10. fejezet

Chanyeol~

Baekhyun haza szállítása után rögön haza siettem. Végig azon gondolkoztam mióta lettem én ilyen? Mármint mióta vagyok ennyire idióta? Ilyen hamar senkit sem kedvelek meg-az állatokon kívül. Baekhyun kivétel volt ez alól, amit nem is bánok. Még mindig emlékszem arra mikor elvittem enni, nem volt nála a pénze és én fizettem ki mindent.

Bent a házban egy cetli fogadott a pulton anyukám üzenetével miszerint elment a barátnőihez a közelbe, de majd este jön nekem kaját csinálni. Ez az. Nem halok éhen, bár amúgy sem haltam volna, az én drága Suhom átjött volna, hogy kaját csináljon nekem.

Kicsit összébb pakoltam, megmosakodtam majd a TV elé telepedtem. Yoda a hasamon pihent lábai az égnek álltak. Olyan volt, mint egy ribanc azzal a kivétellel, hogy azok nem finganak az orrod alá. Úgy egy órát henyéltem mikor már kikészültem a magánytól. Küldtem Suhonak egy SMS-t, amiben nem kértem, hogy jöjjön át hanem egyenesen követeltem. Válaszként egy "Azonnal megyek, ne türelmetlenkedj!" jött. Úgy is tettem, ahogy mondta alig telt el pár perc és kopogtattak. Felpattantam majd ajtót nyitottam. Levette cipőjét és a nappaliba igyekeztünk. Ott kényelembe helyezte magát, én elszaladtam innivalóért, meg egy kis harapnivalóért, majd visszaérve én is elhelyezkedtem.

- Na mi az Channie, mesélj mi történt? Csak nem megvolt BaekHyun? Vagy valami baj van? - elvette az asztalról a chipset és majszolni kezdte.

- Nem, nem volt meg, és még hosszú ideig nem is lesz. Vagyis olyan kétes. Szeretném is megkapni, mert nagyon akarom, de tetszik az, hogy nem adja könnyen magát. Mondjuk az érzéseimmel nem igazán vagyok tisztában, de ezt tudod. Nem tudom, hogy Baekhyun úgy szeret engem, mint Idol vagy mint Chanyeol. – sóhajtottam - Meg mi van ha kiderül? A versenyből is kizárhatják. Az nem érdekel rólam mit mondanának, mert tudom ha választanom kéne akkor azt választanám akit szeretek. Jó a munkám js fontos, de most kit érdekel fiút szeretek-e vagy lányt? Attól ugyan úgy imádni fognak. Egyszóval tanácstalan vagyok. Meg akarom óvni még a széltől is, de inkább kéne magamtól néha. Ha a közelembe van nem tudom leállítani magam, ölelgetni akarom csókolni, a karomba tartani.

- Chanyeol! Stop! Nyugi van. Teljes mértékben megértelek mindenben, de Baekhyunnal erről beszéltél? Csak mert így nem tudhatod, hogy érez. Ha pedig így következtetéseket vonsz le csak magadat kínzod. Ne gondolj ezekre, próbálj meg nem ezekre gondolni, ha csak azért szeret, mert "Idol" vagy az úgy is kiderül meg hülye sem vagy... annyira - tette hozzá egy kis hatásszünet után.

- Kösz ez aranyos volt. Még nem beszéltem vele, tudom, hogy kéne, de nem akarok. Nem akarom, hogy problémák legyenek.

- Akkor próbáld meg békén hagyni. - jelentette ki komolyan. Tudtam, hogy igaza van. Hagynom kéne, de nem tudom, mert akkor eszeveszettül hiányzik nekem. - Ha akkor is keresni fog, akkor biztos lehetsz benne, hogy valamilyen szinten Chanyeol érdekli és nem az, aki a kamerák előtt vagy. De a Yehet-factor végéig ki kell bírnod. Ha nem akarsz neki rosszat, és tényleg szereted és komolyan gondoltad vele akkor békén hagyod addig. Ez az ő érdeke is, nem hinném, hogy azt szeretné, hogy most kiessen.

Egyetértően bólintottam, a kaját pedig tömni kezdtem magamba. A nap további részében nem igazán csináltunk mozgáshoz hasonlót. Csak feküdtünk, ettünk, wcztünk, meg egyik oldalunkról a másikra fordultunk. Suho haza sem ment annyira elpunnyadt. Jó fürdeni azért elment, de haza már nem. Amikor én is lefürödtem bementem a szobámba, és rá néztem az E-mailjeimre. Már át is küldték az új dal listát, amit azonnal közvetítettem mentoráltjaimnak. Suho a vendégszobába aludt, mondván hogy ahhoz van most kedve. Mindig is tudtam, hogy furcsa szokásai vannak, de így szeretem. Az ágyban fekve nyomkodtam telefonomat. Unottan lapozgattam képeim között, míg nem Baekhyun üzenetét nem jelezte. Megnyitottam és elmosolyodtam. Válaszom azonnal írni kezdtem. Nem volt hosszú se rövid sem.

-Neked is szép álmokat Baekkie, ha rosszat álmodnál hívj fel nyugodtan~ -

Baekhyun~

Másnap láttam hogy Chanyeol válaszolt. Nagyon aranyos kis üzenetet írt, halkan elnevettem magam. Átküldte a dalokat is. Válaszoltam neki valami cukit és választottam egyet a dalok közül, ami tetszett, a következő fordulóban a fiúknak női előadótól, a lányoknak pedig férfi előadótól kell énekelniük, ezért a választék csak női énekesek dalai voltak nekem. A választásom Sunmitól a 24 hours-ra esett, azért mert megnéztem a videóklippet és elképzeltem, hogy Chanyeol vajon hogy reagálna, ha azt a táncot táncolom. Elvileg a koreográfiát a mentorok nem látják, mert a táncpróbára nem jönnek be, csak az énekórákra. Pár órát a dal memorizálásával töltöttem, és közben néha-néha rápillantottam a telefonomra, hátha Chanyeol üzent valamit. Miközben a többiek próbáltak mindig szokott. De most furcsa mód nem. Kellemetlen érzésem lett. Vajon valami rosszat csináltam vagy mondtam? Mindegy egyenlőre nem akadtam ki ezen komolyabban, hiszen lehet hogy csak nincs abban a hangulatban hogy írjon. Azért üzentem neki, hátha erre már válaszol. 

-Na kiválasztottam a dalt szerintem tetszeni fog ;)-

 Egy pillanatra bele gondoltam, hogy nem sok-e a kacsintós smiley de aztán megvontam a vállam és elküldtem. Még elénekeltem párszor mire már egész jól ment. Mostantól kicsit fárasztóbbak lesznek a napok... Egy nap kb. három óra ének és ugyanennyi tánc. Huhh..... Már későre járt mikor hasam korgással jelezte, hogy elfelejtettem ebédelni és már nem bírja sokáig. Gyorsan megvacsoráztam és utána elmentem zuhanyozni meg fogat mosni. Mikor végeztem az elcsórt Chanyeol pólóban beugrottam az ágyamba és a telómon beállítottam ébresztőt. Láttam, hogy Chanyeol még mindig nem írt. Na jó, mi baja van? Nem rég még a pasim akart lenni.... na mindegy, egyelőre nem akarok belegondolni semmit az egészbe. Úgyis hamarosan találkozunk énekórán. Küldtem neki egy jó éjszakát sms-t, hátha reagál, de már nem nagyon számítottam rá hogy fog. Ki kell derítenem hogy mi baja van...



Chanyeol~

Másnap reggel Suho ébresztett. Dél környékén jártunk már, de még mindig hulla fáradt voltam. Egy pillanatra telefonomra néztem. Láttam, hogy írt, a szívem is belefájdul, hogy nem válaszolhatok pedig akarok. Nagyon is írni szeretnék neki.

- Hé! Chanyeol, csinálok valami ebédet, mit ennél? - jött Suho hangja az ajtó felől. Gyorsan elkezdtem pötyögni a válaszom, de közben még oda nyögtem neki egy "Nem tudom"-ot. A hangok megszűntek körülöttem csak a képernyőre összpontosítottam. Már nyomtam volna a küldés gombra mikor végeztem, de telefonom pillanatok alatt került ki karmaimból. Kérlelően pillantottam rá, hogy csak ezt az utolsót, de ezt sem engedte. Igaza volt, de akkor is valahogy tudatnom kell vele válaszom. Nem tudom egyről a kettőre csak így magára hagyni. Akarom őt, most is. Azt akarom, hogy a karjaimba legyen, hogy megcsókolhassam. A nap lassan akart eltelni. Estefelé beszéltem Luhannal a dallal kapcsolatban meg egy kicsit bensőségesebb dolgokról is. Jó volt beszélni vele, egészen megnyugtató.

Este Yodával játszottam, hemperegtem az ágyon, majd hülye fejeket vágva fotózgattam magam. Igen, mint érzékelhetitek halálra untam magamat.

Rákövetkező nap Baekhyun ének órájával indult a nap. Reggel 9-re mentem elé a házához, majd két dudaszóval jeleztem ottlétem. Nem kellett rá sokat várnom, kicsit szomorkásan még is boldogan rohant felém majd beszállt a kocsiba és megpuszilt. Ott helyben olvadtam volna pocsolyává, de nem tehettem. Belül megremegtem, ajkai melegsége elindította bennem azt a jól eső bizsergést.


Baekhyun~

Másnap Chanyeol értem jött énekóra előtt. Őszintén nem tudtam, hogy jönni fog, de viszonylag boldogan mentem ki a kocsihoz, leszámítva azt hogy furcsa volt hogy egyáltalán nem írt. Beszálltam a kocsiba és adtam neki egy puszit köszönés képen. Elindultunk és láttam rajta, hogy valamin nagyon erőlködik. Muszáj volt megkérdeznem, hogy mi a baj.

- Chanyeol, olyan furán viselkedsz, mi a baj? - ránéztem összeráncolt szemöldökkel.



Chanyeol~

Mikor megkérdezte, hogy mi a bajom nem tudtam mit válaszoljak. Szívem szerint elmondtam volna neki, de Suho megtiltotta nekem. Még a telefonom sem adta vissza. Szomorúan rá tekintettem majd vissza az útra.

- Semmi baj sincsen amit ne tudnék megoldani. Köszönöm, hogy aggódsz. - elmosolyodtam. Végig játszott bennem sok féle kép kocka mi lenne, ha elmondanám neki? Mi lenne, ha leállítanám a kocsit, magamhoz ölelném szorosan és soha többet nem engedném el. Mi lenne, ha esetleg minden érzésem kitálalnám neki... Minden lehetséges ötletet végig gondoltam alaposan, de egyiket sem mertem megtenni. Féltem mit szólna. Meg én vagyok Park Chanyeol, akit alig ismernek igazából az emberek csak a közeli barátok.



Baekhyun~

- Hát... akkor jó.... - duzzogva elfordultam és kinéztem a kocsi ablakán. Zavar, hogy nem akarja elmondani. Ahh unatkozom... Alig várom már az énekórát remélem Chanyeol sejti milyen tánc tartozik a zenéhez. Önelégülten elvigyorodtam és máris jobb kedvem lett. Ha most nem is, az élő show után tutira visszaáll minden a régi kerékvágásba. Még az is lehet, hogy kapok egy kis extrát is.... Halkan kuncogtam, reméltem Chanyeol nem tartja furcsának, hogy itt magamba nevetgélek meg vigyorgok, mint valami elmebajos. Na mindegy.



Chanyeol~

Bánatos ábrázatom nem akart kivirulni, még akkor sem mikor a reggeli puszijára gondoltam újra meg újra. A hosszú csókokra és arra a napra mikor először kielégítettük egymást. Szótlanul ültem és figyeltem az utat. Nem szerettem volna balesetet okozni, és magunkat kinyírni. Bár akkor nem kéne aggódni mikor bukunk le.

Mikor kuncogni kezdett édes hangján a szívem is kihagyott pár ütemet. Itt elszakadt nálam minden. Nem elég hogy ilyen eszméletlenül jól néz ki, imádni való, még jól is énekel és az a hang, ami neki van... eszméletlen. Nem beszélve a személyiségéről, amit mindennél jobban imádok benne. A legközelebbi félreeső helyen megálltam majd egy ideig csak magam elé meredtem. Elgondolkoztam azon helyes-e, amit teszek és arra jutottam, hogy igen is meg nem is szóval sehol sem voltam. Automatikusan cselekedtem. Magam felé fordítottam és ajkaira hajolva kezdtem finom, puha ajkait ízlelgetni.

- Sajnálom. - suttogtam elhalóan ajkai közé, majd folytattam a csókot. Kezeim derekára vezettem, míg Ő hajamba túrva húzott közelebb magához. Annyira jó volt érezni, hogy azt el sem lehet mondani. 


Baekhyun~

Chanyeol furcsán viselkedik. Nagyon. Már akkor nem értettem mi van mikor megállt. Még nem is voltunk közel. Aztán meg megcsókolt. Meglepődtem, de semmi perc alatt visszacsókoltam pont olyan szenvedélyesen, mint Ő. Beletúrtam hajába és közelebb húztam. Már majdnem teljesen rajtam volt, de félig meddig még a kormány mögött. Bocsánatot kért.

- Miért... kérsz.........bocsánatot..? - nagy nehezen kinyögtem a kérdést, lihegve, szenvedélyes, hosszú csókok közepette. Nem ellenkeztem kicsit sem. Annyira jó érzés volt még mindig.


Chanyeol~

Gyengéden megnyaltam alsó ajkát bebocsátást kérve, amit meg is adott. Nyelvét felkerestem majd összefontam enyémmel. Nyelvét néha megharaptam, de nem túl erősen csak annyira hogy sóhajait halljam.

- Azért, amit tettem, és amit tenni fogok. - suttogtam. Övemet kikapcsoltam, majd Baekhyunét is, az ülést hátra döntöttem és ölébe másztam. Visszakaptam ajkai után, közben kezemmel alhasát cirógatva. Annyira kívánom. Annyira akarok magamnak, mint még senki mást.



Baekhyun~

Leírhatatlanul jó érzés volt. Minden, amit csinált. Nem tudtam hirtelen mi jött rá, de ez egy kicsit háttérbe szorult mikor én is elkezdtem részt venni a dologban. Én is elkezdtem felfedezni alhasát, ami így érintésre elég kidolgozott volt. Már csak arra a gondolatra, hogy hogyan nézhet ki hatalmasat sóhajtottam. Csókjaink egyre hevesebbek lettek és már alig bírtam magamon hagyni a ruhát. De persze, hogy most is, pont, mint a múltkor pillantásom ráesett a kocsiban lévő órára. Francba elfogunk késni. Ráadásul ha ilyen kinézettel állítunk be, nem tudom mit fog gondolni az énektanár.

- Chanyeol.... hagyd abba... mennünk kell.... elkésünk... majd később..... - nyögtem csókok közben. Nem akartam abbahagyni, de hát a kötelesség az kötelesség.



Chanyeol~

Elkezdtem feltűrni felsőjét, egészen nyakáig. Következő lépésem az onnan való megszabadítása lett volna, amit nem tehettem meg, ugyanis abba akarta hagyni.

- Még egy kicsit… Van még időnk… - suttogtam ajkaira. Nyaka kényeztetését kihagyva át tértem mellbimbójára. Míg a jobb oldalit szoptam, nyalogattam a másikat két ujjam közé véve izgatni kezdtem. Éreztem mozdulataiban azt akarja, hogy folytassam, de a szája, jobban mondva az esze azt akarta, hogy ne. Kis ideig időztem el csak majd váltottam. Amit eddig kezemmel izgattam felváltotta szám. Szabad kezem hasánál időzött majd lentebb vándorolva nadrágját kigombolva sliccét lehúzva befészkelte magát a nadrágba.



Baekhyun~

Oké, oké, oké..... Kicsit elkezdtem magamban pánikolni. Mi ütött Chanyeolba? Nem mondom, hogy ez nekem rossz, de abba kell hagynunk. Megragadtam a kezét, ami épp a nadrágomba próbált bejutni, és az arcom elé húztam, ezzel magamra vonva figyelmét. Vágytól fűtött szemei lyukat égettek a lelkemben. Ez elég ijesztő. Tényleg nem tudom mi történt vele.

- Chanyeol, légy szíves..... énekórára kell mennem. - halkan lihegve suttogtam, de látszott rajtam, hogy most már tényleg komolyan gondolom. Nem akartam, hogy elveszítse az irántam való érdeklődését, de muszáj volt mennünk. Adtam egy utolsó hosszabb puszit a szájára és visszatoltam a székébe. Rendbe szedtem a ruháimat, meg egy pár nem túl szép gondolattal elintéztem a lenti kis problémámat. Mivel Chanyeolnak nem ment annyira, gondoltam segítek, mint a múltkor. Mikor végeztem megkértem, hogy induljunk.



Chanyeol~

Lefogta kezem majd felhúzott magához. Vággyal teli tekintettel fürkésztem arcát, amely félelmet mutatót. Elmosolyodtam majd nyakához bújtam.

- Azonnal megyünk… - a lehető leghalkabban beszéltem. Nem akartam abba hagyni. Nagyon nem, de ha Ő nem akarja, nem erőltetem. Lehet nem is kíván engem csak pusztán azt, amit nyújthatok neki. Már a gondolat is fájt. Visszatolt székembe majd rendbe szedte magát, amit én sem hagytam ki. Baekkie még mindig állt, amit szerettem volna én megoldani de elintézte magának. Megpróbáltam én is, de nem sikerült saját magamnak örömöt okoznom. Csalódottan hátra dőltem és engedtem, hogy ő tegyen könnyebbé. Halkan beszélt hozzám miután végzett bár nem értettem mit mondott. Bekötöttem magam, majd megvártam míg Baekhyun is megtette és elindultam a helyszín felé. Arcomon semmilyen érzelem sem tükröződött, belül mardostam magam, hogyan lehetek ilyen? Miért kell ilyeneket tennem? Miért velem történnek ilyen dolgok.



Baekhyun~

Elindultunk a kocsival, de Chanyeol olyan komor lett. Elkezdtem pánikolni. Valami rosszat csináltam? Én nem akartam semmi rosszat. Aggódva ültem az ülésen és vártam, hogy megérkezzünk. Mikor kiszálltunk a kocsiból gyorsan odaszaladtam Chanyeolhoz, hogy egy picit fogjam a kezét séta közben. Elrántotta. Egy darabig csak néztem a kezemre, amiből eléggé hiányzott egy bizonyos nagyobb és férfiasabb kéz. Nem akarta fogni a kezem.... Ennyire rosszat csináltam volna? Könnyek gyűltek a szememben, de sikerült elnyomnom őket. Kicsit gyorsítva lépteimen ballagtam Chanyeol után. A teremben köszöntünk az énektanárnak és elkezdtük a munkát. Elfogadták a dalt, amit választottam és Minryunak nagyon tetszett, ahogyan énekeltem. Azt mondta, hogy nem is kell annyira sok alakítás rajta, de azért vannak helyek ahol nem a legjobb. Chanyeol viszont mindenbe belekötött, ami fájt, mert nem voltam rossz. Valami baja lehet, de nem értem miért rajtam vezeti le. Rosszul esett és emiatt néha a sírás szélén álltam, de nem mutattam ki. Minryu úgy döntött, hogy elég lesz mára és mehetek táncórára. Mindannyian kimentünk a teremből és Minryu hazament. Chanyeol is indult volna valamerre, de megfogtam a ruhaujját és lehajtott fejjel megkérdeztem.

- Chanyeol, megvárod míg végzek a táncórán vagy visszajössz értem? - kérdeztem reménykedve. Jelenleg nem tudom, hogy hogy állunk vagy mi baja van hiszen nem rég kezdtünk el járni és nem teljesen értem, hogy most mi van...


Chanyeol~

Mikor megérkeztünk a helyszínre mind ketten kiszálltunk, Baekkie mellém szaladt és meg akarta fogni a kezem, de elrántottam. Nem akartam vele most semmilyen testi kontaktust létesíteni. Mérges voltam. Nem rá, hanem magamra. Fáj, hogy ezt kell tennem vele, de tudom, ha nem teszem meg nem bírok ki egy percet sem anélkül, hogy át ne ölelném, meg ne csókolnám, vagy kezdenék el mélyebb dolgokba, mint a kocsiba. Előre siettem a terembe, de halk lépteit hallottam még magam mögött. Miután köszöntünk MinRyunak én a kényelmes székbe vetettem magam onnan figyeltem, kritizáltam, amit csak lehetett. A dal tetszett, de a tánca, amit meglestem telefonomon nagyon nem. Nem akarom hogy más pasihoz simuljon. Ő az enyém nem engedem neki. Mikor végre végeztek úgy döntöttem megkeresem JongInt, akivel valószínűleg táncolni fog. Elköszöntünk MinRyutól, ő haza indult, Baek a táncterem felé én pedig a pihenő felé. Amúgy sem lehettem volna be. Na szép a saját mentorálltamhoz nem mehetek be! BaekHyun halk szavakkal állított meg, megragadva pulcsim ujját.

- Majd vissza jövök, de ha valami közbe is jönne, majd értesítelek. - Hátra pillantottam. A földet bámulta pulcsim lassan elengedve. Szembe fordultam vele, kezem fejére helyeztem és összeborzoltam haját. - Sok sikert az órához, biztosan ügyes leszel, ha nem, akkor pedig gyakorolsz. - elmosolyodtam halványan majd tovább haladtam.

Szaporábban szedtem lábaim. JongInt sehol sem találtam meg, ami nagyon nem tetszett nekem. Ha azt hiszi össze jöhet Baekhyunnal nagyon téved.



Baekhyun~

Mikor Chanyeol ott hagyott egy kicsit könnyebb szívvel mentem a táncterembe. Mikor összeborzolta a hajam olyan kellemes érzés járt át. Annyira természetesnek tűnt. Ellazultam tőle. Pillangók meg ilyenek, tudjátok, csak a szokásos. Megtaláltam a termet és bementem.

- Annyeonghaseyo~ - köszöntem a tánctanárnak meg a táncosoknak, akik ott voltak.

- Áhh, szia, te biztos Baekhyun vagy. A nevem Junsu, én leszek a tánctanárod. - kezet fogtunk és odavezetett a többi táncoshoz.

- Ő itt Jongin, ő lesz a fő 'partnered' ebben a táncban. - egy barnább bőrű nagyon helyes és fiatal srácra mutatott. Tutira idősebb voltam nála, de ő persze hogy magasabb.

- Szia. - rámosolyogtam és vele is kezet fogtam. Ő is viszonozta a mosolyt és a köszönést is. A többieket is bemutatta aztán nekiláttunk a munkának. Tudtam, hogy a tánc az eléggé... hmm... nem tudom mi a jó szó erre, de az biztos hogy nem férfias. Viszont mindenképp hitelesen fogom eltáncolni, csakis azért, hogy Chanyeolnak tetszen. Szép lassan megtanította Junsu a koreográfiát és utána azt próbáltuk a maradék időben. Sokszor elbénáztam még, de jókat nevettünk rajta. Jongin nagyon jó fej srác, jókat poénkodtunk tánc közben. Nem is zavart, hogy néha olyan helyeken kellett megfognia, ami egyébként zavart volna (kivéve ha Chanyeol csinálja) mert tudtam hogy csak ez a dolga és az egész az munka. Miután végeztünk Jongin megvárt engem és együtt mentünk ki. Körbe néztem de Chanyeol még nem volt ott.

- Ha akarsz hazamehetsz, én még várok egy kicsit. - mondtam mosolyogva.

- Maradjak itt egy kicsit? Nem sietek. - mondta Jongin.

- Hát ha van kedved. - nevettem. Beszélgettünk meg nevettünk. Tényleg jó fej, meg vicces is. Elkezdtem gondolkozni, hogy Chanyeol egyáltalán jön-e.


Chanyeol~

Egy kis idő után feladtam a keresést és helyette egy üzenetben tájékoztattam mit tehet és mit nem a próbákon. Persze az utóbbi még szép hogy hosszabb volt. Úgy határoztam kint a kocsiban várom meg Baekhyunt, és ha már ott vagyok elütöm az időt valamivel. Elő vettem a laptopom és legújabb dalomon kezdtem el dolgozni. A szöveg írása közben végig az motoszkált bennem, hogy azok fönt ott éppen összesimulva táncolhatnak akár. Sok minden megfordult bennem, de próbáltam elkergetni őket kisebb nagyobb sikerrel. A szöveg eléggé dühöngősre sikerült, ami most illik is a hangulatomhoz. Úgy egy órát foglalkoztam még kisebb nagyobb változtatásokkal, korrigálásokkal de Baekhyun még mindig nem jött ki. Közelebb álltam a bejárathoz onnan figyeltem meg alaposan mindent, amibe sikeresen bele is fáradtam és elaludtam. Álmaimban minden szép volt és jó. Boldog voltam, mert nem voltak akadályok előttünk azt tehettünk amit csak akartunk, amikor csak akartuk. Álmomban furcsa mód különleges lények és ételek is szerepet kaptak. Voltak benne kis manók, pegazusok, unikornisok, pandák, kutyusok, amik tűzet pukiztak, csoki kutak, eper medence. A virágok hamburgerek voltak, a csapokból üdítő folyt, a felhőknek bárány alakjuk volt, még a fűnek is volt íze. Ha szél északról fújt gyümölcs illat volt, ha délről tejkaramella(amit nem szeretek, de az illata jó), ha keletről fújt palacsinta illat jött, és ha nyugatról, akkor pedig rakott krumpli. Hm.. ez milyen két értelmű. Rakott krumpli. Vajon mi rakhatta meg? Vagy jobban mondva ki? Hangos nevetésre keltem fel. Egyből a hang irányába kaptam a fejem a forrását pedig azonnal felleltem. JongIn és Baekhyun nevetgéltek. Morcosan rá tenyereltem a dudára de semmi. Tovább nevetgéltek. mint ha itt se lennék. Kiszálltam a kocsiból és trappolva oda siettem arcomon dühöt mutatva. Mikor melléjük értem köszöntek, amit viszonoztam is nem nagy kedvel.

- Indulunk, későre jár. - megragadtam kezét nem túl erősen és a kocsihoz vittem. - Milyen volt a tánc, nem kell egy kis gyakorlás még? - Mikor már mind a ketten bent ültünk felé fordulva elkezdtem finoman puhatolózni mi is történt ott bent.


Baekhyun~

Beszélgetésünket pont Chanyeol zavarta meg. Valamiért nagyon dühösnek látszott. Miért Ő a dühös? Nekem kéne annak lennem, hiszen nem jött egy csomó ideig. Örülhetne, hogy Jongin rám szánta az idejét és nem kellett egyedül lennem, ha már Ő nem volt képes időben jönni... Na mindegy, mivel elrángatott gyorsan köszöntem Jonginnak aki mosolyogva intett egyet és elindult haza. Beültünk a kocsiba.

- Nagyon jó volt, kezdek belejönni! Nagyon rendes a tánctanár és jó fejek a táncosok... Szerintem nagyon jól fogjuk majd csinálni. Volt egy pár baki, de azon kívül nagyon jól csináltam. - elnevettem magam és fáradtan hátravetettem a fejem az ülésen. - Most hazaviszel?



Chanyeol~

Örültem, hogy jól ment neki, de annak már kevésbe, hogy még mindig nem tudom milyen lesz a tánc. Mi van, ha nagyon vonaglós, simulós, és ahogy ennyi idő alatt megismertem mindent megtesz azért, hogy Ő legyen a legjobb. Kezem fáradt arcára helyeztem, amibe Ő készségesen belesimult.

- Ha éhes vagy előtte még elviszlek enni és csak utána haza. - hangom kedvesebb és megnyugtatóbb lett. – Bocsi, hogy mogorva voltam az előbb.



Baekhyun~

- Semmi baj, Channie... - elmosolyodtam. Nincs itt semmi gond. Szerintem. Ameddig szeretem addig nincs. Jé, de fura kimondani.

- Lehet hogy ennék valamit... hova megyünk? - kérdeztem miközben ásítottam egyet.



Chanyeol~

- Választhatsz. Vagy elviszlek oda, ahol legelőszőr ettünk együtt vagy haza viszlek és én - hangsúlyoztam – főzők neked. Nem tudom finom lenne-e, de ha nem próbálom meg, nem tudhatom, milyen tehetségem van. - halkan felnevettem majd megfogtam kezét és puszit hintettem rá. Bekötöttem magam és elindultunk miközben hagytam gondolkodni.



Baekhyun~

Huhh, lehet, hogy rossz a memóriám, de nem emlékszem, hogy hol ettünk először együtt.

- Umm, együnk ott ahol legelőször ettünk együtt vagy együnk rament! - mondtam elgondolkozva. Rament akartam enni, de rá akartam jönni, hogy hol ettünk először.


Chanyeol~

Vigyorogva hajtottam oda a kis büféhez, ami alig volt tíz percre a kiindulási helytől. Az ismerős hely felhozta a kis szédelgősről az emlékeket mikor nekem dőlt, kipirulva kapkodta fejet, és az, hogy mennyire örült a fagyinak és a baconos szendvicseknek.

- Itt is volnánk. Emlékszel ugye? – leparkoltam. - Vagy elfelejtetted? - erősen gondolkozó arcát fürkésztem.



Baekhyun~

- Huh, persze hogy emlékszem, miért ne emlékeznék? - kínosan elnevettem magam és a tarkómhoz emeltem a kezem. Remélem megint baconös szendvicset eszünk, mert az nagyon finom volt. Odamentünk és rendeltünk. Pont ugyan oda ültünk le, mint legutóbb és ugyan olyan finom volt a szendvics.



Chanyeol~

- Akkor jó, már azt hittem nem emlékszel rá hogyan is ismerkedtünk meg. Ami tény, hogy rosszul esett volna nekem. - lebiggyesztettem ajkam.

Mindent ugyan úgy csináltunk, mint akkor. Ugyan az a hely, ugyan az a menü, ugyan az a felállás. Mosolyogva falatoztam a megszokottnál is lassabban mindent kiélvezve, amit csak egy szendvics tud nyújtani.

- Holnap mit fogsz csinálni? Tudtommal nem lesz sem ének sem tánc órád.


Baekhyun~

- Hát még nem tudom, nem terveztem nagyon semmit.. - megvontam a vállam. - Talán gyakorlom a táncolást meg éneklést egyben otthon. Sokszor. Szeretném, ha jól menne. - elvigyorodtam. Olyan kellemes volt a hangulat, ahogy ott ültünk és nagyon kényelmesen éreztem magam Chanyeol társaságában. Jó érzés volt.



Chanyeol~

- Értelek. - vigyorogtam. - Ha szeretnél benézhetsz Luhan meg Taeyang próbájára, szerintem Ők sem bánnák. - elvettem az üdítős poharam és kiürítettem tartalmát. Jó volt vele megint itt ülni, beszélgetni, de legfőképp enni.

- Baek! - hirtelen kiegyenesedtem mikor tudatosult bennem valami. - Eljössz velem sapkát venni? Olyan rég vettem már, úgy érzem kopasz vagyok nélküle, de ha nagyon nagyon fáradt vagy és nincs kedved akkor előbb haza viszlek. - jobb kezem övéhez csúsztattam és megfogtam.



Baekhyun~

Most kedvem volt még több időt tölteni Chanyeollal. Vajon miért. Haha.

- Szívesen elmegyek veled. De csak ha választhatok egy sapit neked! - vigyorogtam. Melegség járta át az egész testem mikor Chanyeol megfogta a kezem. Halkan kuncogtam egy kicsit.



Chanyeol~

Rendben, választhatsz nekem, ha utána én is neked. - kidugtam nyelvem, mire az asztal alatt megrúgott. Hátrébb csúsztam a székemmel együtt majd szememmel vetkőztetni kezdtem. Persze csak diszkréten, hogy rajta kívül senki ne vegye észre. A fagyit hamar kihozták. Baekhyun nagykanállal esett neki, amit nem hagyhattam ki, hogy le ne fotózzak. Mikor észrevette fagyival tömött szájal próbált meg durcásan nézni, ami nagyon édes volt és ezt is lefotóztam. A fagyi gyorsan elfogyott, amit nem csodálok, isteni finom volt.

A kocsiban kellemesen meleg volt alig akartunk kiszállni a sapka bolt előtt, de erőt vettünk magunkon és becaflattunk. Baek csodálkozva nézett végig a töménytelen sapka mennyiségen.

- Na tetszik neked? Én imádok ide járni rengeteg sapkát szereztem már itt, amit láthattál is fellépések során rajtam. Tényleg, voltál már koncertemen?



Baekhyun~

Wow, ez aztán nem semmi mennyiségű sapka.

- Őszintén nem vagyok annyira sapka mániás, de látok egy-két jót. Amúgy igen, khmm.... kb. az összes koncerteden voltam. - a végét egy kicsit halkabban mondtam egy félénk mosoly kíséretében. Vicces belegondolni, hogy az, akinek eddig csak a koncertjein voltam most itt áll előttem és együtt sapkákat veszünk. 



Chanyeol~

- Mutasd, melyikek tetszenek. - megfogtam kezét és hagytam, hogy oda vezessen. - Akkor gondolom a következőre is jönni fogsz, ami két hét múlva lesz. - cukin totyogtam mögötte. Baekhyun hirtelen megállt én meg neki ütköztem. Fejét kissé zavartan kapkodta a sapkát keresve, majd mikor megtalálta leszedte és felém fordult. Szemem végig siklott a környező fejfedőkön és egy kivételes darabon megakadt. Gyorsan lekaptam a polcról és jobban szemügyre vettem. Az alapja fekete volt rajta pedig táncoló szalonnák vicces fejekkel.



Baekhyun~

Chanyeol talált egy nagyon fura sapkát. Ugye nem azt akarja nekem adni? Nagyon remélem. Ha igen, kiröhögöm.

- Uhh, Yeol, hogy találtál egy ilyen ronda sapkát? - kérdeztem hangosan kacagva. Kerestem valamit, ami megfelel az ízlésemnek. Az egyik egy menő baseball sapka volt a másik egy beanie a harmadik pedig egy cuki pandás nagy, szőrös sapi volt, ilyen mancsos kesztyűkkel vagy mikkel.

- Látod, ezek a jó sapik. - büszkén mutattam neki, hogy milyen jó ízlésem van. Ha nem tetszik neki az az ő baja. Megakadt a szemem egy nagy szőrős sapin. Azt hiszem egy farkas szerűség volt.

- Úúú, Yeol, ezt választom neked, ebben kell járnod mostantól. - gyorsan odarángattam a sapkához és lábujjhegyre állva a fejére húztam. - Hihi, nagyon cuki~ - kuncogtam egy sort aranyosan. Tényleg imádni valóan nézett ki abban a sapkában.



Chanyeol~

Látszott arc vonásain, hogy ez a sapka nem nyerte el tetszését. Igazából annyira nekem sem tetszett, de egy kis vicc sosem árt nem igaz? Vissza tettem a helyére a sapkát, majd Baekhyun ráncigált is tovább azokhoz, amiket ő kiszemelt magának. Nem mondom, hogy rosszak voltak, sőt a baseball sapik nagyon jól álltak neki de a pandás nem. Eltakarta azokat a szép arcvonásait. Kissé talán tovább bámultam arcát, ugyan is már csak arra figyeltem fel hogy fejemre tett egy cuki füles sapkát. Mondanom sem kell azonnal beleszerettem. Fogdosni és simogatni kezdtem. Olyan jó puha és szőrős és nagy és van füle és farkas!

- Imádom! Ezt megveszem. Olyan meleg és kényelmes le sem veszem… - vigyorogtam. Neki is kiválasztottam egy tökéletes sapkát és még egyet, ami olyan volt, mint az enyém csak más színben. Az enyém barna az övé pedig ezüstszürke. Boldogan szorította magához egész úton haza fele. Bármit is kérdeztem tőle a válasza csak annyi volt, hogy:"Sapka~" . Tisztára extázisba esett, amin csak mosolyogni tudtam. Hamar haza vittem búcsúzóul pedig puszit nyomtam homlokára.

Otthon anyukám fogadott meleg kajával, amit sosem utasítottam el, mert anya főztje isteni finom és megharagudna, ha nem szednék fel magamra egy keveset mert az Ő szemében túl csontos vagyok és rossz a csontjaimat ölelgetni. Ezen mindig csak nevetni tudtam. Olyan aranyos volt mikor mondta aztán kissé sértetten ment apához, hogy panaszkodjon nem eszek eleget. Ilyenkor végig hallgattam a szokásos prédikálást és éltem tovább vígan Suhót nyaggatva, ami neki már minden napos volt.

A hetek gyorsan repültek el szinte észrevétlenül ez idő alatt Baekhyunnal a kapcsolatom egyre rosszabb lett. Alig beszéltünk, én kerültem, Ő keresett, de hülye indokokkal mindig eliszkoltam. Féltem beszélni vele, mert tudtam, hogy nem bírom ki azt, amit eddig sikerült. Suho végig velem volt és segített, de a gondolataim csak körülötte forogtak. Nem tehetek róla, hogy elrabolta a szívem. Bármilyen közhelyesen hangzik is, de így igaz. Ennyi idő alatt fokozatosan elérte, hogy mindnél jobban bele szeressek már-már menthetetlenül. A versenyben már csak öten maradtak, név szerint Luhan, Baekhyun, Lay, Luna, és Daehyun. Mindannyian nagyon tehetségesek, és sokat fejlődtek a verseny során. Már csak két nap van a versenyig. Annyira izgatott vagyok! Szerintem jobban izgulok, mint a versenyzők. Forgolódni kezdtem az ágyon egy szál boxerben - mert én így szoktam aludni, kivéve ha Baekhyun itt van. Akkor van rajtam póló is. Telefonom kezeim közé szedtem. Szerencsére Suho két hét után visszaadta, zavarta, hogy többen keresnek engem, mint őt. Gyorsan csináltam magamról egy szexi selfiet és elküldtem neki.

-Jó reggelt Suho oppa~ Milyen volt az estéd remélem a tegnapi buli nem feküdte meg a pici pocidat xD-

-Te nem tudsz aludni? Tudod te hogy mennyi az idő basszus? 14:20! Érted 14:20! Nekem ez túl korán van. Menjél még aludni addig is Baekhyunnal lehetsz.-

Ez csúnya volt tőle. Tudja jól, hogy legszívesebben most is őt ölelgetnem.

-Csúnya volt ez hyung.. nagyon most haragszom rád. Gyere és főzz nekem, hogy elnyerd bocsánatom!-

Kicsit elgondolkodtam, de válasz ez idő alatt sem jött. Hirtelen ötlettől vezérelve elküldtem a képet Baekhyunnak is. Nem írtam hosszan, hiszen haragban vagyunk.

-Remélem nem haragszol-

Igazság szerint nem tudom mit reméltem. Talán azt, hogy visszaír. Vagy azt, hogy mint ha semmi sem történt volna, megbocsát? Lehet. Abban száz százalékig biztos voltam, hogy azt akarom, hogy itt legyen.