyok mentor. - vontam meg a vállam.

Chanyeol~

Elém tette a forró csokit és a pirítóst. Finom illatok csapták meg az orrom, a forró csokira rögvest rá vetettem magam. Imádom a csokit. Bár azt ki nem, na jó ez még kérdésnek is rossz.

- De szakmailag is tudnék csak az a gond, hogy úgy látom, jobban érdekli más véleménye. Rosszul esik és feleslegesnek is érzem magam. Szóhoz sem tudok jutni és ez zavar. Nagyon is. - fejem lehajtva szürcsöltem italom.


Baekhyun~

- Ha szakmailag is tudnál, akkor meg talán próbálkozz segíteni! Ahelyett hogy nem csinálsz semmit! - mondtam kicsit dühös hangnemben, mert kezdett egy olyan érzésem lenni, hogy rólam beszél. Az meg felettébb rosszul esik, hogy azt gondolja, hogy nem érdekel a véleménye, mivel ez nem igaz. Azért nem szólalt meg vagy mondott valamit, mert nem akart vagy nem tudom, de erről nem én tehetek.... Most kicsit rossz hangulatom lett... pedig olyan jó volt ez a nap.. nem tudom, hogy ez az arcomon látszott-e de szomorú lettem...

- Talán megpróbálhatnád elmondani amit akarsz és akkor nem lenne probléma... - szerintem áradt belőlem a rosszkedv. Nem is néztem Chanyeolra, csak az asztalt fixíroztam.

Chanyeol~

- Baekkie! Ne haragudj, nem úgy gondoltam csak tudod én nem értek a magas hangokhoz, de szeretném még utána is olvastam, de annyira jól elbeszélgettetek Minryu-val hogy ha közbe is szóltam volna sem biztos, hogy figyeltek rám és ez rosszul eset ennyi de tényleg ne haragudj jó? Csak ezt érzem, meg azt hogy kicsit felesleges vagyok oda, ha ilyen jól megvagytok. - elkezdtem piszkálni a bögre fülét. Olykor felnéztem Baekkiere csak úgy sugározta a rosszkedvet és a dühöt.



Baekhyun~

- Hmpf…. - még mindig nem néztem rá. Szerintem nem volt jogos hogy rosszul esett neki.... De mindegy, kíváncsi vagyok mi lesz ha még egy darabig nem nézek rá és nem szólalok meg.

Chanyeol~

- Jaj Baekkie ne durcáskodj, tényleg nagyon sajnálom, tudom hogy nem a te hibád és úgy jött le mint ha még is nagyon sajnálom! - felálltam helyemről és átszelve a köztünk lévő távot magamhoz öleltem.

- Megbocsájtasz? - magam felé fordítottam és szájon pusziltam. - Naa? - Arcát figyeltem, de semmit sem mutatott. Aish ha ennyire nem akarja elfogadni a bocsánatkérésem felesleges itt lennem. Elengedtem, majd kiegyenesedtem. Még utoljára ránéztem. - Azt hiszem most jobb ha megyek. Szia. - intettem és az ajtó felé igyekeztem.



Baekhyun~

Ajjmár túl hamar feladta. Lebiggyesztett ajakkal duzzogva utána léptem és hátulról átöleltem a felsőtestét karjai alatt.

- Yeollie~ ne haragudj, csak kíváncsi voltam, hogy meddig próbálkozol bocsánatot kérni. De úgy tűnik nem tartott sokáig.... - még szorosabban hozzásimultam. - Bocsánat.... - motyogtam.

Chanyeol~

Nem messze jártam az ajtótól mikor két kar fonódott testem köré. Végig futott rajtam egy jóleső bizsergés. Megfordultam karjaiban és szorosan viszonoztam ölelését.

- Én sajnálom. Hamar feladom a bocsánatkéréseket Suho óta. 5órán keresztül kértem bocsánatot azóta ezekhez nincs türelmem. Sajnálom kicsi Baekhyun.


Baekhyun~

Majdnem kiszaladt a számon egy 'Szeretlek' de szerencsére visszafogtam magam. Nem értem miért akartam mondani. Valahogy csak úgy jött... biztos a helyzet miatt, olyan volt mintha már járnánk vagy ilyesmi.

- Hmm okés, most hogy minden oké, már hazamehetsz pihenni. - vigyorogtam és lábujjhegyre állva nyomtam egy kis puszit a szájára, majd szépen az ajtó felé tessékeltem.

Chanyeol~

Az ölelés hatására elő jött bennem az az érzés, ami az öltözőben történt. Istenem, ha vissza gondolok rá úgy érzem alul keményedni fogok. Baekkie hirtelen lábujjhegyre állt és szájon puszilt. Alig hogy viszonozhattam volna elkezdett az ajtó felé lökdösni. Most komolyan egy szájra puszi után így kidobna?

- De Baekkie! - lefogtam kezeit. - Most komolyan? Legalább adj többet ebből - az ajtó melletti falnak nyomtam.



Baekhyun~

- Ahh, okés, de utána elmész, mert én is aludni akarok. - mondtam szigorúan, majd határozottan nyaka köré fontam karjaim és szenvedélyesen megcsókoltam.

Chanyeol~

- Uhm..uhm.!! - nem tudtam megszólalni. Erősen tapadt ajkaimra. Felemelő érzés volt. Vad és szenvedélyes. Habozás nélkül viszonoztam még jobban csökkentve a távolságot. Már nagyon nem bírtam magammal. Felkaptam ölembe majd a hálószobába vittem. Ott lefektettem az ágyra majd fölé másztam és rá nehezedtem. Türelmetlenül szakadtam el és tapadtam vissza egy kis levegő vétel után. Éreztem ahogyan 'kis!' Yeol bekeményedett. Most mit tegyek, vajon érzi? Hülye vagyok jó hogy érzi. Azonnal megszakítottam a csókot majd elszaladtam. Elmenekültem Baekhyun elől. Beszálltam a kocsimba majd hazáig meg sem álltam.

Otthon szobámba rohantam és az ágyamra vetettem magam. Nem hiszem el mit tettem?! Fejbe csaptam magam párnámmal.



Baekhyun~

Chanyeol itt hagyott. Itt hagyott, lihegve egy vad csókcsata után és most mehetek a fürdőbe elintézni egy-két dolgot. Magamban motyogva ijedős óriásokról meg buta törpékről, akik nem állították meg az imént említett ijedős óriásokat, mentem be a fürdőbe. Miután végeztem a khm.. dolgommal és lezuhanyoztam beugrottam a jó meleg takarók alá és fölkaptam a telóm hogy írjak egy sms-t Yeolnak.

' El sem köszöntél T__T most megyek aludni, gondoltam írok neked ^^ jó éjt ' 

Beszúrtam neki egy ajakbiggyesztős duzzogós képet is majd letettem a telefonomat és elhelyezkedtem kényelmesen. Nem tartott sokáig mire elaludtam, hiszen nagyon elfáradtam.

Chanyeol~

Levetettem ruháim és fürdeni mentem. Nagyban ágaskodó péniszem csak úgy lüktetett. Már nagyon kivolt szegénykém. Aish! Baek mit művelsz velem? A zuhanyzó kabinnak dőltem és a kézi kielégítéshez folyamodtam. Ismét!

Fáradtan dőltem be az ágyba. Telefonom pityeget miszerint SMS érkezett. Gondolom Baek amiért úgy leléptem. Köszönés és minden más nélkül. Gyorsan megnyitottam, de attól a képtől amit küldött hatalmas bűntudatom lett.

"Ne haragudj Baekhyun, de olyat tettél velem, amit szégyellek. Vagyis nem. De kellemetlen lett volna, ha látod, érzed. Jó éjszakát hercegnő, még egyszer ne haragudj rendben? Álmodj velem " 

Elküldtem neki. Valahogy nem bírtam elaludni. Sehogy sem. Folyton Ő járt a fejemben és az, hogy felálltam tőle!


Baekhyun~

Éjszaka közepén fölkeltem, hogy kimenjek inni mert úgy éreztem mentem vattát köpök. Mikor visszamentem a szobámba, nagyokat ásítozva rávetettem magam az ágyamra és visszabújtam a takarók alá. Gondoltam megnézem mennyi az idő és láttam, hogy Chanyeol üzent. Elkezdtem kuncogni. Azt hiszi nem éreztem. Hát ezt benézted Yeol, eléggé éreztem én azt. De aranyos tőle hogy visszafogja magát. Tekintve hogy még nem is járunk, ez egy jó dolog.

'Nem haragszom én ^^ már amúgy is mindig veled álmodok jó éjt még egyszer (közben azóta felkeltem) '

Gyorsan elküldtem és úgy döntöttem nem várom meg a válaszát, szóval visszaaludtam.

Chanyeol~

A hét hamar eltelt.. Mindenki nagyon jól belejött az éneklésbe és a fejlődés is észrevehető. Baekhyunnál is megvan, hogy miben tudok segíteni. A magas hangokon kívül mindenben, de néha azért a magasba is beleszólok. Jogom van hozzá nem? Azóta hogy felizgultam Baekhyunra sokkal nehezebben fogom vissza magam. Az énekpróbákon még oké, de a kocsiba nehezebb. Meg fogok bolondulni.. tudom.

Szombat van és a megbeszélt helyen vártam a gyerekeim. Luhan már korán itt volt, mondhatni egyszerre érkeztünk meg. Szegénykém nagyon fárad volt így őt beengedtem a kocsiba - ami kisbusznak számít lévén, hogy 6 személyes - beült leghátra. Adtam neki egy pokrócot is mivel kicsit hűvös volt így reggel, és egy jó apa vigyáz a gyerekére! Úgy bő tíz perc után Taeyang is megérkezett. Na Ő már kevésbé volt fáradt. Beült hátra Luhan mellé és telefonozni kezdett. Baekhyun hozni fog még egy személyt, aki gondolom az a srác lesz aki a telefonért is jött. Nem is tévedtem - sose tévedek, haha - Ők is beszálltak a kocsiba, Minseok Luhan és Taeyang közé Baek előre hozzám. A csomagok pedig a csomagtartóba.



Baekhyun~

Úgy döntöttem, hogy szeretném ha Minseok is jönne velünk a közös programra. Mivel Chanyeol azt mondta, hogy lehet még hozni valakit. De Luhan meg Taeyang nem hozott senkit. Mondjuk Minseok biztos el lesz Luhannal. Elvigyorodtam. Olyan cukik, biztos előbb összejönnek, mint én és Chanyeol... Igazából nem tudtam, hogy hova megyünk szóval izgatottan megkérdeztem Chanyeolt, mikor már mindannyian bent ültünk a kocsiban.

- Chanyeol, hova megyünk?

Chanyeol~

- Oda ahol még biztos egyikőtök sem volt! - néztem rájuk boldogan. - Ennyire kíváncsiak vagytok? - a vissza pillantóba tekintve láttam, hogy Luhan Minseok vállán alszik. Édesek. Luhan nagyon fáradt lehet.


Baekhyun~

- Igen! - pattogtam az ülésen.

Nem jutott eszembe olyan hely ahol még nem voltam szóval elég kíváncsi lettem.

Chanyeol~

- Busanba megyünk. Le a tengerpartra. Baekkie nem vagy fáradt? Vagy kis Duracell nyuszi lettél? Ha éhesek vagytok szóljatok, beülünk étterembe vagy kajáldába.



Baekhyun~

- Yaay, tengerpart! - kiáltottam izgatottam és hiperaktívan. - Nem vagyok fáradt, épp ellenkezőleg! - vigyorogtam. - Ugye Minseokkie?

- Igen, igaz, neked köszönhetően már egy ideje fent vagyok.... - motyogta Minseok majd Luhan fejére hajtotta a fejét és becsukta a szemeit. Olyanok, mint két kis tízéves kisfiú. Mindketten idősebbek nálunk, de nem néznek ki annak. Tökéletesen illenek egymáshoz. Taeyanghoz fordultam, hogy kérdezzek valamit.

- Te is izgatott vagy Tae? - kérdeztem Taeyangot is, de csak egy 'hmm'-t kaptam, mivel nagyon belemerült a telefonjába. Chanyeolhoz is odafordultam.

- Chanyeollie, te is izgatott vagy? Mint én? - vigyorogtam csillogó szemekkel.

Chanyeol~

Baekkel valami történt. Tiszta hiperaktív. Nem bír magával. Végig az utat figyeltem.

- Igen Baekkie nagyon izgulok főleg, hogy választhattok, ki kivel alszik. Luhanhoz Minseokot gondoltam. Ha neked az jó. És akkor vagy Taeyanggal vagy velem leszel egy szobába. - mosolyogtam mindenkire.

- Én nem leszek senkivel sem! Egyedül leszek! - bújt ki Taeyang telefonja mögül.

Sóhajtottam egyet beleegyezően. - Hát legyen. Elég antiszoc vagy. – nevettem. - Akkor Baekkie velem leszel, remélem nem baj.

Rápillantottam. Ő mosolygott majd végig engem figyelt. Úgy éreztem kezdek kipirulni. Bő két óra alatt le is értünk Busanba. De még hátra volt egy kis idő, míg a hotelhez érünk ami tengerre néző ablakokkal rendelkezik



Baekhyun~

Úgy néz ki Chanyeollal leszek egy szobában. Nem is vártam mást, mosolyogva néztem néha-néha Chanyeolra. Mostanában minden úgy történik, hogy az kettőnknek kedvezzen. Mondjuk nem gondoltam volna, hogy Taeyang ennyire nem akar velem egy szobában lenni.... bár nem ismerjük egymást annyira szóval nem olyan gáz. Energiám még mindig nem fogyott el, akkor sem mikor megérkeztünk a hotelba. Rögtön kipattantam a kocsiból és ámuldozva néztem körül. Annyira jól nézett ki! Mikor visszanéztem a többiekre, akik még mindig a kocsiban ültek, láttam, hogy Minseok próbálja felkelteni Luhant, és mikor sikerült Luhan enyhén megijedt hisz már akkor is aludt mikor mi megérkeztünk, szóval nem tudta hogy Minnie is itt van. Elkezdtem kuncogni. Annyira aranyos volt Luhan ahogy egyből elkezdett vigyorogni, miután leesett neki hogy Minseok van ott tényleg.

Chanyeol~

Gyorsan a hotelhoz értünk. Baekkie azonnal kirobbant a kocsiból. Most vagy annak örül ennyire hogy egy szobába leszünk vagy nagyon tetszik neki a hely.. vagy mind a kettő. Nyújtózkodtam egy hatalmasat a kocsiban majd én is kiszálltam. Jót tett a friss levegő feltöltött egy kicsit. Tekintetem betévedt a kocsiba ahol Taeyang készülődött kiszállni míg Luhant Minseok ébresztgette. - Olyan édesek együtt! - gondolatom kiszökött számon. Rögvest oda kaptam kezem remélve senki nem hallotta meg.

- Baek bejössz velem elintézni a szobákat? - mellé léptem és megfogtam kezét.



Baekhyun~

- Persze!- vigyorogtam és elkezdtem szökdelni, Chanyeolt magam után rángatva. Remélem, nem zavarja, hogy ennyire izgatott vagyok. Előfordult már párszor hogy nagyon beleéltem magam dolgokba. De ilyenkor legalább mindig boldognak tűnök.

Chanyeol~

Szökdelve rángatott maga után be a recepciós pultig. Ott mindent elintéztem. Megtudtuk, hogy a két személyes szobákba francia ágy van. Elképedtem, azt hiszem ez a két éjszaka nagyon hosszú lesz. Gyorsan kimentünk a cuccokért, a kulcsokat kiosztottam és mindenki megindult a szobájába.

Baekkel ültünk bent az ágyon. Most mit tegyek? Akar egyáltalán velem aludni? De egyáltalán hogyan bírom ki, hogy ne ugorjak rá? Múltkor is felizgultam, amiről azóta nem beszéltünk egy szót sem. Csak vigyorog, és sunyin puszit lop/add.



Baekhyun~

Miután leültünk az ágyunkra (ami megjegyzem jó nagy volt és iszonyatosan kényelmes) én hosszában levetettem magam rá és halkan nevetgéltem.

- Channie. olyan puha ez az ágy, próbáld ki te is! - ütögettem meg a mellettem lévő helyet, hogy ő is feküdjön le és próbálja ki.

Chanyeol~

Éreztem, ahogy besüpped az ágy mellettem majd egy kedves hang megkér hogy próbáljam ki az ágy puhaságát. Nem haboztam sokat, átmásztam mellé és hátra dőltem. Tényleg eszméletlen kényelmes volt. Szemeim már csukódtak is volna le de előbb még Baekkie szívére hajtottam fejem. Hallottam, ahogy szíve egyre hevesebben ver. A levegőt is máshogy vette. Elmosolyodtam és átöleltem.

- Zavar, hogy így fekszek? - suttogtam.



Baekhyun~

Jajj, Chanyeol hogy tud ilyen aranyos lenni néha? Hatszor nagyobb nálam, de mikor ráhajolt a mellkasomra úgy éreztem, hogy én vagyok a nagyobb. És nem tetszett ez az érzés. Szóval fogtam magam, Chanyeol fejét a mellkasomról áthelyeztem vissza az ágyra és helyette én raktam a fejemet mellkasára és bújtam hozzá. Máris jobb érzés.

- Így már sokkal jobb. - mosolyodtam el és beletemettem arcom nyakába.

Chanyeol~

Úgy tűnt Baekhyunnak nem volt kényelmes a póz. Lefordított magáról majd ő feküdt rám és fúrta fejét nyakhajlatomba. Kezeim segítségével – nem mint ha mással lehetne - közelebb vontam magamhoz.

Feje búbjára nyomtam egy puszit.

- Emlékszel még arra amit az öltözőmbe kérdeztél?



Baekhyun~

Próbáltam visszaemlékezni és mikor sikerült éreztem, hogy elpirulok, és szívem hangosabban ver.

- Umm... Igen...- motyogtam.

Chanyeol~

- Feltennéd még egyszer? - komoly voltam még is gyengéd. Nem akartam elijeszteni sem és megijeszteni sem. Szerettem volna hallani ahogy megint megkérdezi. Lehet... már tudnám a választ.



Baekhyun~

- Chan....yeol.... mi... mi most mik vagyunk egymásnak? - tettem fel ismét a kérdés szemeimet szorosan összeszorítva.

Chanyeol~

Elmosolyodtam édes arcán majd állánál fogva ajkait ajkaimhoz vezettem és gyengéden megcsókoltam. Próbáltam kezdetleges érzéseim belesűríteni ebbe a csókba.

- Ebből mit mondanál meg mi a válaszom? - arcát simogattam.



Baekhyun~

Kyaaa, mit csináljak, nem tudom! Mostanra már nagyon vörös lehetett a fejem. Nem tudom mi a válasza, nem tudok most gondolkodni. Mellesleg ő honnan tudja ilyen hamar?

- Ne...nem t...tudom... - mondtam halkan és zavaromban elnéztem oldalra.

Chanyeol~

Visszafordítottam arcát magam felé és mélyen a szemébe néztem.

- Jöjj rá Baekkie.. Az a válaszom a kérdésedre.. - ismételten megcsókoltam. - Ha rájössz a válaszra.. arra, amit ezzel a csókkal küldtem akkor tök jó.. - suttogtam.



Baekhyun~

Bólogattam párat, majd én is megcsókoltam finoman.

- Oké.... - közelebb bújtam hozzá és egy darabig egymás karjaiban feküdtünk csendben. Aztán fölpattantam egy hatalmas vigyorral a fejemen.

- Na és most mi a terv? Mit fogunk csinálni? - pattogtam az ágyon.

Chanyeol~

Éreztem rajta, hogy nem tudja, mi lenne a válaszom. Édes! Ahogy karjaim közt feküdt teljesen megnyugodtam. Tudtam, hogy biztonságban van, ami nagyon jól esett. Sajnos ezt nem sokáig tudtam élvezni. Baekhyun hirtelen felugrott, és mint ha mi sem történt volna elkezdett faggatni. Nem tudtam megállni, hogy ne mondjam el neki.

- Azt terveztem, hogy elmehegyünk sétálni a tenger partra aztán, vacsoráznánk úgy együtt. Holnapi pedig titkos!- mosolyogtam majd felültem és kezénél fogva vissza húztam az ágy lábához lábaim közé. Szorosan öleltem magamhoz, fejem hasára hajtva.



Baekhyun~

Egy pillanatra ellazultam ölelésében és kényelmesen ültünk a csöndben egy ideig. Aztán hallottam a saját hasam és Chanyeolé morgását is, jelezve hogy mindketten éhesek vagyunk, ami azt jelenti, hogy a többiek is azok tehát meg kéne őket keresnünk és el kéne mennünk, enni.

- Yeol, menjünk enni, éhes vagyok! – mondtam Chanyeolnak.

Chanyeol~

Mindkettőnk hasa vadul korgott. Gondolom, a többieké sincsen másképpen.

- Rendben menjünk! - vigyorogtam.

Úgy döntöttünk megkeressük a többieket is és lemegyünk az itteni étteremféleségbe. Hamar rájuk is bukkantunk. Minseok Luhannal beszélgetett, míg Taeyang videojátékozott. Istenem ezek a gyerekek. Hiába idősebb némelyik nálam.

Lent ültünk az étteremben a kajákra várva. Én ültem az asztalfőnél mellettem Luhan mellette Taeyang és Baekkie mellett pedig Minseok.

- Na gyerekek a mai terv. Sétálunk, a parton aztán elmegyünk, fel a sziklákhoz ahol kipróbálhattok valamit majd vacsorázni megyünk. Ellenvetés van?

(TO BE CONTINUED A KÖVETKEZŐ FEJEZETBEN ^w^ most egy vagy két gif meg kép jöön:3)

(ehhez...hozzászólnék.... kedves Kyungsoo, mi az istent csinálsz? xDD) 

 (Chanyeol, csak mond el neki végre, olyan egyértelműen bámulod v.v)

 (Baek, túl szép vagy T__T :3)